Több mint háromezren vonultak az élet védelmében Vilniusban

Családok, fiatalok és nemzetközi életvédők vettek részt Litvánia második Életmenetén, gyakorlati segítséget sürgetve az édesanyák, édesapák és kiszolgáltatott emberek számára.

Több mint háromezren vonultak az élet védelmében Vilniusban
Fiatalok vezetik a litván Életmenetet Vilnius belvárosában, 2026. szeptember 26-án. A molinó felirata: „Életmenet – Ne állítsunk meg egy dobogó szívet!” | Fotó: Erlendas Bart

VILNIUS – Több mint háromezer életvédő gyűlt össze szeptember 26-án Vilniusban az ország második Életmenetére. A hideg széllel, a reggeli esővel és az őszi köddel is dacolva tettek hitet minden emberi élet méltósága és értéke mellett.

Családok, diákok és idősek kapcsolódtak be az életet ünneplő, személyes tanúságtételekből, reményteli beszédekből és zenei előadásokból álló, szívélyes hangulatú programba.

A menet idején Litvániában továbbra is politikai vita zajlott a családpolitikáról és a születésszám csökkenéséről. A törvényhozók a reprodukciót érintő szabályozásban, köztük az abortusz és a lombikprogram hozzáférhetőségében is megosztottak.

A szervezők hangsúlyozták: az elvont jelmondatokon és politikai nyilatkozatokon túllépve a családi élet valóságára kívánták irányítani a figyelmet. A szónokok az anyaságról, az apaságról, valamint a gyermek elvesztésének, a fogyatékosságnak, a betegségnek és az időskornak a kihívásairól beszéltek.

A résztvevők és a felszólalók minden ember – különösen a meg nem született gyermekek – egyenlő méltóságát vallották, egészségi állapottól, életkortól és származástól függetlenül.

Saulius Karosas édesapa ezt saját családjának példájával szemléltette. Negyedik gyermekük, Iva Down-szindrómával született, majd örökbe fogadták Motiejust, egy ugyancsak Down-szindrómás kisfiút. Elmondta: a különleges szükségletű gyermekek befogadása átformálta családjuk szemléletét az ember értékéről és szépségéről, és arról is, hogyan ismerik fel mások értékét.

Bátorság és kitartás

A rendezvényre Európa és az amerikai földrész több országából érkeztek életvédők. A kiemelt szónokok között volt Agnese Irbe, OFS, a lett Peripatos Filozófusok Egyesületének alapítója; Marcin Perłowski, a lengyel Centrum Życia i Rodziny életvédő alapítvány igazgatója; valamint Patricia Sandoval nemzetközi életvédő előadó, az EWTN „Informe Provida” című műsorának társ-műsorvezetője.

Sandoval mélyen megindítónak nevezte a vilniusi menetet. „Nagy hatással volt rám a részt vevő fiatalok lelkesedése” – mondta az EWTN Newsnak, megjegyezve, hogy ők álltak „az első sorban”. Felidézte a békés légkört, amelyben a résztvevők „himnuszokat és örömteli énekeket” énekeltek, és „nagyon jól megszervezettnek” nevezte az eseményt.

Sandoval tanúságtételében arról beszélt, hogy három abortuszon ment keresztül, majd a Planned Parenthoodnál dolgozott. Elmondta: különös jelentősége volt számára annak, hogy Vilniusban szólalhatott meg. „Vilnius az irgalom városa” – fogalmazott; története megosztását „nagyon érzelmes és nagyon izgalmas pillanatnak” nevezte.

Lelki bátorításként arra kérte az életvédőket, hogy a politikai eredményektől függetlenül maradjanak erősek. „Álljatok szilárdan, tartsatok ki, és hűségesen teljesítsétek az ő akaratát” – mondta.

A keresztény tanúságtételtől a gyakorlati segítségig

Gintaras Grušas vilniusi érsek az EWTN Newsnak elmondta: reméli, hogy a rendezvény segíti „az élet kultúrájának növekedését Litvániában”, ahol „minden embert ajándékként fogadnak az élet legelső pillanatától”.

