Több mint háromezren csatlakoztak a Menet az Életérthez a litvániai Vilniusban

VILNIUS, Litvánia – Több mint 3000 életvédő gyűlt össze szeptember 26-án Vilniusban az ország második Menet az életért rendezvényén, hogy a hideg széllel, a reggeli esővel és az őszi köddel dacolva megerősítse minden emberi élet méltóságát és értékét.

Családok, diákok és idősek csatlakoztak a személyes tanúságtételekből, reményt adó beszédekből és az életet ünneplő zenei előadásokból álló, szívélyes hangulatú programhoz.

A menet idején Litvániában továbbra is politikai vita folyik a családpolitikáról és a csökkenő születésszámról. A törvényhozók a reprodukciót érintő szabályozásban is megosztottak, beleértve az abortuszhoz és a lombikmegtermékenyítéshez való hozzáférést.

A szervezők hangsúlyozták: az esemény a családi élet valóságára összpontosítva túl kíván lépni az elvont jelszavakon és politikai nyilatkozatokon. A szónokok az anyaságról, az apaságról, valamint a gyermek elvesztése, a fogyatékosság, a betegség és az időskor jelentette kihívásokról beszéltek.

A menet során a résztvevők és a felszólalók minden ember – különösen a meg nem született gyermekek – egyenlő méltóságát erősítették meg, egészségi állapottól, életkortól vagy etnikai hovatartozástól függetlenül.

Saulius Karosas édesapa azzal szemléltette ezt a meggyőződést, hogyan változtatta meg családja szemléletét a sajátos nevelési igényű gyermekek befogadása. Miután negyedik gyermekük, Iva Down-szindrómával született, a család örökbe fogadta Motiejust, egy ugyanilyen állapotú kisfiút. Karosas szerint a gyermekek befogadása átalakította a család emberi értékről és szépségről alkotott felfogását, valamint azt is, hogyan ismerik fel mások értékét.

Bátorság és kitartás

A rendezvényre Európából és az amerikai kontinensről is érkeztek életvédők. A meghívott előadók között volt Agnese Irbe OFS, a lettországi Peripatos Filozófusok Egyesületének alapítója; Marcin Perłowski, a lengyel Centrum Życia i Rodziny életvédő alapítvány igazgatója; valamint Patricia Sandoval nemzetközi életvédő előadó és az EWTN „Informe Provida” című műsorának társműsorvezetője.

Sandoval mélyen megindítónak nevezte a vilniusi menetet. „Lenyűgözött a meneten részt vevő fiatalok lelkesedése” – mondta az EWTN Newsnak, megjegyezve, hogy „az első vonalban” álltak. Felidézte a békés légkört, amelyben a résztvevők „himnuszokat és örömteli dalokat” énekeltek, és „nagyon jól szervezettnek” nevezte az eseményt.

Sandoval, aki tanúságot tett arról, hogy három abortuszon esett át, majd később a Planned Parenthoodnál dolgozott, elmondta: különös jelentőséget hordozott számára, hogy Vilniusban szólalhatott meg. „Vilnius az irgalmasság városa” – mondta, és története megosztásának lehetőségét „nagyon érzelmes és nagyon izgalmas pillanatnak” nevezte.

Lelki bátorítást adva a résztvevőknek Sandoval arra buzdította az életvédőket, hogy a politikai eredményektől függetlenül maradjanak erősek. „Maradjatok állhatatosak, tartsatok ki, és hűségesen teljesítsétek az ő akaratát” – mondta.

A keresztény tanúságtételtől a gyakorlati segítségig

Gintaras Grušas vilniusi érsek az EWTN Newsnak elmondta: reméli, az esemény segíti „az élet kultúrájának növekedését Litvániában”, olyan kultúráét, amelyben minden „embert ajándékként fogadnak élete legelső pillanatától”.

