Egy évszázaddal azután, hogy XI. Piusz hat kínai püspököt szentelt: ki választja Kína püspökeit?

Amikor XI. Piusz pápa 1926. október 28-án hat kínai papot püspökké szentelt a Szent Péter-bazilikában, mindegyiküket ő maga választotta ki a Kínából küldött listákról.

Egy évszázaddal később a szárazföldi Kínában a püspököket a Szentszék és Peking által 2018-ban kötött vitatott megállapodás alapján nevezik ki. Szövegét soha nem hozták nyilvánosságra.

Pietro Parolin bíboros, a Vatikán államtitkára egy 2022-es interjúban védelmébe vette a megállapodást. Elmondása szerint az új püspököket olyan eljárás szerint szentelik fel, „amely a pápának hagyja meg a végső és döntő szót”. Az eredményeket „kis vívmányoknak”, ugyanakkor „fontos lépéseknek nevezte az egyházi közösségnek a múlt eseményei által okozott sebei fokozatos begyógyítása felé”.

A Human Rights Watch 2025-ben azt közölte, hogy a Vatikán soha nem gyakorolta vétójogát. Az EWTN Newsnak nyilatkozó bírálók szerint a Kínai Kommunista Pártnak ma már szerepe van a püspökök kiválasztásában.

„Lelki gyarmatok”

Saját, 1919-es püspökszentelésének hetedik évfordulóján XI. Piusz pápa beszélt öröméről, hogy Rómában felszentelhették az első „bennszülött kínai papságból származó püspököket”.

„A mai kínai helyzettel ellentétben az 1926-os kínai püspökszentelések célja az volt, hogy Kínának saját püspökei legyenek, nem pedig az, hogy ezeket a püspököket elválasszák a Szentszéktől” – mondta az EWTN Newsnak Anthony E. Clark, a Whitworth Egyetem kínai történelemprofesszora és világi domonkos.

A kínai missziók akkoriban francia protektorátus alatt működtek. Frédéric-Vincent Lebbe atya, egy vincés szerzetes, aki a boxerfelkelés után érkezett Kínába, azt mondta, hogy a missziók „lelki gyarmatokat” hoztak létre élő egyházak helyett. Korai szószólója volt a kínai egyház őshonos jellegűvé tételének.

Az aggodalmat Rómában is osztották: XV. Benedek, aki 1919-ben kiadta a *Maximum Illud* apostoli levelet, „el akarta távolítani az európai nacionalizmust a kínai egyházból, és képessé akarta tenni Kína katolikusait arra, hogy a pápával együttműködve irányítsák saját helyi közösségüket” – mondta Clark az EWTN Newsnak.

Hét évvel később XI. Piusz pápa az őshonos papság kiépítését „minden más elé” helyezte a *Rerum Ecclesiae* című enciklikában.

Fenggang Yang, a Purdue Egyetem szociológusa, aki az egyetem Vallás és Globális Kelet Központját vezeti, azt mondta, hogy az 1926-os püspökszentelések „a növekvő kínai nacionalizmus idején történtek, amely a kereszténységet imperialista európai országok védelme alatt álló idegen vallásnak tekintette”.

„A kínai vezetés megerősítette az egyház azon igényét, hogy a kínai társadalomhoz tartozzon. A Katolikus Egyház azonban túl keveset és túl lassan alkalmazkodott” – mondta Yang az EWTN Newsnak.

1948-ra a Fides adatai szerint Kína 139 püspökéből csak 14 volt kínai, míg 5780 papjából 2690.

1949-től 2018-ig

Az 1949-es kommunista győzelem után XII. Piusz pápa elutasította a „nemzeti” egyházat az *Ad Sinarum Gentem* enciklikában, majd 1958-ban az *Ad Apostolorum Principis* című enciklikában elítélte az első, pápai megbízás nélküli püspökszenteléseket. A katolikusok regisztrált és nem regisztrált, vagyis „földalatti” közösségekre szakadtak, amelyek megbékélésére XVI. Benedek pápa híres 2007-es levelében szólított fel.

