Vatikáni támogatású kongresszus kínál katolikus választ a „meddőségi vészhelyzetre”

RÓMA – A katolikus tanítással összhangban álló meddőségi kezelésekről rendeztek vatikáni támogatású kongresszust a múlt héten Rómában.

A háromnapos találkozón különböző szakterületek képviselői vizsgálták a szexualitással és az utódnemzéssel kapcsolatos tudományos, antropológiai és etikai kihívásokat.

XIV. Leó pápa maga is beszédet mondott volna „Az emberi személy ragyogása: a termékenység megőrzése, a meddőség gyógyítása” című, október 16–18-i konferencia első napján, a kihallgatást azonban az egyházfő október 13–17-i kórházi kezelése miatt le kellett mondani.

A Szent Szív Katolikus Egyetem római campusán megtartott kongresszust Pietro Parolin bíboros, vatikáni államtitkár előadása nyitotta meg „a gyermeknemzés méltóságáról és szépségéről az Egyház tanítóhivatalában”.

Claudio Giuliodori püspök, az olaszországi VI. Pál Nemzetközi Tudományos Intézet Alapítvány (ISI) elnöke és a Szent Szív Katolikus Egyetem általános egyházi asszisztense arra figyelmeztetett: az asszisztált reprodukciós technológiák közé tartozó, testen kívüli megtermékenyítés (IVF) „kivonja a nemző aktust a házastársak felelőssége alól”, és „orvosok és laboratóriumi szakemberek” kezébe helyezi.

„Nem kevés etikai kérdést vet fel, hogy minden habozás nélkül átlépünk a kölcsönös szeretet ajándékában gyökerező, a házasságban egy testté válásban kifejeződő nemző aktusból a legfontosabb és legnagyobb jelentőségű emberi cselekedet, vagyis a gyermek nemzésének valamiféle átadásába vagy kiszervezésébe: egy, a páron kívül zajló és kizárólag technikai természetű folyamatra bízzuk azt” – mondta a főpásztor.

Giuliodori kitért a lombikeljárás és más asszisztált reprodukciós technikák erkölcsi kérdéseire is, a csírasejtek gyűjtésétől és az ivarsejtek mesterséges intelligenciával támogatott kiválasztásától az embriók létrehozásáig, lefagyasztásáig és esetleges tudományos kutatási felhasználásáig.

„Mérlegelnünk kell a számos és összetett technikai és etikai kérdést, amely a csírasejtek kinyeréséhez, az ivarsejtek manapság mesterséges intelligenciával történő kiválasztásához, az embriók különféle technikák szerinti létrehozásához, azoknak a számához kapcsolódik, akiket még a beültetés után is redukciónak vagy megsemmisítésnek vetnek alá, továbbá a be nem ültetett embriók mélyhűtéséhez és esetleges tudományos kutatási felhasználásához” – mondta.

A főpásztor kiemelte: a becslések szerint Olaszországban 30 000 és 100 000 között lehet a lefagyasztott embriók száma, ugyanakkor pontos adatok nem állnak rendelkezésre. „Senki sem tud pontos adatokat közölni, és ez megdöbbentő” – fogalmazott, rámutatva e helyzet „egészségügyi, jogi, gazdasági és mindenekelőtt etikai” következményeire.

Giuliodori szerint „antropológiai és etikai, de egzisztenciális és társadalmi szempontból is” az a központi kérdés, hogy a lombikeljárás az új élet létrejöttét a házastársi kapcsolaton kívülre helyezi.

„Nem laboratóriumban előállítva”

1978. július 25-én született meg Louise Brown, az első gyermek, aki asszisztált reprodukciós technológia révén jött világra. Giuliodori megjegyezte: e technikák közül sokat eredetileg az állattenyésztésben fejlesztettek ki, és amellett érvelt, hogy emberi élet létrehozására alkalmazni őket erkölcsileg elfogadhatatlan.

„Ami az állattenyésztés keretében indokolható lehet, az az ember esetében teljességgel helytelennek és etikailag elfogadhatatlannak tűnik. Az embernek joga van ahhoz, hogy kizárólag szülei szeretetaktusának összefüggésében foganjon meg, és ne laboratóriumban állítsák elő” – mondta.

Azt is fájlalta, hogy a nyilvános viták szinte kizárólag a felnőttek gyermek utáni vágyára összpontosítanak.

„Sajnos sok szó esik arról a jogról, hogy bármi áron gyermekünk lehessen, de nagyon kevés arról, hogy a gyermeknek joga van valóban emberi módon, a házastársi szeretet összefüggésében megfoganni” – fogalmazott.

XIV. Leó és a Donum Vitae

Beszédében Giuliodori felidézte XIV. Leó pápa közelmúltbeli tanításait minden emberi élet méltóságáról, valamint arról, hogy a technológiai fejlődésnek etikai határokat kell szabni.

Az ISI Alapítvány elnöke idézte az akkori Hittani Kongregáció által 1987. február 22-én kiadott, Joseph Ratzinger bíboros által aláírt *Donum Vitae* instrukció egyik központi megállapítását is: „Ami technikailag lehetséges, az ettől még nem válik erkölcsileg megengedhetővé.”

Klinikai alternatívák a mesterséges megtermékenyítéssel szemben

Beszéde második részében Giuliodori áttekintette az ISI történetét és küldetését. Az intézetet azért hozták létre, hogy a meddőség kiváltó okainak kezelésével klinikai alternatívát kínáljon a mesterséges megtermékenyítés helyett.

Kiemelte, hogy az intézet ma az Agostino Gemelli Egyetemi Kórház Alapítvány keretében működik, ahol rendelkezésére áll „a legkorszerűbb kutatáshoz szükséges minden támogatás”, és az interdiszciplináris megközelítés „rendkívül pontos és mélyreható diagnózisokat” tesz lehetővé.

