Mike Ditka, az NFL legendás edzője katolikus hitéből is erőt merített

Pénteken, 86 éves korában elhunyt Mike Ditka egykori amerikaifutball-edző. A gyakorló katolikus sportember a Chicago Bears élén töltött évtizedében alkalmanként felolvasóként is szolgált a csapat vasárnapi mérkőzései előtt, reggel hét órakor bemutatott szentmisén.

A „Vas Mike” néven ismert Ditka híresen robbanékony természetű volt: indulatai gyakran kitörtek az oldalvonal mellett és a mérkőzések utáni sajtótájékoztatókon. Az edző, aki 1986-ban a XX. Super Bowl megnyerésére vezette a Bearst, egyszer annyira dühös lett egy újonc támadófalember játékára, hogy egy kemény tárgyba ütve eltörte a jobb kezét. A következő mérkőzés előtt aztán ezt mondta a csapatnak: „Ezt most nyerjétek meg a Balkezesért!”

Kevésbé volt ismert a katolikus hite iránti elköteleződése, amelyet katolikus hitre tért édesanyjának és a pennsylvaniai Aliquippa plébániai iskolájában tanító szerzetesnővéreknek tulajdonított. Ebben a városban nőtt fel.

„Gyerekkoromban a családommal együtt megélt szentségi élet volt a legfontosabb” – mondta Ditka a One Peter Five katolikus honlapnak adott, 2018. augusztusi interjújában. „A hitben mindent szerettünk. A katolikus iskolát és a hit megismerését semmiért sem cserélném el.”

„Nem érdekel, hányszor kaptam ki egy szerzetesnővértől – javamra vált” – mondta Ditka.

Sikerek az amerikai futballban

1939-ben született Michael Dyczko néven. Édesapja ukrán és lengyel származású, templomba nem járó acélmunkás volt; édesanyja ír és német felmenőkkel rendelkezett, és áttért a katolikus hitre.

Tight end poszton játszott a Pittsburghi Egyetem csapatában, majd az NFL-ben a Chicago Bears, a Philadelphia Eagles és a Dallas Cowboys játékosa volt. 1988-ban elsőként választották be ezen a poszton a Pro Football Hall of Fame-be, a profi amerikai futball Hírességek Csarnokába.

Játékos-pályafutása után segédedzőként dolgozott, majd 1982-ben váratlan lehetőséget kapott: ő lett a Bears vezetőedzője.

Az 1985-ös szezonban csapata 15 győzelemmel és egy vereséggel zárta az alapszakaszt, majd a rájátszás mezőnyén végigrobogva megnyerte a Super Bowlt. Az ellenfeleit messze felülmúló csapat játékosai annyira magabiztosak voltak, hogy már az alapszakaszban felvették a The Super Bowl Shuffle című rapdalt. Ditka később azt mondta, nem tudott a felvételről, de nem bírálta miatta a játékosokat.

Ditkát sikerei, keménysége, temperamentuma és humorérzéke kulturális jelenséggé tették. Visszatérő jeleneteket ihletett a Saturday Night Live című műsorban, ahol vendégként is szerepelt, és motivációs előadóként is pályára lépett.

Amikor a csapat eredményei jelentősen visszaestek, 1992-ben elbocsátották. Később a New Orleans Saints edzője lett, de három év után onnan is menesztették.

Jótékonyság a pályán kívül

Ditka az amerikai futballtól való távozása után termékek tucatjainak reklámarcaként dollármilliókat keresett, és vagyonának egy részét mások megsegítésére fordította.

„Ditka nagy támogatója volt a Misericordiának és más, sajátos szükségletű, illetve fogyatékossággal élő gyermekeket segítő jótékonysági szervezeteknek” – mondta Mary FioRito ügyvéd, aki egész életében Chicagóban élt, és az Ethics and Public Policy Center Francis George bíborosról elnevezett kutatói ösztöndíjasa. FioRito a National Catholic Registernek, az EWTN News testvérlapjának nyilatkozott.

Ditka nem csupán pénzadományokkal segített.

„Beszélt az adománygyűjtő rendezvényeken, a meglepett megfigyelők pedig olykor azon kaphatták, hogy csendben felkeresi azokat a bentlakókat, akiket név szerint ismert” – számolt be róla a Chicago elővárosaiban megjelenő Daily Herald.

Ditka a Kolumbusz Lovagjai tagja is volt, és részt vett a szervezet jótékonysági tevékenységében.

„Állandó belső háborgás”

Sikerei csúcsán megjelent, 1986-os Ditka című önéletrajzában elismerte: az 1970-es években „egyáltalán nem volt lelki élete”. Később két másik edző bevonta egy bibliakörbe, és ez újra Istenhez vezette.

„Hitem mindig volt, de megértésem nem” – mondta Ditka. „Mindig tudtam, mi történik az életben. Jól neveltek. Mindent megtettem, amit elvártak tőlem. De soha nem értettem, miért kell ezeket tennem, mert soha nem értettem meg teljesen, mi zajlik.”

Elismerte azt is, hogy belül „állandó háborgást” élt meg. Saját magát kedvezőtlenül hasonlította össze Tom Landryval (1924–2000), a Dallas Cowboys hosszú ideig szolgáló edzőjével. Csodálta őt, mert az oldalvonal mellett is mindig megőrizte nyugalmát, és szerepet vállalt a Fellowship of Christian Athletes keresztény sportolói közösségben.

„Nálam felborulhat a fontossági sorrend. Nem hiszem, hogy nála ez valaha megtörténne” – fogalmazott Ditka a könyvében.

Elmondása szerint rájött: a hit megélése komoly erőfeszítést kíván.

„Néha magától értetődőnek veszed, hogy a hited mindig megmarad, és minden rendben lesz. De erőfeszítés nélkül ez egyszerűen nem így van. Valóban tenned kell azért, hogy nap mint nap megéld a hitedet” – mondta a könyvben.

„Senki sem fogja ezt minden egyes nap megtenni. Senki sem fogja tökéletesen csinálni” – folytatta. „De ha meg sem próbálod, esélyed sincs rá.”

Ditka 1961-ben házasodott meg, 1973-ban elvált, majd 1977-ben újra megnősült. A Daily Herald nekrológja szerint mindkét felesége és négy gyermeke is túlélte őt.

„Most is messze vagyok a tökéletestől, és soha nem leszek tökéletes” – mondta Ditka az önéletrajzában. „Amikor meghalok, még akkor is azon leszek, hogy jobb legyek annál, aki éppen vagyok.”

A történetet [eredetileg a National Catholic Register](https://www.ncregister.com/news/mike-ditka-catholic-coach), az EWTN News testvérlapja közölte, majd az EWTN News átdolgozta.