Amerika első vértanúi a házasságért: Georgia vértanúit „boldoggá” nyilvánították

SAVANNAH, Georgia — Több mint 400 évvel ezelőtt Pedro de Corpa, Blas Rodríguez, Miguel de Aňon, Antonio de Badajoz és Francisco de Veráscola ferences szerzetesek életüket adták, kiállva a házasság szentsége mellett.

„Jól tesszük, ha szeretettel kimondjuk a nevüket, hiszen Isten családjának szent tagjai” – mondta Frank Leo torontói bíboros, amikor október 31-én a Georgia állambeli Savannahban „boldogokká” nyilvánította őket.

Ez mérföldkő volt az amerikai katolikus egyház számára: a Georgia vértanúi az első amerikai vértanúk a házasságért, és az elsők, akiket az Egyesült Államok déli részén boldoggá avattak.

Körülbelül 9000 ember érkezett a Savannah Convention Centerbe, megdöntve a város beltéri rendezvények látogatottsági rekordját. Georgia egész területéről, az Egyesült Államokból és a világ minden tájáról jöttek busszal, autóval és villamossal. Néhányan komppal keltek át a Savannah folyón. Mások repülővel érkeztek, köztük papok és világi katolikusok, akik több szerzetes szülővárosát képviselték.

María Isabel Inoriza De Villota, Francisco testvérei egyikének 12. generációs leszármazottja 16 éves fiával, Imanollal érkezett Spanyolországból.

„Gyermekkorom óta tanúja vagyok annak a mély tiszteletnek, amelyet a szüleim Francisco iránt éreztek” – mondta. „Mindig hozzá fordultunk, oltalmát és segítségét kérve.”

Édesanyja „buzgón” imádkozott a boldoggáavatásért, amely – mint mondta – „egy álom megvalósulása”.

Pablo Migone atya, a savannahi egyházmegye missziós fejlesztési helynöke és az ügy régóta elkötelezett támogatója elmondta, hogy legfeljebb 2000 résztvevővel számoltak. A regisztrációk azonban továbbra is özönlöttek.

Az Egyesült Államokban ritkák a boldoggáavatások. Ez azonban ennél többet jelentett. Az egyházmegye egy évtizede ismerteti a hívekkel a vértanúk történetét. „A gyümölcs és a történet visszhangra talál az emberek szívében és elméjében” – mondta Migone.

La Albuera (Spanyolország) számos lakosa, ahol Antonio testvért megkeresztelték, a boldoggáavatás híréig nem is hallott róla. Most a város főterét az ő tiszteletére nevezik át.

„Isten tele van meglepetésekkel” – mondta Antonio Jesús Marín Romo atya, a település plébánosa. „Ez döntő pillanatban érkezik, amikor szükségünk volt egy ösztönzőre ahhoz a munkához, amelyet el szeretnénk kezdeni a plébánián.”

A ferencesek története a 16. században kezdődött, amikor Spanyolországból érkeztek. 1595-re missziókat alapítottak Georgia partvidékén, evangelizálva az őslakos guale népet. A Békehadtest önkénteseihez hasonlóan szolgáltak, és ott is sikerrel jártak, ahol más rendek kudarcot vallottak.

Két évvel később azonban a hit összeütközésbe került a helyi szokásokkal. Egy megkeresztelt megtért, aki a törzsfői tisztség várományosa volt, ragaszkodott ahhoz, hogy második feleséget vegyen el. Amikor a szerzetesek nem voltak hajlandók engedni Krisztus házasságról szóló tanításából, egy harci csapat misszióról misszióra haladva meggyilkolta őket. Egy hatodik ferencest, Francisco de Ávilát megkínozták, de túlélte, hogy elmondhassa a történetet. A missziókat végül újjáalapították, és a katolicizmus virágzásnak indult.

Az október 31-i kétnyelvű szertartás körmenettel kezdődött a központ legnagyobb elrendezésében, amelyet négy kiállítási tér összenyitásával alakítottak ki, s amelynek folyosója kifutópályára emlékeztetett.

