A Vatikán arra hívja az Egyházat, hogy ismerje fel a halászok emberi méltóságát, hitét és nehézségeit

A minden évben november 21-én megtartott Halászati Világnap előtt a Vatikán Átfogó Emberi Fejlődés Előmozdításának Dikasztériuma üzenetet tett közzé, amely arra szólítja a globális közösséget, hogy tekintsen túl a kereskedelmi statisztikákon, és ismerje fel a világ halászainak és családjaiknak mélységes emberi méltóságát, mélyen gyökerező hitét és mindennapi nehézségeit.

Az 1997-ben világszerte megalapozott hagyományban gyökerező idei vatikáni üzenet összekapcsolja a tengeri munkások történelmi küzdelmeit az időtlen lelki igazságokkal. A dikasztérium új prefektusa, Alessandra Smerilli nővér által kiadott szöveg a feltámadt Úr evangéliumi elbeszélésére elmélkedik, aki a Tibériás-tó partján várakozik, és a fáradt halász férfiakat és nőket e szavakkal hívja: „Jöjjetek, egyetek!”

Smerilli e bibliai képpel arra emlékezteti a híveket, hogy Krisztus nem közömbös az emberi fáradozás iránt, hanem tevékenyen vár a mindennapi élet partjain, figyelmesen fordulva azok kimerültsége, aggodalmai és konkrét szükségletei felé, akik a vizeken dolgoznak.

Üzenetében Smerilli hangsúlyozza, hogy az Egyháznak a találkozás olyan kultúráját kell ápolnia, amely a lelki közelséget kézzelfogható tettekre váltja.

Először is arra buzdítja a társadalmat, hogy valóban lássa meg a foglalkozás mögött álló embert. A halászokat gyakran a globális kereskedelmi élelmiszeripar puszta fogaskerekeivé redukálják, életük azonban óriási áldozatokkal, elszigeteltséggel és kockázatokkal jár. Ennek a szemléletnek kifejezetten magában kell foglalnia a halászközösség gyakran figyelmen kívül hagyott tagjait is, beleértve a háttérben dolgozó nőket, akik a fogás feldolgozását és értékesítését végzik; a tengeri szakmákban bizonytalan szakmai jövő elé néző fiatalokat; valamint a migráns halászokat, akik hazájuktól és támogató rendszereiktől távol gyakran rendszerszintű kizsákmányolással szembesülnek.

Krisztusnak arra a gesztusára építve, hogy tüzet gyújtott a parton tanítványai vigasztalására, a Vatikán az üzenetben szenvedélyes felhívást intéz az élet védelmére a tengeren és a partvidéken. Az emberi méltóság e védelme gyakorlati biztosítékokat igényel: annak szavatolását, hogy a hajók biztonságosak és tengerállóak legyenek; a tisztességes bérek és törvényes szerződések garantálását; megfelelő idő biztosítását a megfelelő pihenésre; valamint állandó megemlékezést azokról, akik életüket vesztették vagy eltűntek, miközben a tenger bőségét takarították be.

Végül a Vatikán arra hívja a helyi keresztény közösségeket és a világegyházat, hogy életük minden szakaszában maradjanak közel a halászokhoz — a kezdeti toborzástól és elindulástól egészen a végső hazatérésig. Egyetlen munkavállalót sem szabad egyedül hagyni, hogy elszigeteltséggel, munkahelyi sérüléssel, pszichológiai traumával vagy a változó gazdasági körülményekhez kapcsolódó kiszolgáltatottsággal nézzen szembe — áll az üzenetben.

Üzenetét Szűz Máriához, a Tenger Csillagához intézett szívből jövő imával zárva Smerilli isteni oltalomért és útmutatásért könyörög, azért imádkozva, hogy az emberiség megtanulja ugyanazzal a kezdeményező, helyreállító szeretettel átölelni egymást, amellyel Krisztus a Galileai-tó partján tanítványai felé fordult.