Grušas számára ezt a kultúrát kézzelfoghatóan kell megtapasztalni. „Különösen örülnék egy gyakorlati változásnak – mondta –, hogy egy nő, aki szorong a várandóssága miatt, tudja, hová fordulhat, találjon valakit, aki meghallgatja, és megkapja a szükséges támogatást.” Azt is elmondta, reméli, „a családok érzik közösségük, munkáltatóik és a közintézmények támogatását”.

„Az élet kultúráját sok mindennapi döntésünkkel építjük” – mondta. Az „irgalmasság városaként” ismert településen hozzátette: „Remélem, az anyák, gyermekek és családok egyre inkább megtapasztalják itt ezt az irgalmasságot.”

Az érsek a férfiak felelősségére is rámutatott. „A férfi állandó, megbízható jelenléte óriási különbséget jelenthet” – mondta, és úgy írta le az apaságot, mint ami már a gyermek születése előtt elkezdődik: „az anya támogatásával, meghallgatásával, aggodalmainak megosztásával és a gyermek fogadására való közös felkészüléssel”.

Grušas Szent Józsefet említette a csendes felelősségvállalás példaképeként. „Az evangéliumokban egyetlen szót sem szól, Mária és Jézus iránti gondoskodása mégis összetéveszthetetlen.”

A menetet „közéleti dimenzióval rendelkező keresztény tanúságtételnek” nevezte, és hangsúlyozta: a katolikusok a közjót keresve vehetnek részt a közéletben. „Szem előtt kell tartanunk mind a meg nem született gyermek méltóságát, mind az anya valós szükségleteit” – mondta, olyan nyilvános párbeszédre hívva, amely „tiszteleten alapul, és gyakorlati segítség követi”.

Az élet kultúrájának építői

Kęstutis Kėvalas kaunasi érsek a meneten az EWTN Newsnak elmondta: az élet kultúrájának építéséhez a férfiaknak vállalniuk kell „apai, vezetői és gondoskodó” szerepüket. Arra buzdította őket, hogy aktívan vegyenek részt gyermekeik vallásos nevelésében és formálásában.

Ez a felelősség – mondta – minden keresztényt terhel. Túl gyakran feltételezik az emberek, hogy „ezt majd valaki más megteszi”, ahelyett, hogy felismernék: „nekünk kell személyes felelősséget vállalnunk az élet kultúrájának megteremtésében”.

Kėvalas számára ez „imacsoportok, családmozgalmak, valamint az élet kultúrájára irányuló tudatosság” előmozdítását jelenti. A keresztények – tette hozzá – arra kaptak meghívást, hogy „Isten munkatársaivá” váljanak az élet és az élet evangéliumának továbbadásában.

Arra a kérdésre, mi fenyegeti leginkább az élet kultúráját, az érsek az egyes társadalmi tendenciákon túl „a hit problémájára” mutatott rá. A mélyebb kérdés szerinte az, megértik-e az emberek, hogy „az élet ajándékát kaptuk”, és arra vagyunk hivatottak, hogy másoknak is megadjuk „az élet lehetőségét”.

Óvott attól az anyagias szemlélettől is, amelyben a családok elsősorban anyagi értelemben „számolják ki” a gyermekvállalás költségét. A nagyobb bizalom Istenben – mondta – elősegítheti „a bizalom és bátorítás kultúráját”.

Végül arra szólította a katolikusokat, hogy utasítsák el a passzivitást. „Olyan embereknek kell lennünk, akik nem pusztán nézik vagy szemlélik az életet, hanem életet teremtenek és kultúrát építenek” – mondta. E hivatást a középkori székesegyházak építőiéhez hasonlította, akik olyan alapokat raktak le, amelyek beteljesedését sohasem láthatták, mégis bíztak abban, hogy munkájuk hozzájárul „egy gyönyörű alkotáshoz”.

Legutóbb 2026. szeptember 30-án frissítve a résztvevők hivatalos számával.