Benedek utóda, Ferenc pápa idején a Szentszék és Peking 2018. szeptember 22-én aláírt egy „ideiglenes megállapodást” a püspökkinevezésekről. A megállapodást háromszor újították meg: 2020-ban, 2022-ben, majd 2024-ben, utóbbi alkalommal négy évre, 2028 októberéig.

A Szentszék érvei

A megállapodás „kizárólag az egyház sajátos lelki és lelkipásztori céljainak elérését” szolgálta, beleértve „a kínai katolikus közösség teljes és látható egységének helyreállítását és megőrzését” – írta Ferenc pápa 2018-ban.

Paul Han atya, egy szárazföldi kínai pap, egy Fides-esszében azt írta, hogy a megállapodás „működőképes keretet hozott létre”, és „elkerülte a régóta fennálló megosztottságot” a „nyilvános” és a „földalatti” közösségek között.

Az eljárás nem mindig zajlott zökkenőmentesen. 2023 áprilisában a kínai hatóságok áthelyezték Joseph Shen Bin püspököt Haimenből Sanghajba; a Szentszéket értesítették, de a megállapodásban foglaltakkal ellentétben nem vonták be a döntésbe – jelentette a Vatican News.

Ferenc pápa három hónappal később kinevezte Shent, mivel – Parolin szerint – „mindazonáltal úgy döntött, hogy orvosolja a kánonjogi szabálytalanságot” az „egyházmegye nagyobb javára”. A bíboros hozzátette: ez az eljárás „mintha figyelmen kívül hagyná a két fél közötti párbeszéd és együttműködés szellemét”.

A 2025-ös sede vacante idején hivatalos gyűlések „megválasztottak” két jelöltet; Ferenc pápa utódja, XIV. Leó pápa mindkettőjüket jóváhagyta augusztusban.

Legutóbb, október 15-én Ignatius Ding Zuyao atyát Haimen püspökévé szentelték, abba a székbe, amelyet Simon Zhu Kaimin püspök 1926-tól vezetett, miután Leó a megállapodás értelmében jóváhagyta jelöltségét. Ő a megállapodás alapján kiválasztott 19. püspök.

„Jelölni” és „választani”

Gianni Criveller atya, a PIME misszionáriusa és az AsiaNews szerkesztőségi igazgatója, aki ebben a hónapban megnyitott egy tajpeji centenáriumi konferenciát, azt mondta: „az 1926-os és a mai helyzet meglehetősen különböző”.

Elmondása szerint 1926-ban a kérdés az volt, „hogyan lehet leküzdeni sokak – köztük a kínai külföldi misszionáriusok – ellenállását azzal szemben, hogy a helyi papság irányítsa egyházait”. Celso Costantini érsek, a Szentszék első kínai apostoli delegátusa és XI. Piusz pápa „a francia beavatkozást is le tudták küzdeni”.

„Attól tartok, hogy most a beavatkozás a kínai hatóságoktól érkezik: a Vatikán és Kína 2018-as megállapodása ellenére a Katolikus Egyház szabadsága meglehetősen korlátozott Kínában” – mondta Criveller. „A pápa kijelölheti a püspököket, de aligha választhatja ki őket. A pápa általi kinevezést pedig nem ismerik el a püspökszentelési szertartás során.”

„Nem vagyok abban a helyzetben, hogy tanácsot adjak a pápának” – tette hozzá a misszionárius. „Tiszteletben tartom bármely pápa döntését, és megértem, hogy a Szentszék párbeszédre és megállapodásokra törekszik. Azt akarom mondani, hogy a megállapodás nem hozza meg azokat az előnyöket, amelyekben mindannyian reménykedtünk. A kínai katolikusok szabadsága kisebb, mint korábban volt.”