Giuliodori szerint ez a módszer „valós, immár széles körűen dokumentált lehetőséget nyújt arra, hogy konkrét válaszokat adjunk a meddőség okainak megszüntetésére”.

Elmondta: a 25 év alatt felhalmozott tapasztalatnak köszönhetően az ISI nemzetközi viszonyítási ponttá vált azoknak a pároknak, akik mesterséges megtermékenyítési technikák nélkül szeretnének megoldást találni meddőségükre.

„Az elért eredmények – a terhességeket is beleértve – százalékos arányban meghaladják az orvosilag asszisztált reprodukciós központok által közölt értékeket” – mondta.

„A meddőségi vészhelyzet”

Dr. Paola Pellicanò, a római Szent Szív Katolikus Egyetem Természetes Termékenységszabályozási Központjának orvosa, az Ordo Virginum, vagyis a szüzek rendjének megszentelt tagja és a Donum Vitae egyesület elnöke hangsúlyozta: „a meddőségi vészhelyzetre, amelyben vagyunk”, olyan válaszokra van szükség, amelyek túlmutatnak a rendszerint javasolt technikai vagy reprodukciós megoldásokon.

Ezzel kapcsolatban megjegyezte: az Egészségügyi Világszervezet (WHO) közelmúltbeli iránymutatásai már kezdik elismerni a termékenységgel kapcsolatos ismeretterjesztés, az egészséges életmód előmozdítása és a párok személyes meggyőződésének tiszteletben tartása jelentőségét.

Pellicanò szerint ezek az ajánlások a női ciklus termékeny időszakaira vonatkozó ismeretek, valamint a szélesebb népességnek szóló tájékoztató munka nagyobb megbecsülése felé mutatnak.

A szakember emlékeztetett arra, hogy maga a WHO 1988-ban útmutatót adott ki a természetes termékenységszabályozási szolgáltatásokról, és azokat „elsősorban oktatási jellegűként” határozta meg. Hangsúlyozta: „e programok sikere a képzett oktatók felkészítésétől függött”.

Válasz kulturális és társadalmi vészhelyzetre

Előadásában Pellicanò az olaszországi Természetes Termékenységszabályozási Központ munkáját az emberi személy és a család átfogóbb szemléletéhez kapcsolta.

A kezdetek 1976-ra nyúlnak vissza, amikor dr. Anna Cappella nőgyógyász és misszionárius – aki dr. John és Evelyn Billings munkatársaként sajátította el a természetes termékenységszabályozást – átvette egy, a Szent Szív Katolikus Egyetem által, a Szentszék és az Olasz Püspöki Konferencia támogatásával indított projekt vezetését.

E munkából később a természetes termékenységszabályozásra szakosodott tanulmányi és kutatóközpont jött létre, amely az évek során nemzetközi viszonyítási ponttá vált.

Pellicanò különösen kiemelte a központ klinikai tapasztalatát: munkatársai több mint 8000 párt kísértek.

Ragaszkodott ahhoz, hogy a termékenységet ne kizárólag a terhesség elérése felől szemléljék: „Az elköteleződés nem korlátozódik arra, hogy megoldjuk a gyermekvállalás vagy a gyermektelenség problémáját, hanem az egész életet átfogja.”

Pellicanò szerint „a termékenység megismerése és megértése lehetővé teszi, hogy az emberek saját döntéseik cselekvő alakítóivá váljanak”, és segít elkerülni, hogy „pusztán passzív hozzáállást tanúsítsanak bizonyos beavatkozásokkal vagy reprodukciós technikákkal szemben”.

Megelőzés, felelősség és nagylelkűség

Pellicanò hangsúlyozta: a meddőség megelőzése, a felelősség és a nagylelkűség nemcsak a meddőség kezelésében, hanem olyan tágabb jelenségek megközelítésében is alapvető, mint a demográfiai válság.

„Itt jelentőséget kapnak az olyan szavak, mint a megelőzés, de a felelősség és a nagylelkűség is, hiszen fontosak a meddőség és magának a születésszám-csökkenésnek a kulturális és érzelmi vonatkozásai szempontjából” – magyarázta.

Kiemelte az évtizedek alatt kiépített hálózat széles körű képzési munkáját is: Olaszországban a Billings ovulációs módszer több mint 1000 oktatója dolgozik, nemzetközi szervezetekbe kapcsolódva és különböző földrészeken megvalósított projektekkel együttműködve.

A Donum Vitae elnöke olyan tudományos megközelítés mellett állt ki, amely nem téveszti szem elől a gyermeknemzés és az orvoslás emberi dimenzióját.

„A termékenység megőrzése olyan tudományos szemlélet, amely az emberi személyt helyezi a középpontba” – mondta.

Ezzel összefüggésben felidézte: a központ által kialakított hagyomány abban a meggyőződésben gyökerezik, hogy a női termékenység ismerete a nő saját természetébe írt valóság, amely tudományosan vizsgálható.

Pellicanò ezt a szemléletet a közelmúlt pápáinak tanításával állította folytonosságba, Szent VI. Páltól és Szent II. János Páltól XVI. Benedeken és Ferencen át XIV. Leóig, aki Magnifica Humanitas című enciklikájában az életre való nyitottságot az emberi szépség és méltóság kifejeződéseként mutatja be.

Ez a tudósítás [eredetileg](https://www.ewtnnews.com/es/vaticano/congreso-impulsado-por-vaticano-responde-a-emergencia-de-la-infertilidad) az EWTN News spanyol nyelvű társszolgálatánál, az EWTN News Españolon jelent meg. A magyar fordítást és átdolgozást az EWTN szerkesztősége készítette.