XIV. Leó pápa méltatta a kínai katolikusok egységét első püspökeik felszentelése után 100 évvel

Egy évszázaddal az első kínai püspökök felszentelése után XIV. Leó pápa méltatta a kínai Egyházat azért, hogy közösségben maradt Rómával.

November 5-én a Vatikán közzétette a pápa videóüzenetét, amelyet a Rómában, a Pápai Urbaniana Egyetemen tartott, „Az Egyház egyetemes arca Kínában” című konferenciára küldött. A találkozó nemcsak Kína első püspökeinek 1926-os felszenteléséről emlékezett meg, hanem a kínai Egyház jelenlegi helyzetét is vizsgálta, különös tekintettel a folyamatban lévő vatikáni–kínai megállapodásra.

A jelenlévők között volt Pietro Parolin bíboros, a Szentszék államtitkára; Luis Antonio Tagle bíboros, a Bíborosi Kollégium dékánja; Stephen Chow Sau-yan SJ bíboros, Hongkong püspöke; valamint Ignazio Ding Zuyao, Haimen püspöke.

Közösség Péterrel, nem gyarmatosítás

üzenetében Leó rámutatott a kínai katolikusok pápasághoz való hűségének hosszú történetére, idézve XVI. Benedek pápát, aki szerint nekik mindig voltak „törvényes pásztoraik, akik sértetlenül megőrizték az apostoli utódlást”.

„Az Egyházban egyetlen pásztor sem tekintheti sajátjának a küldetést” – mondta Leó. „Inkább Péter utódával és az apostolok valamennyi többi utódával, a püspökökkel közösségben kapja és gyakorolja azt.”

A pápa arra is rámutatott, milyen jelentőséggel bírt, hogy 1926-ban hat kínai pap Sanghajból Rómába utazott, hogy XI. Pius pápától részesüljön püspökszentelésben.

„Átszelték a világot, hogy tanúságot tegyenek az apostolok hitéből fakadó közösségről” – mondta Leó.

XV. Benedek pápát idézve Leó megerősítette, hogy az Egyház missziós tevékenysége „nem téveszthető össze a gyarmatosítás folyamataival”, hanem abból a küldetésből „születik”, hogy „a szeretetben tanúságot tegyen Krisztusról”.

Kína és a Szentszék kapcsolatai: gyanakvással terhelt viszony?

A Szentszék és Kína 1951 óta nem tart fenn hivatalos diplomáciai kapcsolatokat. A püspökök kiválasztásáról szóló, 2018-as ideiglenes, nyilvánosságra nem hozott megállapodás kihívásokkal szembesült, mivel aggodalmak merültek fel amiatt, hogy a Kínai Kommunista Párt (KKP) elnyomja az Egyházat.

Parolin a konferencia margóján nyilatkozva elismerte, hogy a megállapodásnak továbbra is vannak tökéletlenségei.

„Minden megállapodás tökéletlen, beleértve a Kínáról szólót is” – mondta Parolin újságíróknak. „A folyamat azonban nyitott. Ezért előrehaladunk, igyekezve tökéletesebbé tenni azt, ami tökéletlen.”

Chow rámutatott arra a gyanakvásra, amellyel Kínában időnként a katolikusokra tekintenek, attól tartva, hogy vallásukat külföldi befolyás eszközeként lehetne felhasználni.

„Azon tűnődünk, hogyan lehetséges, hogy az Egyházat, a mi Egyházunkat Kínában ennyi év után még mindig külföldi Egyháznak tekintik” – mondta. „Úgy gondolom, Kínában komoly aggodalom, hogy például a vallást ne használják a külföldi beavatkozás eszközeként.”

Mások ugyanakkor támogatásukról biztosították az Egyház úgynevezett „elkínaiasítását”, amely az állam által vezetett kampány a vallási intézményeknek a Kínai Kommunista Párt programja alá rendelésére.

„A »katolicizmus elkínaiasítása« nem eltávolodás a katolikus hagyománytól, hanem az autentikus katolicitás kifejeződése” – mondta Joseph Li Shan, Peking püspöke.

Zuyao, akit októberben szenteltek püspökké a vatikáni–kínai megállapodás értelmében, hozzátette, hogy az elkínaiasítás „nem eltávolodás az egyetemes hittel való közösségtől”, hanem inkább „a belső hit természetes kifejeződése és Krisztus parancsának hűséges megvalósítása: »Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.«”