Ismerje meg azokat az argentin szenteket és boldogokat, akiket Leó pápa Córdobában említett

XIV. Leó pápa a hit példaképeiként felsorolt szenteket és boldogokat a Córdobában bemutatott szentmisén Argentínában, november 10-én.

A homíliájában a pápa több mint egy tucat személyiséget emelt ki, köztük Szent José Gabriel del Rosario Brocherót és Szent María Antonia de Paz y Figueroát, akit Mama Antulaként ismernek, valamint Boldog Eduardo Pironio bíborost és Boldog Ceferino Namuncurát, akikben a keresztény tanúságtétel maradandó példaképeit mutatta fel.

„Kedves testvéreim, ezek a szentek és boldogok már betöltötték küldetésüket a földön. Ma rajtunk a sor, hogy kövessük az általuk ránk hagyott ragyogó szentségpéldát” – mondta XIV. Leó pápa.

„A megkereszteltek egyetemes szentségre szóló meghívásának – a Krisztushoz való hasonulásra szóló meghívásnak – sokszólamú tanúságát adják” – mondta Leó. „Mindannyian tudtak koruk kihívásai fölé emelkedni, és azokat az örömhír hirdetésének alkalmaivá alakítani – nem elméletben, hanem úgy, hogy életüket Krisztus szeretetének hiteles és hatékony tanúivá formálták.”

Bár az XIV. Leó pápa által említett szentek és boldogok némelyike Spanyolországban vagy Olaszországban született, szorosan kötődtek a dél-amerikai, különösen az argentin szerzetesi élethez és szolgálathoz. Az általa kiemeltek között voltak:

Szent María Antonia de Paz y Figueroa („Mama Antula”)

A Mama Antulaként ismert Szent María Antonia de Paz y Figueroa 18. századi argentin világi nő volt, aki életben tartotta a Szent Ignác-i lelkigyakorlatokat, miután a jezsuitákat kiűzték a spanyol területekről. Gyalog több ezer mérföldet tett meg, hogy segítsen megújítani a katolikus életet az egész régióban, és ő lett az első argentin nő, akit szentté avattak.

Szent José Gabriel del Rosario Brochero

A „gaucho papként” ismert Szent José Gabriel del Rosario Brochero Córdoba hegyvidékének távoli közösségeit szolgálta. Öszvérháton kelt át nehéz terepeken, hogy a szegényeket szolgálja. Templomokat, iskolákat és utakat épített, és azután is folytatta szolgálatát, hogy leprát kapott. Végül megvakult és megsüketült, utolsó néhány évét pedig nővéreivel otthonában töltötte. Brochero 1914. január 26-án halt meg. Utolsó szavai ezek voltak: „Most már minden készen áll az útra.”

Szent Nazaria Ignacia March Mesa

Az 1889-ben a spanyolországi Madridban született Szent Nazaria Ignacia March Mesa missziós szerzetesnővérré vált, akinek szolgálata nagyrészt Bolíviára és Argentínára összpontosult. Megalapította az Egyház Missziós Keresztes Nővéreit, és az evangelizációnak, az oktatásnak és a szegények segítésének szentelte magát. Rendje az 1932–1935-ös paraguayi–bolíviai háború mindkét oldalán ápolta a katonákat, és túlélte a spanyolországi üldöztetéseket a spanyol polgárháború idején.

Boldog Catalina de María Rodríguez

A córdobai születésű Boldog Catalina de María Rodríguez megalapította a Szent Család Nővéreit. A fiatalok oktatására és a családok lelki formálásának előmozdítására összpontosított, különösen a hátrányos helyzetű területeken. A Szent Ignác-i lelkigyakorlatok előmozdításának szentelte magát.

Mielőtt szerzetesi életre lépett volna, 1852-ben feleségül ment Manuel Antonio de Zavalíához, egy kétgyermekes özvegyhez. Zavalia öngyilkossággal fenyegetőzött, ha Saturnina visszautasítja őt, lelki vezetője pedig kijelentette, hogy ő felelős a férfi lelke üdvösségéért, ezért a házasságot Isten akaratának tekintette. Saturnina egy gyermeket fogant, aki halva született.

Férje halála után egész életén át tartó vágya, hogy szerzetesi életre lépjen, ismét feltámadt benne, miközben az Oltáriszentséget imádta. Hét évnyi próbatétel és kudarc után is megőrizte lelkierejét, mert „az az eszme a lelkembe ágyazódott, és még ha akartam volna sem tudtam volna megszabadulni tőle”, és amikor álma megvalósítására törekedett, ezt mondta: „Vigaszt Istenben találtam, akitől mindent reméltem, és soha nem hiányzott belőlem a belé vetett bizalom.”

Boldog María Ludovica de Angelis

Az Olaszországban született María Ludovica szerzetesi életének nagy részét Argentínában töltötte, ahol évtizedeken át dolgozott egy La Plata-i gyermekkórházban. A Boldog Maríának tulajdonított első csoda Antonella Cristelli esete volt, aki egy gerincvelői fejlődési rendellenességben szenvedő fiatal lány volt; ez érintette a húgyutait, húgyhólyagját és veséit, és képtelenné tette karjai és lábai mozgatására. Miután Boldog Maríához imádkozott, megmagyarázhatatlan módon meggyógyult. II. János Pál pápa 2004 októberében boldoggá avatta a szerzetesnővért.

Boldog Ceferino Namuncurá

Egy mapucse törzsfőnök fiaként Boldog Ceferino Namuncurá őslakos argentin fiatal volt, aki a szaléziaknál tanult, és mély hitéről, valamint népe szolgálatára irányuló vágyáról vált ismertté. 18 éves korában tuberkulózisban halt meg, és széles körben tisztelik az őslakos katolikusok és a fiatalok példaképeként.

Boldog Eduardo Pironio bíboros

Az argentin Boldog Eduardo Pironio bíboros magas rangú vatikáni tisztségeket töltött be, és több pápa közeli munkatársa volt. Különösen a remény, az evangelizáció és a fiatalok körében végzett lelkipásztori munka előmozdításáról volt ismert; segített megteremteni annak alapjait, amiből később az ifjúsági világtalálkozó lett.