Nevelőszülőktől Lourdes-ig: egy fiatal megtérő felmondott, hogy lássa a pápát és szerzetesnek készüljön

LOURDES, Franciaország — A pápa párizsi látogatását — franciaországi szeptember 25–28-i apostoli útjának első állomását — övező rendkívüli buzgóság várhatóan Lourdes-ban sem csillapodik: amikor XIV. Leó pápa szeptember 26-án este imádkozni érkezik a híres massabielle-i barlanghoz, a következő napi, a kegyhely rétjén bemutatott szabadtéri szentmise és a hagyományos fáklyás körmenet előtt, hívek tízezrei gyűlnek majd össze körülötte.

Közöttük lesz egy 27 éves nő is, aki egy ciszterci apácákból álló csoporttal vesz részt az eseményen, remélve, hogy a látogatás megerősíti a szemlélődő életre szóló meghívását, amelyet a COVID–19-válság idején, a hithez való visszatérése óta érez.

Nem véletlen, hogy Yohanna, a siketek jelnyelvi tolmácsa Lourdes-t választotta ennek az új kezdetnek a megünneplésére, miután éveken át fogyatékossággal élő emberek között önkénteskedett. Hivatása innen néhány tucat mérföldre, a franciaországi szerzetesi megújulás egyik fellegvárában, a Sainte-Marie de Boulaur apátság falai között bontakozott ki. Azért mondott fel párizsi állásából, hogy aspiránsként csatlakozzon ehhez a közösséghez, éppen időben ahhoz, hogy ne maradjon le a Szentatya látogatásáról.

Története egy szélesebb nemzedéki mozgalmat tükröz Franciaországban, ahol a felnőttkeresztelések száma idén új rekordot ért el, nagyrészt a fiatal felnőtteknek köszönhetően.

A lourdes-i Miasszonyunk-kegyhely. | Forrás: Solene Tadie

„Mindent Istennek akartam adni”

Yohanna története azonban az isteni kegyelem egyedülálló tanúságtétele. Négyéves korában nevelőszülőkhöz került, és minden vallásgyakorlattól távol nőtt fel, egy olyan életben, amelyet már korán gyász és magány jellemzett.

Nemzedékéből oly sokakhoz hasonlóan először a fiatal franciák körében virágzó, a New Age-hez közel álló spirituális mozgalmakban keresett válaszokat — ez a keresés szó szerint is nyomot hagyott rajta, a ma is viselt tetoválásokban. Ma inkább mosollyal, semmint megbánással idézi fel ezeket a tévelygéseket, mert úgy véli, végül ezeken keresztül találta meg újra az utat Istenhez.

Ez az út 2020 tavaszán nyílt meg előtte, egy olyan egyetemi kollégiumban, amely az első COVID–19 miatti lezárás idején kiürült.

„Minden diák elment, és kicsit olyan volt, mintha itt lenne a világvége” — emlékezett vissza. „Semmim sem volt; senkim sem volt. És hirtelen megragadott ez a gondolat Istenről. Nagyon vágytam rá, hogy többet tudjak meg róla.”

Online forrásokból kezdett el imádkozni tanulni, és az ima hamarosan mindennapi életének részévé vált. A lezárás feloldása után szívesen betért minden útjába kerülő templomba, hogy egyedül imádkozzon, miközben kerülte a szentmiséket, mivel nem ismerte a szokásokat. A fordulópont 2023-ban jött el, amikor Párizsba költözött, és egy hétköznap éppen akkor lépett be egy templomba, amikor kezdődött a szentmise.

„Azt sem tudtam, hogy van átváltoztatás, noha ez a katolikus szentmise szíve. De az egész szertartás alatt a templom hátsó részében sírtam” — emlékezett. „A végén pedig ezt mondtam az Úrnak: Rendben, megértettem. Most már mindent neked akarok adni, valóban mindent, egész életemet. Tégy velem, amit akarsz. És attól a pillanattól kezdve minden megváltozott.”

Miután bekapcsolódott egy Párizs 10. kerületében lévő plébánia közösségébe, hitoktatási felkészítésen vett részt, és részesült a bérmálás szentségében.

