
Mary Barron ír szerzetesnő három évtizeddel ezelőtt érkezett először misszionáriusként Tanzániába. Ez a tapasztalat mély hatást gyakorolt rá és az azóta betöltött feladataira is – köztük legújabb kinevezésére: a vatikáni Pápai Missziós Művek elnöke és az Evangelizációs Dikasztérium helyettes titkára lesz.
„Evangelizálóként mentem oda, de közben engem is evangelizáltak” – mondta Barron az EWTN Newsnak Rómában, október 19-én, afrikai éveiről beszélve.
„Nagyon sokat tanultam a tanzániai emberektől arról, hogyan látják Istent, hogyan viszonyulnak hozzá. Én pedig megoszthattam velük [a saját nézőpontomat]” – mondta.
Barron, a legújabb nő, akit vatikáni hivatal vezetőjévé neveztek ki, a nők egyházi vezetésben betöltött szerepéről és pappá szentelésük lehetőségéről is beszélt.
A Pápai Missziós Művek négy missziós szervezet világméretű hálózata: tagja a Hitterjesztés Műve, a Szent Gyermekség Műve, a Szent Péter Apostol Műve és a Missziós Unió.
A Pápai Missziós Művek a Szentszék hivatalos eszközeként világszerte támogatja az Egyház missziós tevékenységét. Munkáját segíti az évenkénti gyűjtés, amelyet a katolikus templomokban az október harmadik vasárnapján megtartott missziós világnapon rendeznek. 2026-ban a missziós világnap október 18-ára esett.
Barron elmondta: tanzániai misszionáriusként nagyra értékelte vidéki, Donegal megyei plébániájának lelki támogatását; a közösség minden vasárnap imádkozott érte mint külföldön szolgáló misszionáriusért.
„A missziós világnap olyan nap, amikor a világ minden plébániája, minden egyházmegyéje gondol ezekre a misszionáriusokra, és imádkozik értük” – magyarázta. „Természetesen ott van az anyagi támogatás is. De mindenekelőtt [az a fontos], hogy meglegyen ez a lelki kapcsolat, Egyházunk egyetemessége, amelynek révén valóban kapcsolatba lépünk egymással szerte a világon.”
Barron 2027. január 4-én kezdi meg új vatikáni feladatait. Mint mondta, számára továbbra is fontos az Egyháznak ez a misszionáriusokkal fennálló lelki kapcsolata.
„Számomra az elsődleges szempont… nagyon is a missziós lelkület” – mondta Barron, kiemelve, hogy a II. Vatikáni Zsinat is hangsúlyozta az Egyház tagjainak missziós hivatását.
„Keresztsége révén mindenki meghívást kapott a misszióra… és lassanként növekszünk ennek felismerésében” – fogalmazott.
Női vezetés az Egyházban
Barron az első nő a Pápai Missziós Művek elnöki tisztségében. Kinevezését azonban kevésbé a nők láthatóságának növeléseként értelmezi, sokkal inkább úgy, hogy az „az Egyházért… mindannyiunkért” történik.
Mint mondta, az intézményes Egyház vezető tisztségeit korábban a felszentelt férfiak, a „hierarchikus Egyház” tagjai tölthették be. „Most pedig fokozatosan tudatosul, hogy igen, az Egyháznak más dimenziói is vannak, amelyek szintén kaptak adományokat… És úgy gondolom, ez mindannyiunkért van. … Számomra ez soha nem férfi–nő kérdés volt. Hanem [arról szól], hogy ebben mindannyian együtt vagyunk annak az Istennek a tanúiként, aki valamennyiünket a saját képmására teremtett.”
Barron elmondta: nagyra értékeli Ferenc pápa, most pedig Leó pápa készségét arra, hogy egy feladatra az adott ember teljes alkalmasságát tekintsék, függetlenül attól, hogy klerikus-e.
„Elkezdjük valamennyi megkeresztelt ember adományait Isten missziójának javára fordítani” – mondta.
Nézetek a nők felszenteléséről
Barron 2018 óta vezeti rendjét, az Apostolok Királynője Missziós Nővérek kongregációját. 2023 és 2025 között a mintegy 80 országban élő, hozzávetőleg 600 000 szerzetesnőt képviselő Általános Elöljárónők Nemzetközi Uniójának (UISG) elnöke is volt.
Ebben a minőségében részt vett a szinodalitásról szóló szinódus két, egy-egy hónapos vatikáni közgyűlésén, 2023 és 2024 októberében.
2024-ben, a szinódusi megbeszéléseket követő sajtótájékoztatón Barron kitért azoknak a nőknek a kérdésére, akik „papi hivatást” éreznek.
„Úgy gondolom, a kérdést nagyon is… a Lélek felől kell megközelítenünk. »Vajon a Lélek hívja a nőket?« Mert egyes nők valóban hivatást éreznek a papságra vagy a diakonátusra” – mondta 2024. október 7-én.
Szent II. János Pál az 1994-es *Ordinatio Sacerdotalis* apostoli levélben kijelentette, hogy minden katolikusnak „végérvényesen” el kell fogadnia az Egyház tanítását, amely szerint a papság kizárólag férfiak számára van fenntartva.
Pápasága idején Ferenc pápa is megismételte II. János Pál e kérdésben tett kijelentéseit: 2013-ban azt mondta a nők felszenteléséről, hogy „az Egyház megszólalt, és azt mondja: »Nem.« … Ez lezárt ügy, ez az ajtó zárva van.”
Az EWTN Newsnak ezen a héten nyilatkozva Barron megismételte 2024-ben kifejtett nézeteit, hangsúlyozva: fontos nyitottnak lenni arra, amerre a Szentlélek vezeti az Egyházat ebben a kérdésben.
„Ki vagyok én, hogy megmondjam, nyitva vagy zárva van-e az ajtó [a női papok előtt]?” – mondta Barron.
„A nők ma is hallhatják a papságra szóló hívást. Néhány nagy női szent is hallotta ezt a hívást” – mondta. „Számomra tehát a kérdés az, hogyan tudjuk az Egyházon belül segíteni ezt a megkülönböztetést.”
A nővér szerint az Egyház többet is tehetne azoknak a nőknek a kíséréséért, akik papi hivatást éreznek.
„Mit teszünk Egyházként ennek a megkülönböztetésnek a kíséréséért, hogy kiderüljön: igen, most erre hívja-e a Lélek az egész Egyházat, vagy sem?” – kérdezte. Ezután „a megkülönböztetés végén mindig döntés következik. Ez vagy igen, vagy nem.”
Barron idézett a szinodalitásról szóló szinódus 2024 októberében közzétett záródokumentumából: „Ami a Szentlélektől származik, azt nem lehet megállítani.”
„Úgy gondolom tehát, hogy bár… voltak olyan pillanatok, amikor azt mondták nekünk, erről egyáltalán nem beszélhetünk, ez lezárt ügy… a kérdés újra meg újra visszatér” – mondta. „Ezért azt gondolom, a Lélek vezetni fog minket akkor is, ha most azt mondjuk, hogy erről nem beszélhetünk. Úgy gondolom, egy másik alkalommal valószínűleg ismét felmerül majd.”
„És úgy gondolom, a Lélek elvezet bennünket annak felismerésére, hogy eljött-e és mikor jött el a megfelelő idő” a nők felszentelésének lehetővé tételéről való gondolkodásra – mondta.
A tudósításhoz Francis X. Rocca is hozzájárult.





