Egyre több veszély fenyegeti a vallásszabadságot – szakértők figyelmeztetése a Rimini Meetingen

RIMINI, Olaszország – A vallás és a meggyőződés szabadságát, az emberi méltóság és a demokratikus társadalmak egyik pillérét a világ számos térségében üldözés, megkülönböztetés és vallási indíttatású erőszak fenyegeti. A konfliktusokkal és radikalizálódással terhelt nemzetközi környezetben e szabadság védelme kulcsfontosságú a béke és a társadalmi összetartás szempontjából.

Az augusztus 21-én, a Népek Barátságáért Találkozó nyitónapján rendezett, „A hit szabadsága: emberi jog a geopolitikai kihívások középpontjában” című kerekasztal-beszélgetés a vallásszabadság szerepét vizsgálta a mai geopolitikai dinamikákban, különös tekintettel a válságövezetek kisebbségeire és a vallási közösségek hozzájárulására az kiengesztelődési folyamatokhoz. Továbbá elemezte az Európai Unió, Olaszország, valamint a nemzetközi együttműködés felelősségét a diplomáciai és politikai eszközök megerősítésében ezen alapvető jog védelmére.

A bevezető beszédet Maria Cristiana Mele tartotta, Olaszország vallásszabadságért és a vallási kisebbségek világszintű védelméért felelős különmegbízottja. Az előadók között szerepelt Cristina Duranti, a Jó Pásztor Nemzetközi Alapítvány igazgatója; Matthew Hassan Kukah, a nigériai Sokotói Egyházmegye püspöke, aki így fogalmazott: „Nigériában, ha megkérded valakitől, hogy keresztény vagy muszlim, azt válaszolja: éhes vagyok”; Mairead McGuinness, az Európai Unió vallás- és meggyőződésszabadságért felelős különmegbízottja; valamint Andrea Avveduto, az Olasz Vallás- és Meggyőződésszabadság Bizottság újságírója és szóvivője, aki moderálta a beszélgetést. A találkozó zárszavát Daniela Canclini, az Olasz Vallás- és Meggyőződésszabadság Bizottság elnöke mondta el.

Kukah püspök a nigériai terrorista csoportok tevékenységére hívta fel a figyelmet: „Az iszlám szélsőségesség idővel változott. Míg tizenöt-húsz évvel ezelőtt a Boko Haram csak a keresztényeket üldözte, mert fegyverrel akarta az iszlámra téríteni a lakosságot, és a saríát érvényesítő kalifátust akart létrehozni, a ma működő csoportok nem tartanak kapcsolatot a lakossággal. Rejtőzködve élnek, és csak gyilkolni, fosztogatni, megerőszakolni jönnek elő. Nem vallási alapon ölnek, ezért pontatlan azt mondani, hogy ma csak a keresztényeket üldözik.”

„Támadásaik nem tesznek különbséget a hit alapján: embereket ölnek meg gazdaságokban, templomokban, mecsetekben, otthon, mindenütt. Több csoport is az ISIS-hez kötődik, de egymás között megoszlanak, így ha megölnek valakit, azt sem tudni, ki tette. A helyzet rendkívül bonyolult. Az egyetlen dolog, ami összeköti ezeket a csoportokat egymással és a Boko Harammal, az az erőszak és az ásványkincskereskedelem.”

Leírta továbbá a terrorista csoportok elleni küzdelem nehézségeit: „A helyzet rendkívül nehezen tartható ellenőrzés alatt, és a kormány csak a hadsereg révén van jelen, amely azonban mégis hagyja, hogy történjenek dolgok. Nigéria korrupt állam. Elvesztette a törvények betartatásának képességét, pedig azok léteznek, éppúgy, mint egy alkotmány. Minden politikai választáskor ugyanaz történik: van egy alkalmas, rátermett, ideális jelölt, aki pozitív hatással lehetne az ország kormányzására. Nem választják meg, mert egy gazdagabb jelölt pénzzel megveszi a választást.”

A találkozó végén az EWTN News olasz nyelvű társszolgálata, az ACI Stampa megkérdezte Avvedutót, miért fenyegeti egyre több veszély a vallásszabadságot.

ACI Stampa: Miért fenyegeti egyre több veszély a vallásszabadságot?

