XIV. Leó pápa: Ne engedjük, hogy az elhunytak emléke puszta nosztalgiává váljon

VÁROSVATIKÁN — A feltámadás reménye és a szentek közössége az a két igazság, „amely megvilágítja az elhunytakért mondott imádságunkat” – mondta XIV. Leó pápa csütörtökön, amikor az elmúlt évben elhunyt bíborosok és püspökök lelki üdvéért bemutatott szentmisén homíliát mondott.

Szokás, hogy a pápák minden évben november elején bemutatják ezt a szentmisét. Azoknak a nevei, akikért a szentmisét felajánlják, a liturgikus füzet nyitóoldalain szerepelnek. Idén hét bíborosért és 136 püspökért mutatták be a szentmisét.

A pápa a Szent Péter-bazilika Katedraoltáránál latin nyelven bemutatott szentmisén a szolgálat témájáról elmélkedett. Mert – mondta – „aki Krisztust követi, az ő szolgájává válik, és mindig ott lesz, ahol ő van, éppen azért, mert az ő útját követte”.

A liturgia első olvasmányából kiindulva a pápa a feltámadás reményéről elmélkedett, amely téma már az Ószövetségben is jelen van. Így fogalmazott: „Az Úr oltáránál elhunyt testvéreinkre való emlékezésünk azon az ígéreten alapul, hogy Krisztusban való életünk nem vész el, mert megváltást nyert.”

Továbbá „ha – amint azt a Szentírás hangsúlyozza – nem lenne feltámadás, értelmetlen lenne az elhunytakért imádkozni”. Ezért „az elhunytakért imádkozni tehát annyit jelent, mint az életet ünnepelni! Mindenekelőtt Krisztus, az Úr feltámadt életét, majd az ő kegyelméből a mi életünket is, amely őbenne támad fel. Az eucharisztikus áldozat az ő húsvétjának emlékezete, amely által önmaga értünk való odaadásával megmentett minket. Ne engedjük, hogy az elhunytak emléke puszta nosztalgiává váljon. Hitben, félelem nélkül szemléljük a halál misztériumát, mert az Úr él; vár ránk, és már helyet készített nekünk Atyja házában.”

Ez a ráhagyatkozás a szentek közösségébe vetett reményben gyökerezik – mondta. „Amikor az elhunytakért imádkozunk, nemcsak értük tesszük, hanem velük együtt is, abban a kölcsönösségben, amelyet a Szentlélek életre kelt szívünkben. Az Egyház a közösség misztériuma Krisztus, a fő és köztünk, az ő tagjai között: tőle kapjuk az életet. Ez a közösség egyesíti az áldott lelkeket, akik már szemlélik Isten arcát, és mindazokat, akik a mennyben vagy a földön e ragyogó cél felé tartanak.”

Ezért a pápa így zárta beszédét: „Krisztusban a halál nem oldja fel kötelékeinket, hanem új dimenzióba alakítja át őket; ezt csak az ő szeretetének misztériumában érthetjük meg, amelyet a kereszten mindvégig odaadott, és a húsvét győzelme után kiárasztott. Amint tehát a szent Eucharisztiában magunkhoz vesszük a feltámadt Úr szeretetét, őrizzük és ápoljuk mindig ezt a közösséget utunk során, hogy amikor eljön a mi óránk, mi is részesülhessünk zarándok testvéreink imádságaiban, és minden szenttel együtt örvendezhessünk mennyei hazánk örömének.”

A szentmise után Leó pápa felkereste a Szent Péter-bazilika alatti vatikáni grottákat, hogy néhány pápai elődje sírjánál imádkozzon, köztük Szent VI. Pál pápa, Tiszteletreméltó XII. Piusz pápa és XVI. Benedek pápa sírjánál.

Ezt a hírt először az EWTN News olasz nyelvű társszolgálata, az ACI Stampa [közölte](https://www.acistampa.com/story/37537/papa-leone-xiv-non-lasciamo-che-il-ricordo-dei-defunti-si-riduca-a-mera-nostalgia). Az EWTN News English fordította és adaptálta.