A bírálók érvei

Nina Shea, a Hudson Institute munkatársa szerint Peking „elkínaiasítási” politikája azt jelenti, hogy „a katolikus tanításnak és az evangelizációnak meg kell felelnie a Kínai Kommunista Párt tanításának”.

„Leó pápának támogatnia kellene a kínai katolikus földalatti közösséget, ahogyan az egyház más régiókban is tette” – mondta Shea.

Arra figyelmeztetett, hogy Hszi Csin-ping kínai elnök „az egész civil társadalmat ellenőrzése alá kívánja vonni, beleértve a Katolikus Egyházat is”.

„Kínában megváltoztak a dolgok a kommunista uralom alatt” – mondta Yang. „A 2018 óta fennálló titkos megállapodás arra ösztönözte a földalatti katolikusokat, hogy lépjenek elő a nyilvánosságba, így nem szenteltek fel új földalatti püspököket.”

Egyes földalatti püspököket, akik előléptek a nyilvánosságba, ezt követően megfosztottak püspöki feladataiktól, mások pedig utód nélkül haltak meg – mondta. „Ezért a földalatti katolikus közösségek zűrzavarban vannak.”

Yang szerint eközben a Kínai Katolikus Hazafias Szövetség „megerősítette hatalmát a Kínában élő valamennyi katolikus felett”, miközben végrehajtja a párt elkínaiasítási politikáját.

Megjegyezte, hogy az emberek azt kérdezik, mennyire kínaiak az ország katolikusai. „Egy másik kérdés, amelyet szintén feltesznek: Mennyire kínai a Kínai Kommunista Párt [KKP]? A KKP elsősorban kínai, vagy elsősorban kommunista?”

„A következő két évben XIV. Leó pápának meg kellene határoznia a kínai–vatikáni megállapodás megújításának kritériumait és feltételeit” – mondta Benedict Rogers, a Fortify Rights vezető igazgatója.

„E kritériumoknak magukban kell foglalniuk valamennyi bebörtönzött vagy fogva tartott katolikus püspök, pap és világi hívő szabadon bocsátását, köztük a hongkongi demokráciapárti aktivista, a 78 éves katolikus és brit állampolgár Jimmy Lai szabadon engedését, aki jelenleg 20 éves büntetését tölti” – mondta Rogers az EWTN Newsnak október 27-én.

„A megállapodást nem szabad megújítani, ha ezek a kritériumok nem teljesülnek.”

2028 felé

Stephen Chow hongkongi bíboros nevében válaszolva az egyházmegye kommunikációs irodája október 28-án azt mondta az EWTN Newsnak, hogy a bíboros „örül, hogy előrehaladást lát”, hivatkozva az idei püspökszentelések „folyamatosan növekvő számára”, amelyeket „mind a Szentatya hagyott jóvá”.

„Rövid távon folytatni fogom azt a politikát, amelyet a Szentszék már néhány éve követ” – mondta XIV. Leó pápa egy 2025-ös interjúban.

„Hosszú távon nem állítom, hogy meg tudom mondani, mit fogok és mit nem fogok tenni” – tette hozzá.

XI. Piusz pápa ezt mondta a hat új püspöknek: „Kérem, jöjjenek gyakrabban Rómába, mivel az utazás egyre könnyebbé válik” – idézte fel Criveller. „A pápa ezt 1926-ban mondta! Száz év elteltével a kínai püspökök nem utazhatnak szabadon Rómába.”

Clark egyetértett. „Kína hívei azt kívánják, bárcsak visszatérhetnének 1926-ba, amikor a kínai püspökök szabadon utazhattak Rómába, találkozhattak a Szentatyával, és jobban beilleszkedhettek az egyetemes egyházba, amelyet magukénak vallanak” – mondta az EWTN Newsnak.

Ebben a hónapban két szárazföldi püspök részt vett egy vatikáni találkozón, amelyet XIV. Leó pápa hívott össze.