XIV. Leó pápa: Isten szeretete elválaszthatatlan a felebarát szeretetétől

XIV. Leó pápa 2026. október 25-i, az Úrangyala imádság előtti tanítása a szeretet kettős parancsáról szól. Az alábbiakban az elmélkedés és az imádság utáni békefelhívás szerkesztőségünkhöz eljuttatott teljes magyar szövegét közöljük.

Az Úrangyala előtt

Kedves testvéreim, boldog vasárnapot kívánok!

A mai evangéliumban (vö. Mt 22,34–40) az Úr ismét elvezet minket hitünk lényegéhez. Egy törvénytudó, hogy próbára tegye Jézust, ezt kérdezi tőle: „Mester, melyik a legfőbb parancs a törvényben?” (36. vers). A Mester a Mózesi Törvény egyik szakaszát idézve válaszol: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és egész értelmeddel” (37. vers; vö. MTörv 6,5).

Krisztus a szeretet dimenzióját helyezi az Istennel való kapcsolat középpontjába. Nem elég ugyanis tudni, hogy Isten létezik, hogy Ő az egyetlen, vagy hogy Ő a Mindenható; az Úr személyes kapcsolatot vár tőlünk: az egyetlen igaz Isten a mi Istenünkké akar válni.

A Vele való találkozásban a szeretet parancsa nem kötelesség és nem kényszer. Hiszen nem lehet „parancsra” szeretni. Az Isten iránti szeretet az emberi szív vágyának sajátos igénye, amely a Vele való közösségben teljesedik be. Ezért szeretetünk csak akkor lehet hiteles, ha az válasz Isten szeretetére, amely mindig megelőz minket. Ebből fakad az a szükségszerűség, hogy a teljesség az egész embert magában foglalja: a szívet, a lelket és az elmét is.

Az első parancsolathoz az Úr egy másodikat is rendel: „Szeresd felebarátodat, mint saját magadat” (Mt 22,39). Az élet e szabálya ugyanabból a forrásból fakad: ezért, mondja Jézus, hasonló az elsőhöz. Így, az Istennel való bensőséges kapcsolatból kiindulva, képesek leszünk önmagunkra és felebarátunkra ugyanazzal a tekintettel nézni, mint Krisztus, vagyis az Ő szemszögéből látni. Ekkor képesek leszünk legyőzni az önzést, és még az önszeretet is szeretetté válik bennünk: létezésünk az embertársaink felé fordul, és ajándékká válik azok számára, akik körülöttünk élnek.

A Gyermek Jézusról nevezett Szent Teréz jól megértette ezt, amikor így írt: „egyedül a Szeretet készteti cselekvésre az Egyház tagjait, hogyha a Szeretet kialudnék, az Apostolok nem hirdetnék többé az Evangéliumot” (vö. Összes művei, B kézirat, 3v°, Róma 1997, 223). Enélkül ugyanis hitünk tartalmát veszítené, jó cselekedeteink moralizmusra szűkülnének, reményünk pedig hiábavaló lenne.

Kedves testvéreim, nem tudjuk igazán szeretni Istent anélkül, hogy ez a szeretet ne áradna ki testvéreinkre is. És nem tudjuk igazán szeretni felebarátunkat, csakis úgy, mint ugyanazon Atya gyermekei, aki elsőként szeretett meg minket Fiában, Jézus Krisztusban. Kérjük tehát az Úrtól az új szív kegyelmét, amely képes befogadni és megélni e legfőbb parancsolatot. Járjon közben értünk a Boldogságos Szűz Mária, akinek szeplőtelen szívében nincs más, csakis szeretet.

Az Úrangyala után

Kedves Testvéreim!

Aggodalommal követem a súlyos humanitárius helyzetet, amely Jemenben, különösen Táiz városában alakult ki, ahol a lakosság élelem, víz és egészségügyi ellátás hiányától szenved. Erős felhívást intézek a szembenálló felekhez, hogy szüntessék be az ellenségeskedést, és tegyék lehetővé, hogy a jemeni nép és a térség minden népe békében élhessen egymással.

Imáimról biztosítom a múlt pénteki, jordániai terrortámadásban megsebesült vagy meghalt ortodox testvéreinket. Imádkozom közösségükért és az egész országért, amely egyébként a vallások közötti békés egymás mellett élés ékes példája. Imádkozzunk mindannyian együtt a békéért.

Holnapután, október 27-én lélekben kapcsolódjunk a vallási vezetőkhöz, akik Assisiben találkoznak egymással, a Szent II. János Pál pápa által kezdeményezett Vallásközi Béketalálkozó 40. évfordulójára. Soha nem volt még olyan világos, mint most, hogy a háborúk csak halált és pusztítást hoznak a világra. Az Úr vezessen békére és párbeszédre mindenkit.