A latin patriarkátus: azonnali segélyek önmagukban nem biztosítják a jövőt a Szentföld keresztényei számára

A jeruzsálemi latin patriarkátus figyelmeztetett, hogy a keresztény jelenlét a Szentföldön egyik legkritikusabb pillanatát éli meg 2000 éves történetében, és felszólított arra, hogy azonnali válaszkészség helyett történjen átállás az oktatásba, munkába és speciális projektekbe való befektetésre, ami gyakorlati okokat ad a családoknak a helyben maradáshoz.

"A remény cselekvést kíván" című, augusztus 21-én megjelent közleményében a patriarkátus kiemelte, hogy a mozgáskorlátozások, munkavállalási engedélyek visszavonása, valamint a turizmus szektor bénultsága súlyosbították a betlehemi, jeruzsálemi és Ciszjordániában, illetve a Gázai övezetben szétszórt keresztény családok helyzetét, rontva munkavállalási és megélhetési lehetőségeiket.

A katolikus egyházmegye — amelynek területe Ciprust, Jordániát, Izraelt és Palesztinát foglalja magában, és hat vikáriátusa támogatja — hangsúlyozta, hogy a Szentföld keresztény közösségeiben a munkanélküliség aránya 54%, ami nagyjából kétszerese az országos átlagnak.

A patriarkátus rámutatott arra is, hogy a kézművesek, szállodai dolgozók, boltosok, idegenvezetők, gépkocsivezetők és vendéglősök nagymértékben a zarándokokra és látogatókra támaszkodnak, akik száma az évek során jelentősen visszaesett, veszélyeztetve megélhetésüket.

A patriarkátus megjegyezte, hogy a válság következményei a fiatalabb generációkra is kiterjednek, hiszen az egyetem vagy szakmai képzés utáni korlátozott munkalehetőségek miatt a fiatalok elvándorlása fenyeget, ami aggodalommal tölti el azt a generációt, amelynek jövője ősei földjén kívülre kerülhet.

A Gázai övezet a válság középpontjában

A patriarkátus szerint mindössze 541 keresztény él még a Gázai övezetben, míg másokat menekülésre kényszerítettek, s még többen vesztették életüket a háborúban vagy az egészségügyi ellátás összeomlása és az alapvető szükségletek hiánya következtében.

A patriarkátus hangsúlyozta, hogy annak a lehetősége, hogy a Szentföldön már ne maradjon egyetlen keresztény sem, nem pusztán demográfiai változást jelent, hanem „válságot a történelemben, az identitásban és a hitben”, kiemelve, hogy élő keresztény jelenlétnek kell maradnia azon a földön, ahol a kereszténység kezdődött.

A cikk felhívta a nemzetközi keresztény szolidaritást, hogy ne csak a vészhelyzeti szükségletek kielégítésére koncentráljon, hanem foglalja magába az oktatást, a szakmai képzést, a speciális projekteket és a közösségi intézmények támogatását, amelyek lehetővé teszik a családok számára, hogy méltó és fenntartható életet építsenek ki hazájukban.

Ebben a kontextusban a cikk említést tett egy tanévkezdési kezdeményezésről, amely a leginkább rászoruló gyermekek és családok alapvető oktatási kiadásait fedezi, hangsúlyozva, hogy az iskolák megnyitásának — illetve ahol lehetséges, újranyitásának — üzenete az, hogy a pusztulás nem lesz az utolsó szó.

A patriarkátus kiemelte, hogy a Szentföld keresztényei nem a múlt részei akarnak lenni, hanem szeretnék a lehetőséget arra, hogy méltósággal élhessenek, dolgozhassanak, nevelhessék gyermekeiket és gyakorolhassák hitüket azon a földön, ahol a kereszténység kezdődött.

A történetet elsőként az ACI MENA, az EWTN News arab nyelvű testvérszolgálata tette közzé, és az EWTN News English fordította és adaptálta.