Több mint 200 egyházi személy, köztük a Guadalupei Miasszonyunk Ferences Testvérei, Leo bíboros, 31 püspök és érsek, több mint 100 diakónus és szeminarista, valamint az apostoli nuncius mellett csaknem 200-an vettek részt a Kolumbusz Lovagjai, a Máltai Lovagrend, a Szent Sír Lovagrend lovagjai és hölgytagjai, valamint a Peter Claver Lovagok tagjai közül. Hetven cibórium várakozott az oltárnál.

Leo bíboros felolvasta az apostoli levelet, és „boldogokká” nyilvánította Georgia vértanúit, mivel „az evangélium üdvözítő igazságát saját biztonságuk elé helyezték”.

Gregory Hartmayer atlantai érsek és Joan-Enric Vives i Sicilia érsek, Urgell nyugalmazott püspöke, aki a Spanyol Püspöki Konferenciát képviselte, az apostoli levél angol, illetve spanyol fordítását olvasták fel.

A levél szeptember 22-ét, Pedro testvér vértanúságának nyolcadnapját jelölte ki a vértanúk ünnepnapjául.

Viharos taps tört ki a vértanúk hivatalos portréjának leleplezésekor, amely alázatos nyugalomban, aranyló fényben ábrázolja őket. A boldoggáavatás előtt és után a jelenlévők meglátogatták a szomszédos Georgia Vértanúi Múzeumot és művészeti kiállítást.

Világi mércével mérve úgy tűnhet, hogy a vértanúk kudarcot vallottak – mondta Leo bíboros homíliájában. „De nem így van.”

Azáltal jártak sikerrel, hogy elfogadták „az életszentségre szóló meghívást, amely tovább vezette őket a megszentelt életre szóló meghívás, a szent papságra szóló meghívás, a missziós munkára szóló meghívás, az evangelizálásra szóló meghívás, a hit megosztására és megvédésére szóló meghívás, végül pedig arra a meghívásra, hogy életüket adják” elfogadásához.

De vajon „mennyire ösztönöz bennünket” az, hogy „kövessük Jézus meghívását arra, hogy kövessük őt?” – kérdezte.

Kijelentette, hogy a szent élet megköveteli az igazság védelmét és azt, hogy „mindig Krisztust [helyezzük] az első helyre”, még akkor is, amikor a világban az egységre törekszünk. „A megosztottság nem Istentől való.”

A vértanúk tanúságot tettek „a házasság keresztény tanításáról is, és saját vérük ontásáig ragaszkodtak ehhez az isteni igazsághoz” – mondta, hangsúlyozva az „egy férfi és egy nő szövetségi, szentségi, felbonthatatlan egységén” alapuló család szent természetét.

Legutóbbi műtétét követő első nyilvános audienciáján XIV. Leó pápa kijelentette, hogy a házasság és a család védelme „minden eddiginél sürgetőbb”.

Maga a boldoggáavatás „tökéletes időzítésű volt” – mondta Christine Camp, aki Atlantából érkezett több mint egy tucat másik katolikussal, akik éppen egy háromnapos lelkigyakorlaton vettek részt, hogy házasságuk helyreállításáért imádkozzanak.

Anyák és apák érkeztek gyermekeikkel közelről és távolról. „Ez a mi zarándoklatunk” – mondta Theodora Ferrant, aki férjével és két gyermekével a floridai Pensacolából érkezett.

„Őszintén hiszem, hogy Boldog Pedro de Corpa és négy társa közbenjárása által nagyobb tisztelet övezi majd a szent házasság méltóságát és jellegét” – mondta Stephen Parkes savannahi püspök.

„E szent férfiak tanúságtétele ösztönözze a szent házasság szövetségi kötelékére meghívott házastársak hűségét, és segítse elő a hitben élő családok gyarapodása iránti megújult elköteleződést Georgia államban és azon túl is.”

Az ünneplés november 1-jén a Keresztelő Szent János-székesegyház-bazilikában bemutatott hálaadó szentmisével folytatódik.