Angol kutatók azonosították egy évszázados katolikus kézirat elveszett lapjait

A középkori Európában kevés irodalmi mű mondhatta el magáról, hogy „bestseller”. Közéjük tartozott a „The Mirror of the Blessed Life of Christ” – Krisztus áldott életének tükre.

A szöveget Nicholas Love angol szerzetes fordította egy 14. századi áhítatos műből. A reformációt megelőző években rendkívül népszerű volt az angol katolikusok körében; a könyv kedveltségéről több száz fennmaradt kézirat tanúskodik.

A mű egyik hiányos kéziratát most végre sikerült összekapcsolni több, rég elveszett lapjával Katie Walter és James Wade angol kutatók munkájának köszönhetően.

A két professzor – Walter a Sussexi Egyetemen, Wade pedig a Cambridge-i Egyetem Girton College-ában tanít – a Notes and Queries folyóiratban tette közzé eredményeit. Tanulmányukban bemutatták, hogyan sikerült Wade szavaival „darabokból összeállítaniuk a kézirat történetét”.

Wade az EWTN Newsnak elmondta: évek óta tudták, hogy az East Sussex-i levéltárban őriznek töredékeket a „Mirror” egyik kéziratából, de „senki sem tudta, hol”.

A „Keep-töredék” 8–9. lapja, látható cérnafűzéssel: a 34. fejezet Lázár feltámasztásának történetét tartalmazza. | Kép: a Firle Estate Settlement vagyonkezelőinek és a Sussexi Egyetemnek a jóvoltából

A kutatók végül azonosították a kéziratlapokat a levéltárban. A további vizsgálatok feltárták, hogy a Yale Egyetem Beinecke Ritka Könyvek és Kéziratok Könyvtárában őrzött, teljesebb „Mirror”-kéziratból éppen ezek a lapok hiányoznak.

A Beinecke-gyűjtemény példányáról a kutatók régóta tudták, hogy John Gage tulajdonában volt. A Tudor-kori Anglia királyi udvaroncának életét Wade szerint „szinte kettévágta az angol reformáció”.

„Élete felét olyan katolikusként élte le, akit az Egyház és az állam is igazhitűnek tekintett” – mondta Wade. „A reformáció után katolikus maradt, nem tért át.”

Az ilyen embereket „recusantoknak”, vagyis az államegyházhoz való csatlakozást megtagadóknak nevezték. Wade elmondta: Gage a reformáció után is Angliában élte le hátralévő életét, „nem volt hajlandó áttérni, élte az életét, nem vonult száműzetésbe, nem végezték ki, és az állását sem veszítette el”.

Gage jelentős történelmi személyiség – hangsúlyozta Wade –, nem utolsósorban azért, mert gyakorló katolikusként is a király szolgálatában állt.

„A reformáció idején sokan megőrizték katolikus hitüket” – mondta a kutató. „Gage azonban olyan tisztviselő volt, akit a kolostorok feloszlatásának megszervezésével bíztak meg: ez azt jelentette, hogy személyesen felkereste a kolostorokat, és lényegében minden vagyonukat a korona számára foglalta le.”

Wade szerint a „Mirror” kézirata az egyetlen könyv, amelyről a történészek bizonyítani tudják, hogy valóban Gage birtokolta. Valószínűleg a kolostorok feloszlatása idején került hozzá.

A könyvet a reformáció utáni Angliában eretneknek tekinthették, mivel számos szentség, köztük a gyónás és az Eucharisztia érvényességét vallja.

A kéziratban megtalálható Gage aláírása, valamint két apáca neve is; a történészek úgy vélik, hogy ők birtokolták a könyvet, mielőtt Gage-hez került.

A kötet nemcsak megjelenése idején élvezett népszerűségének tanúja, hanem Gage hitének is az Egyház rendkívüli üldöztetésének időszakában. Ebben az üldöztetésben Gage maga is részt vállalt, miközben megőrizte katolikus hitét.

Wade a Cambridge-i Egyetemnek elmondta: elképzelhető, hogy Gage egy kolostori könyvtárból vitte haza a könyvet. „Egy másik lehetőség, hogy valaki más csempészte ki, és rövid ideig kézről kézre járt, amíg Gage megszerezte.”

„A lényeg – fogalmazott Wade –, hogy biztonságban megőrizte, miközben éppen az ilyen könyvek elpusztítása lett volna a feladata.”