Wendell Berry, a termékeny amerikai író, akinek munkássága évtizedeken átívelt, és aki pályafutása során folyamatosan arra ösztönözte az amerikaiakat, hogy egyszerűbb, erényesebb életet éljenek, augusztus 31-én elhunyt – közölte családja.
Lánya, Mary erősítette meg halálhírét a New York Timeson keresztül. A halál oka egyelőre nem ismert; a Kentucky-ban született író 92 éves volt.
Berry regényíróként, költőként és esszéistaként is ismert volt, nevéhez fűződik a vidéki élet melletti szószéki kampány, amelyben arra biztatta olvasóit, hogy szoros kapcsolatot alakítsanak ki a mezőgazdasággal és az élelmiszerrel, továbbá a környezetvédelem fontosságát hangsúlyozta.
Művei széles amerikai közönséget szólítottak meg, a liberális környezetvédőktől kezdve a keresztény háztáji gazdálkodókon át a helyi élelmiszer-mozgalmakig és a konzervatív természetvédőkig.
Louisville-ben született 1934. augusztus 5-én. Angol nyelvű tanulmányokat folytatott a Kentucky Egyetemen és írói képzést a Stanford Egyetemen. Pár évig angolt tanított a Kentucky Egyetemen, és oktatott a New York Egyetemen is.
1965-től haláláig a Henry megyei Lane’s Landing farmján élt és dolgozott Kentucky államban.
Politikailag széles spektrumú nézeteket vallott. Híres volt nagyvállalatok, különösen a szénbányászati cégek heves bírálatáról. Az ítélet-végrehajtás elleni volt, egy időben otthoni államát arra szólította fel, hogy teljesen szüntessék meg a halálbüntetést.
2020-as faji és kulturális viták közepette beperelte a Kentucky Egyetemet azért, hogy megakadályozza egy állítólagosan faji szempontból sértő falfestmény eltávolítását – bár elmondta, hogy fájdalommal tölti el a tudat, hogy ősei „idegenek elűzésével vagy megölésével telepedtek le ezen a helyen”, és hogy „az én népem egykor embereket vásárolt és adott el itt.” 2012-ben Barack Obama elnöktől megkapta a Nemzeti Humán Tudományok Érdemérmét.
Egész pályafutása során elkötelezetten szolgálta mind a természeti világot, mind a kisgazdaságokat – egy olyan filozófiát, amely szerinte, ahogy 2002-ben fogalmazott, azt jelentette, hogy „életemet két vesztes oldalán töltöttem.”
Megtartotta az egyensúlyt a természet megőrzése és az emberek életének támogatása között, akik elválaszthatatlan részét képezik a világnak. „A kérdés, amivel foglalkoznunk kell, nem az, hogy a házi és a vad világ különálló-e vagy elkülöníthető-e; hanem az, hogy a társadalmi gazdaságban miként tartható fenn helyesen elválaszthatatlan és szükséges kapcsolatuk” – írta.
Baptistaként keresztelték, de távolságtartó volt a szervezett vallással szemben, egy időben „erdei kereszténynek” nevezte magát. Munkássága és törekvései azonban sok keresztényt, köztük katolikusokat is vonzottak.
Az America Magazinban 2017-ben Anna Keating katolikus írónő úgy fogalmazott, egyedi filozófiája „jó szolgálatot tehet a katolikusoknak, ellenszere lehet korunk sok bajának.”
Rövid ideig együttműködött a katolikus, Kentucky-ban található St. Catharine Collage-zal, hogy elindítsák a Berry Gazdálkodási Programot, ám a főiskola 2016-ban bezárt.
A János evangéliumában található kijelentést, miszerint Isten szereti a világot, „szó szerint vette”.
„Hiszem, hogy a világot a szeretet teremtette és hagyta jóvá, hogy a szeretet tartja fenn, köti össze és tartja fenn létezését, és, amennyiben megváltó, csak a szeretet által váltható meg” – mondta.
Bár sokat utazott és az amerikai bölcsek egyikének tartották, erősen támogatta a lokalizmust. Folyamatosan arra buzdította az amerikaiakat, hogy a közösséghez és a kölcsönös segítséghez forduljanak társadalmi problémák és konfliktusok esetén.
Úgy vélte, hogy a vidéki életmód nagy része, amelyet élete során látott megsemmisülni, sajnálatra méltó módon pusztult el, bár derűlátó volt az újraéledésével kapcsolatban. 1988-ban az egész ország vidéki közösségeinek esetleges „megújulása” kapcsán úgy írta le a folyamatot, hogy egy ilyen megújulásnak „főként a közösség által kellene megvalósulnia.”
„Nem kívülről, látogató szakértők utasításai útján kellene történnie,” írta, „hanem belülről, a szomszédság ősi szabálya, a drága dolgok szeretete és az otthon iránti vágy által.”