Andrea Avveduto: Olyan korban élünk, amikor a hitet ismét inkább problémának, semmint erőforrásnak tekintik. Egyrészt ott vannak a tekintélyelvű rendszerek és a totalitárius ideológiák, amelyek a hívőben olyan embert látnak, aki az államnál magasabb tekintélynek engedelmeskedik, ezért félnek tőle. Másrészt erősödnek a szélsőséges mozgalmak, amelyek a vallást az erőszak és a hatalom megszerzésének igazolására használják.

Mindehhez sok állam törékenysége társul: ahol az intézmények összeomlanak, ott elsőként a vallásszabadság sérül, mert a kisebbségek védelem nélkül maradnak. Van továbbá egy finomabb fenyegetés, amely a mi szekularizált társadalmaink sajátja: a kísértés, hogy a hitet kizárólag magánüggyé szűkítsék, kiszorítva a közszférából. A hit szabadsága ott van veszélyben, ahol az embert nem ismerik el teljes egészében, ami magában foglalja a lelki dimenziót is.

Miért fenyeget egyre több keresztényt veszély?

A számok megrendítőek: Az Open Doors 2026-os World Watch List jelentése szerint világszerte 388 millió kereszténynek kell üldöztetéstől tartania, ami 8 millióval több az előző évhez képest – rekordot jelent. Minden hetedik keresztény szenved üldöztetést globálisan. Az okok sokfélék és összefonódnak: az iszlámista szélsőségesség terjedése, különösen a szubszaharai Afrikában; olyan rezsimek, amelyek a keresztényeket idegen testnek vagy ideológiai ellenségnek tekintik; szervezett bűnözés, amely keresztény közösségekre vadászik, mert védtelenek.

A kereszténység súlypontja áthelyeződött Afrikába, és éppen ott áll leginkább támadás alatt: a keresztények gyakran jól látható kisebbségek, közösségek, amelyek nevelnek, gondoskodnak, és erősítik a társadalmi összetartást; éppen ezért válnak célponttá azok szemében, akik káoszt vagy hatalmi monopóliumot akarnak. A paradoxon az, hogy a keresztényeket nem a jó cselekedeteik ellenére, hanem sokszor éppen azért üldözik.

Másik érintett térség a Közel-Kelet. Az Izrael és Irán közötti konfliktus Libanont is érinti: hogyan élik meg ezt a keresztények?

Libanon ismét fizeti a máshol meghozott háborús döntések árát. Március eleje óta a bombázások több mint kétezer ember halálát okozták, és több mint egymillió embert kényszerítettek otthona elhagyására. A keresztényeket sem kímélték: olyan közösségi tagokat is megöltek a támadások során, akiknek nincs kapcsolatuk a Hezbollahhal. És mindennek ellenére a hit megmarad: a déli keresztény falvakban, mint Rmeich, Debel és Ain Ebel, a papok szerint a mindennapi szentmisék és a közösen imádkozott rózsafüzér tartja életben az embereket a bombázások alatt.

A libanoni keresztények kettős szenvedést élnek meg: a háború anyagi szenvedését és egy fogságban tartott ország erkölcsi szenvedését, ahol a szuverenitást külső hatalmak vitatják. De hordozói maradnak egy hivatásnak is: ahogy a maronita pátriárka, a pápák szavait visszhangozva megfogalmazza: „Libanon több mint egy terület; szabadság, méltóság, pluralizmus és együttélés üzenete.” Éppen ezért a libanoni keresztények támogatása egy pluralista Közel-Kelet eszméjének támogatását is jelenti.

Kukah püspök leírása szerint Nigériában is nehéz a helyzet, ahogyan Szudánban. Hogyan támogathatók az ottani keresztények?

Nigéria ma a legveszélyesebb hely a világon a keresztények számára: önmagában körülbelül 3490 áldozatot számlál, ami a világszerte keresztény hitük miatt megöltek 70 százaléka, falvak elleni támadások, templomok felgyújtása, papok és iskolás gyermekek elrablása közepette. Szudán, amelyet polgárháború sújt, szintén azok közé az országok közé tartozik, ahol brutális üldöztetés zajlik. Hogyan lehet őket támogatni? Elsősorban azáltal, hogy nem felejtjük el őket: az első üldöztetés a csend.

Azután kézzelfogható segítséggel: a helyi egyházak, iskolák, rendelők és olyan programok támogatásával, amelyek lehetővé teszik, hogy a közösségek saját földjükön maradhassanak, és ne kelljen elmenekülniük. Fontos a politikai és diplomáciai nyomás is, hogy emlékeztessék a kormányokat védelmi felelősségükre. Végül az ima, amely az üldözöttek számára – ahogy ők mindig mondják – nem csupán szimbolikus gesztus, hanem annak jele, hogy egy nagyobb közösséghez tartoznak, amely nem hagyja el őket.