Az érsek szerint ennek kézzelfoghatóan kell megjelennie. „Különösen örülnék a gyakorlati változásnak” – mondta: annak, hogy „a várandóssága miatt szorongó nő tudja, hová fordulhat, talál valakit, aki meghallgatja, és megkapja a szükséges támogatást”. Azt is reméli, hogy „a családok érzik közösségeik, munkáltatóik és a közintézmények támogatását”.

„Az élet kultúráját sok hétköznapi döntéssel építjük” – fogalmazott. Az irgalom városaként ismert Vilniusról hozzátette: „Remélem, az édesanyák, a gyermekek és a családok egyre inkább megtapasztalják itt ezt az irgalmat.”

Az érsek a férfiak felelősségére is rámutatott. „Egy férfi állhatatos jelenléte óriási különbséget jelenthet” – mondta. Az apaság már a gyermek születése előtt elkezdődik „az anya támogatásával, meghallgatásával, aggodalmainak megosztásával és a gyermek fogadására való közös felkészüléssel”.

Grušas Szent Józsefet állította a csendes felelősségvállalás példájául: „Az evangéliumokban egyetlen szót sem szól, mégis félreismerhetetlen a Máriáról és Jézusról való gondoskodása.”

A menetet „közéleti dimenzióval is rendelkező keresztény tanúságtételnek” nevezte, hangsúlyozva, hogy a katolikusok a közjót keresve vehetnek részt a közéletben. „Egyszerre kell szem előtt tartanunk a meg nem született gyermek méltóságát és az anya valós szükségleteit” – mondta, tiszteleten alapuló és gyakorlati segítséggel folytatódó közbeszédet sürgetve.

Az élet kultúrájának építői

Kęstutis Kėvalas kaunasi érsek a meneten azt mondta az EWTN Newsnak: az élet kultúrájának építéséhez a férfiaknak vállalniuk kell „apai, vezetői és családfenntartói” szerepüket. Arra kérte őket, hogy tevékenyen vegyenek részt gyermekeik vallásos nevelésében és formálásában.

Ez a felelősség szerinte minden keresztényt érint. Túl gyakran gondoljuk, hogy „majd valaki más megteszi”, ahelyett, hogy felismernénk: „nekünk kell személyes felelősséget vállalnunk az élet kultúrájának megteremtésében”.

Kėvalas szerint ez „imacsoportok, családmozgalmak és az élet kultúrája iránti tudatosság” erősítését jelenti. A keresztények arra kaptak meghívást, hogy az élet és az élet evangéliumának továbbadásában „Isten munkatársaivá” váljanak.

Arra a kérdésre, mi fenyegeti leginkább az élet kultúráját, az érsek az egyes társadalmi irányzatokon túlmutatva „a hit problémáját” emelte ki. A mélyebb kérdés az, értjük-e, hogy „ajándékba kapjuk az életet”, és arra vagyunk hivatottak, hogy másoknak is megadjuk „az élet lehetőségét”.

Óva intett az anyagias szemlélettől is, amelyben a családok a gyermekvállalás költségeit elsősorban anyagi szempontból számolják. Az Istenbe vetett nagyobb bizalom szerinte „a bizalom és a bátorítás kultúráját” erősítheti.

Végül a passzivitás elutasítására hívta a katolikusokat. „Ne pusztán szemlélői vagy megfigyelői legyünk az életnek, hanem olyanok, akik életet adnak és kultúrát építenek” – mondta.

Ezt a hivatást a középkori székesegyházak építőiéhez hasonlította. Olyan alapokat raktak le, amelyekre épült művet soha nem láthattak befejezve, mégis bíztak abban, hogy munkájukkal „gyönyörű alkotáshoz” járulnak hozzá.

A cikket 2026. szeptember 30-án a résztvevők hivatalos létszámával frissítették.

Iratkozzon fel az EWTN News hírlevelére!

Hírlevél-feliratkozás – még nem elérhető
Ossza meg a cikket!