Parolin bíboros: az emberről alkotott közös felfogás elvesztése osztja meg a világot

NEW YORK – Pietro Parolin bíboros, vatikáni államtitkár egy, az ENSZ Közgyűlésének magas szintű hete idején New Yorkban tartott vacsorán kijelentette: a mai világ széttagoltságának gyökere nem a technológia, a túlzott szabadság vagy a sokszínűség, hanem az emberi személyről alkotott közös felfogás elvesztése.

Parolin szeptember 25-én a CAPP-USA kitüntetett vendégeként szólalt fel. A szervezet a Fondazione Centesimus Annus Pro Pontifice amerikai ága; ez egy vatikáni alapítvány, amely a katolikus társadalmi tanítást mozdítja elő, és amelyet Szent II. János Pál pápa alapított 1993-ban.

Az esemény résztvevői között volt Mike Waltz, az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete, Patrick Kelly, a Kolumbusz Lovagjai legfőbb lovagja, valamint Christophe-Zakhia El-Kassis érsek, a Szentszék állandó ENSZ-megfigyelője, aki az est áldását mondta.

Parolin így fogalmazott: „Az evangélium fényében minden nemzedéknek olvasnia kell saját korának jeleit.”

XIV. Leó pápa *Magnifica Humanitas* kezdetű enciklikájára hivatkozva Parolin kijelentette, hogy a modern technológia nem az emberiség ellensége, de a méltóság az embereket illeti meg, nem a rendszereket vagy az algoritmusokat. Felidézte továbbá a [Rerum Novarum](https://www.vatican.va/content/leo-xiii/en/encyclicals/documents/hf_l-xiii_enc_15051891_rerum-novarum.html), XIII. Leó pápa által 1891-ben, az ipari forradalomra adott egyházi válaszként megírt enciklikát is, amely lerakta a katolikus társadalmi tanítás alapjait.

„Egy olyan világban, amely tornyokat épít, teremtsetek helyet a találkozásnak” – buzdította hallgatóit Parolin. „Egy olyan világban, amelyet az internet összeköt, a személyes életben viszont szétszakítottság jellemez, legyetek a jelenlét emberei. Egy olyan világban, amely azt kérdezi, megmaradhatunk-e embernek, életetek tanúságtételével adjatok választ.”

A résztvevőknek azt mondta, az alapítvány azért fontos, mert tagjainak „hídépítőknek kell lenniük az enciklikák … és a mindennapi életben hozott döntések között”.

Széttagoltság és magány

Parolin szerint az emberek „jobban kapcsolódnak egymáshoz, mint a történelem bármely nemzedéke, és mégis sokan közülünk magányosabbak vagyunk, mint valaha”. Elmondása szerint az információ azonnali cseréje, miközben nehezen találkozunk egymással emberi lényekként, széttagoltsághoz vezetett, a családok, közösségek és nemzetek pedig „olyan táborokra szakadtak, amelyek már nem is beszélik ugyanazt a nyelvet”.

Megemlítette, hogyan írja le XIV. Leó pápa ezt a pillanatot a Magnifica Humanitas nyitó soraiban: „Vagy egy új Bábel tornyát építhetjük fel, vagy felépíthetjük azt a várost, amelyben Isten és az emberiség együtt lakik.”

„A széttagolt világ kereső világ”

A sok mai ember által érzett lelki éhséggel kapcsolatban kijelentette: a nyugtalanság, különösen a fiatalok körében, annak bizonyítéka, hogy szívünk Isten számára teremtetett, és nem nyughat meg, amíg meg nem nyugszik benne – Szent Ágostont idézve.

„A széttagolt világ egyben kereső világ is” – jegyezte meg.

„Az ember nem önmagából ered, hanem ajándékba kapja létét; olyan lény, aki kapcsolatra teremtetett” – mondta. „Leó annak reményét fejezte ki, hogy a világ felismeri majd: az emberi szív az a hely, ahol Isten lakni kíván.”

Parolin szerint az Egyház társadalmi tanítása „maga is a lelki élet kifejeződése”, és olyan hithez vezet, amely valósággá válik „a munkásról, a családról, a szegényekről való gondoskodásban és a közjó keresésében”.

Nem a szabadság és a pluralizmus okolható, mondja Parolin

A szabadsággal és a pluralizmussal kapcsolatban elutasította azt a nézetet, amely a „túl sok szabadságot” vagy a „túl sok hangot” hibáztatja.

Az Egyház „a szabadságot mint az emberi méltóságtól elválaszthatatlan ajándékot” védi – mondta, utalva a II. Vatikáni Zsinat „a vallásszabadságról mint az emberi személy természetében gyökerező jogról” szóló tanítására.

Ám – tette hozzá – „az igazságtól és a mások iránti felelősségtől elszakított szabadság önmaga ellen fordul”. A szabadság a keresztény látásmód szerint „nem annak képessége, hogy bármit válasszunk, hanem annak képessége, hogy a jót válasszuk”.

A hiteles pluralizmus szerinte a méltóságon, a közjón, a szolidaritáson és a szubszidiaritáson nyugszik. „Tisztelnünk kell a családot, a közösségeket és az intézményeket, amelyek révén az emberek kibontakozhatnak” – sürgette.

Másnap, szeptember 26-án Parolin felszólalt az ENSZ 81. Közgyűlésének megnyitóján, amelynek témája: „A bizalom helyreállítása, az átalakulás kezelése: mindenki javát szolgáló Egyesült Nemzetek Szervezete.”