Miért szolgálja a vallásszabadság mindenki javát, ahogyan azt az Egyház tanítóhivatala hangsúlyozza?

Mert ez az összes szabadság anyja. Az ember legbelső magját érinti: a lelkiismeretet, a kapcsolatot az igazsággal és az élet végső értelmével. Egy olyan állam, amely tiszteletben tartja ezt a belső szentélyt, tiszteletben tartja a gondolat-, véleménynyilvánítási és egyesülési szabadságot is; egy olyan állam, amely ezt megsérti, előbb-utóbb mindent megsért.

Ez empirikusan is megfigyelhető: azok az országok, ahol a hívőket üldözik, ugyanazok, ahol minden emberi jogot lábbal tipornak. A vallásszabadság ráadásul nemcsak a hívőket védi: védi azokat is, akik nem hisznek, mert kimondja, hogy semmilyen hatalom nem kényszeríthet senkire és nem is tilthat meg egy világnézetet. A valóban pluralista társadalom alapja ez, ahol a sokszínűséget nem pusztán tolerálják, hanem gazdagságforrásként ismerik el.

Miért küzd az Egyház mindenki vallásszabadságáért?

Mert nem kiváltságokat kér, hanem egy olyan jogot, amely az Isten képmására teremtett ember méltóságából fakad, egy méltóságot, amely minden emberhez tartozik, legyen az keresztény vagy sem. Ezt tanítja a II. Vatikáni Zsinat vallásszabadságról szóló nyilatkozata, a Dignitatis humanae: az igazság kizárólag saját igazságának erejével hat, soha nem kényszerrel. Az igaz hitnek szabadnak kell lennie; a kényszerített hit nem hit.

Ezért az Egyház egyetlen hangon védi a nigériai üldözött keresztényt, a hátrányosan megkülönböztetett muszlimot, a fenyegetett zsidót, a lemészárolt jazidit: mert ha csak a saját közösségének vallásszabadságát védené, annak alapját tagadná meg. Hitelességi kérdés is ez: az Egyház tudja, hogy a legerősebb tanúságtétel azoké, akik nemcsak saját, hanem mások jogait is védik.

Néhány hónapja Olaszországban vallásközi megállapodást írtak alá. Lehet ez az együttműködés és a vallások közötti párbeszéd első lépése?

Igen, és jelentős lépés, mert nem pusztán szándéknyilatkozat, hanem nyilvános és szervezett kötelezettségvállalás. Június 25-én, Rómában az Ara Pacisnál az Olaszországban jelen lévő vallási felekezetek vezetői aláírták az „A vallásközi párbeszéd olasz útja” nevű egyezményt, amelyet aztán bemutattak Sergio Mattarella olasz köztársasági elnöknek: tizenöt vallási közösség, a katolikus egyháztól a muszlim, zsidó, ortodox, protestáns, buddhista, hindu és bahá’í közösségekig, hároméves közös munka eredménye.

A dokumentum kilenc vállalást és kilenc konkrét cselekvési pontot tartalmaz: a közösségek párbeszédre nevelését, a közjóért végzett közös munkát és a béke kultúrájának előmozdítását. Két okból fontos. Az első, mert megmutatja, hogy nem a vallások a probléma, hanem a megoldás részei, és ahogy Mattarella mondta, a szívből jövő párbeszéd megértést és együttműködést hoz, létrehozva olyan együttélési formákat, amelyek elengedhetetlenek minden türelmetlenség felszámolásához.

A második ok pedig ez: egy világban, ahol a vallást konfliktusok szítására használják fel, a különböző vallások közti egyezmény a legmeggyőzőbb cáfolata ennek a kihasználásnak. Természetesen egy dokumentum nem elég: a mindennapi gyakorlat – a városokban, az iskolákban, a fiatalok között – fogja megmutatni, hogy ebből az első lépésből közös út bontakozik-e ki. De az irány helyes, és ha Olaszországban kezdődik, máshol is mintává válhat.

A cikket [eredetileg az ACI Stampa közölte](https://www.acistampa.com/story/36585/la-liberta-religiosa-al-meeting-di-rimini-raccontata-da-andrea-avveduto), az EWTN News olasz nyelvű társszolgálata. Az angol fordítást és átdolgozást az EWTN News English készítette.