Az EWTN News magyarázza: Mi a különbség a kánonjog és a saría jog között?

Michigan demokrata amerikai szenátusi képviselőjelöltje, Abdul El-Sayed az idei év augusztusában vitát váltott ki, amikor éles párhuzamot vont az iszlám saría jog és a katolikus kánonjog között.

El-Sayed a Fox News műsorvezetője, Jesse Watters kérdésére válaszolt a 2022-es kijelentéseivel kapcsolatban, amelyekben El-Sayed látszólag a saría joggal szembeni ellenállást „fehér felsőbbrendűséggel” azonosította. A szenátusi képviselőjelölt azt mondta, szeretné „úgy gyakorolni a hitemet, ahogyan én választom”.

„Senki sem próbálja ráerőltetni a saría jogot másokra” – mondta. „Ahogyan remélem, hogy senki sem próbálja ráerőltetni a kánonjogot másokra, mert Amerikában élünk, ahol szabadon gyakorolhatod a vallásodat.”

El-Sayed egy michigani Muskegonben tartott kampányrendezvényen ismét felhozta az összehasonlítást, és azt mondta egy választónak, hogy az alkotmány védi a kánonjog szerinti élethez való jogot, miközben megtiltja, hogy bárki azt másokra kényszerítse.

A kijelentések vitát váltottak ki amiatt, hogy El-Sayed látszólag egyenlőségjelet tett a saría jog és a kánonjog közé – a társadalmi-egyházi irányítás két eltérő formája közé, amelyek világszerte vallási hívők milliárdjainak életét segítik szabályozni.

Saría jog kontra kánonjog

A saría jog, amely az iszlám vallásgyakorlat mellett családi ügyeket és pénzügyi tranzakciókat is szabályoz, a politikai kormányzás és a közjog egyes vonatkozásaival is foglalkozik, és több muszlim többségű ország politikai és jogi rendszerének részét vagy egészét alkotja.

A kánonjog ezzel szemben kizárólag a Katolikus Egyház belső struktúráját és működését szabályozza, beleértve a papságra, a szentségekre, valamint más egyházi és közigazgatási normákra vonatkozó szabályokat. Nem működik az állam vagy a nem katolikusok számára polgári vagy politikai jogi kódexként, ahogyan a saría jog működhet muszlimok és nem muszlimok esetében egyaránt.

David Long, az Amerikai Katolikus Egyetem szakmai tanulmányok iskolájának dékánja és az egyetem kánonjogi karának adjunktusa az EWTN Newsnak elmondta, hogy a kánonjog „egy azonosítható egyházi közösséget szabályoz, és rendezi az Egyház életét és küldetését, beleértve a szentségi fegyelmet és az egyházi hivatal gyakorlását”.

A kánonjog keretet biztosít az Egyház számára identitása és küldetése megéléséhez. Long szerint a saría ezzel szemben – noha gyakran a „jog” szóval együtt említik – a vallási irányításnál szélesebb körű. „Isten akarata szerinti” életet irányít, beleértve mind az istentiszteletet, mind az erkölcsi magatartást.

A saría jogot a világ számos országában különféle módokon alkalmazzák a „fikh” elve révén – ez az iszlám jogtudomány értelmezi és ülteti gyakorlatba a saríát. Különösen a Közel-Keleten és Afrikában figyelhető meg, bár az Egyesült Államokban sem helyi, sem állami kormányzat nem alkalmazza.

„Nincs egyetlen világméretű iszlám törvényhozó” – mondta Long, ezért nincs „egyetlen, egyetemesen kihirdetett kódex” sem, amelyet átfogó saríaként lehetne leírni.

A professzor szerint mind a kánonjognak, mind a saríának lehetnek polgári jogi következményei, megjegyezve, hogy a katolikus kánonjog olyan, a polgári joggal érintkező kérdésekre is hatással van, mint a házassági szerződések.

Ugyanakkor rámutatott egy 2020-as marylandi bírósági ügyre, amely megállapította, hogy egy iszlám házassági szerződés pénzügyi kikötése végrehajtható lehet, de csak akkor, ha „megfelelt a világi szerződéses alapelveknek”.

Az ilyen ügyekben a polgári bíróságok „elismerhetnek vallási okokból létrejött jogi megállapodásokat anélkül, hogy eldöntenék, igazak-e egy vallás tanításai, vagy kötelezőek-e a nyilvánosság számára”.

Megjegyezte, hogy a muszlimoknak „ugyanolyan joguk van, mint más állampolgároknak, hogy vallási meggyőződésüket bevigyék a nyilvános vitákba”, és egy törvényt nem lehet pusztán azért alkotmányellenesnek minősíteni, mert történetesen egyetért valamely vallási tanítással.

Elismerte, hogy helyénvaló az aggodalom, ha „egy saría szerinti javaslat kormányzati hatalmat használ a vallási gyakorlat kikényszerítésére vagy az egyenlő állampolgárság megtagadására”. Megjegyezte azonban, hogy az ilyen aggályokat valamennyi vallásra egyformán kellene alkalmazni.

„… Elleneznék mind az általános megnyugtatást, mind az általános gyanakvást, amikor a vallásjogi elemek politikai diskurzusban való alkalmazásáról van szó, beleértve a saríát is” – mondta Long. „A konkrét javaslatokat érdemeik alapján kell megvizsgálni.”

„Egy vallási közösséget sem illet meg sem az ártatlanság vélelme mindenért, amit a nevében tesznek a politikában, sem az a vélelem, hogy kollektív szándéka a hite ráerőltetése másokra” – mondta.