Az augusztusi Nemzeti Zarándoklat idején siketvak zarándokok tolmácsaként szolgál — ez az élmény átalakította a kegyhelyről alkotott képét. „Lourdes igazi csodája” — mondta — „talán egyszerűen az, hogy végül mindannyian együtt vagyunk.”

Megtérését szinte azonnal követte a megszentelt életre szóló meghívás, de eltökélte, hogy nem sieti el a döntést, mert figyelmeztették, hogy az új megtérők „nagyon lelkesek lehetnek, és rögtön a megszentelt életre gondolhatnak, de aztán gyorsan fel is adják”.

A lourdes-i Miasszonyunk-kegyhely barlangja. | Forrás: Solene Tadie

Váratlan meghívás

Plébánosa és a Párizsi Főegyházmegye hivatásgondozó szolgálata vezetésével apostoli életet élő szerzetesnővérekkel kezdte a hivatástisztázást, mivel a klauzúrás élet volt az utolsó, ami eszébe jutott. „Személyes hátterem miatt rengeteg sztereotípiám volt a szerzetesi életről” — mondta. „Mindenféle régimódi dolgot képzeltem el.”

Egy nehéz egyetemi év közepén, 2024 decemberének végén ment először a boulaur-i ciszterci apátságba, egyszerűen azért, mert „mindig azt hallotta, hogy a kolostorok jó helyek a pihenésre és felfrissülésre”. Azóta minden szünetben visszatért. Amikor a nővérek felajánlották neki, hogy a klauzúrán belül tartózkodhat, elfogadta, arra gondolva, hogy az csak megerősíti majd előítéleteit.

„Azt gondoltam, hogy ha először belépek a klauzúrába, az majd segít megértenem, hogy ez egyáltalán nem az én utam, és ezzel le is zárhatom a kérdést” — mondta. „De amikor először megtapasztaltam a klauzúrát, hihetetlen volt. Teljesen a helyemen éreztem magam.”

„Az Úr jobban ismer minket, mint mi saját magunkat” — folytatta. „Néha olyan dolgok felé vezet bennünket, amelyek először képtelenségnek tűnnek, utólag pedig rájössz, hogy tökéletesen illenek hozzád.”

A 2025-ös római ifjúsági jubileumon találkozott először az egyetemes Egyházzal, több ezer, „egymástól annyira különböző, mégis mind az Úrért ott lévő” fiatal között. Ez az élmény alakítja most várakozásait XIV. Leó franciaországi látogatásával kapcsolatban, ahol rekordokat dönt a felnőttkeresztelések száma.

A pápa közelgő lourdes-i látogatásáról elmélkedve, amelyet Jean-Marc Micas, Tarbes és Lourdes püspöke „egyszerű zarándok” látogatásának nevezett, ezt mondta: „Leó pápa tudja, mi történik hazánkban, és biztos vagyok benne, hogy szavai segítenek majd nekünk utunkon.” A hivatalos program már tartalmaz egy külön imát Franciaországért, amelyben Szűz Máriától a keresztény családok megújulását és a hivatások — „különösen a papi és szerzetesi hivatások” — virágzását kérik.

Yohanna saját hivatása kezdetben megriasztotta nevelőszüleit. Ám kitartását és örömét látva vállalták, hogy maguk viszik el Boulaur-ba, lehetőséget kapva arra, hogy találkozzanak a nővérekkel, és megismerjék azt az életet, amelyre Yohanna készül. Onnan együtt utaznak majd Lourdes-ba a pápa látogatására.

„Ez alkalom lesz számukra, hogy találkozzanak a nővérekkel, és meglássák, milyen is valójában egy kolostor, nem csupán azt, amit az emberek elképzelnek” — mondta. „Ez már önmagában is nagy lépés.”

A noviciátushoz vezető hosszú út első lépését jelentő aspiránsi időszaka júniusig tart. Elmondása szerint szíve „teljesen nyitott” arra, amit ez majd feltár. „Ha Isten oda hív engem, olyan boldog leszek, hogy teljes szívemből nagy igent mondok neki.”