Szent Carlo Acutis orvosai felidézik kórházi utolsó napjait

A tizenöt éves Carlo Acutis egy héten belül halt meg, miután akut promielocitás leukémiát diagnosztizáltak nála; szenvedését a pápáért és az Egyházért ajánlotta fel. 2020. október 10-i boldoggáavatása után orvosai és a kórház káplánja felidézték emlékeiket utolsó napjairól.

Sandro Villa atya volt a Milánó közelében található San Gerardo kórház káplánja, aki 2006. október 10-én, egy nappal azelőtt, hogy Carlo kómába esett volna egy agyvérzés miatt, melyet az akut mieloid leukémia M3 altípusa okozott, kiszolgáltatta neki a betegek kenetét és a szentáldozást.

Villa 2020. október 13-án Assisiben, Olaszországban tartott rendezvényen megosztotta, hogy megérintette Carlo „nyugalma és áhítata”, amellyel a szentségeket a kórházi szobában fogadta.

„Egy kis szobában, a folyosó végén egy fiúval találtam szembe magam. Meglepett a halovány, de derűs arca — elképzelhetetlen egy súlyosan beteg, különösen egy serdülő esetében” — mondta.

„Az is ámulatba ejtett, milyen nyugalommal és áhítattal, bár nehézségek árán fogadta a két szentséget. Úgy tűnt, várta őket, és szükségét érezte a szentségeknek.”

Rákos megbetegedése előtt Carlo nagy odaadással viseltetett az Eucharisztia iránt. Már gyermekkorától kezdve különleges szeretetet tanúsított Isten iránt, még akkor is, amikor katolikus szülei abbahagyták a vasárnapi szentmisén való részvételt.

Ahogyan idősebb lett, elkezdett minden nap szentmisére járni, gyakran családtagjait is magával hívva. Szentségimádást végzett mise előtt vagy után, és hetente gyónni járt.

Programozói tehetségét felhasználva Carlo weboldalakat készített, hogy tájékoztassa másokat eucharisztikus csodákról és Mária-jelenésekről szerte a világon. Oldalán ezt írta az embereknek: „Minél gyakrabban vesszük magunkhoz az Eucharisztiát, annál inkább hasonlóvá leszünk Jézushoz, hogy e földön megízlelhessük a mennyet.”

Villának ez a szentségkiszolgáltatás volt az egyetlen találkozása Carlóval, de elmondása szerint Carlo derűs arca mélyen megmaradt benne.

„Néhány évvel később … megtudtam, hogy »tiszteletre méltónak« nyilvánították. Ámultam, hogy az Úr megengedte, hogy találkozzam vele, ha csak néhány pillanatra is” — mondta.

Villa hozzátette: „Úgy döntöttem, utánanézek életének. Felfedeztem, hogy szerelmes volt Jézus valós jelenlétébe az Eucharisztiában, és ezáltal elkezdtem jobban érteni néhány szavát.”

Dr. Andrea Biondi és dr. Momcilo Jankovic, akik a San Gerardo kórház gyermekosztályán kezelték Carlót, közösen jegyezték le emlékeiket, amelyet felolvastak az eseményen.

Azt írták: „Carlo olyan volt, mint egy meteor, gyorsan áthaladva osztályunkon; a leukémia elvitte őt, mielőtt egy kicsit is megismerhettük volna. Mégis, kedves szemei beleégtek emlékezetünkbe. Tekintete tele volt figyelemmel … bátorsággal, szeretettel, erős empátiával.”

„Istenbe vetett hite, amelyet szeretett volna és továbbra is szeretett volna átadni másoknak, felebarátjának, átsugárzott rajta … Gyengéd szemei … sokat tanítottak nekünk: az életet, akár rövid, akár hosszú, intenzíven kell élni önmagunkért, de még inkább és mindenekelőtt másokért.”

Carlo szíve 2006. október 12-én állt le — ez a dátum ma már helyi ünnepnapként van számon tartva az assisi egyházmegyében és a milánói érsekségben. Szülei szerették volna átültetésre felajánlani a szerveit, de a leukémia miatt azok túlságosan károsodtak ehhez.

Ma Szent Carlo szíve ereklye, és egy assisi ereklyetartóban van elhelyezve, amelyre az ő szavai vannak felvésve: „Az Eucharisztia az én autópályám a mennyországba.” 2025. szeptember 7-én XIV. Leó pápa avatta szentté a Szent Péter téren, a Vatikánban.

Ezt a történetet először 2020. október 16-án tették közzé, és frissítették.