A jelentés szerint a templomba járó katolikus párok a legboldogabbak

Az Institute for Family Studies új jelentése szerint a templomba járás összefügg a boldog és kiteljesedett házasságokkal, ugyanakkor arra ösztönzi a plébániákat, hogy erősítsék a nagycsaládok támogatását.

A jelentés szerint a templomba járó katolikus párok a legboldogabbak
Helyettesítő grafika: EWTN Magyarország

A magányjárvány közepette friss kutatások azt mutatják, hogy a hit és a család „ellenszere az elszigeteltségnek”.

Az Institute for Family Studies szeptember 25-én közzétett [jelentése](https://ifstudies.org/jelentés-brief/the-devout-difference-religion-marital-quality-and-sex-among-americans?preview=all) megállapította, hogy a templomba járó katolikus házaspárok boldogabbak más pároknál. A cikkben idézett, több mint kétszeres különbség a hit és a házasság intézményeihez kötődők általános boldogságára vonatkozik; a házassági elégedettség alább közölt adatai más mutatót jelentenek.

A jelentés egyik legfigyelemreméltóbb megállapítása, hogy a hitet érő kulturális kihívások és a házasságkötések számának csökkenése ellenére a templomba járók következetesen magasabb szintű boldogságról számolnak be, és házasságaik erősek.

A jelentés az Általános Társadalmi Felmérés (GSS), a CARA adatai, a YouGov, a Pew Research és más források adataira támaszkodott.

A jelentés társszerzője, Brad Wilcox, az Institute for Family Studies vezető kutatója és a Get Married Initiative igazgatója megjegyezte, hogy „a templomba járó katolikusok és protestánsok gyakrabban kötnek házasságot, több gyermekük van, és ritkábban válnak el, mint nem vallásos társaik”.

„A jelentés jó híre az, hogy a legboldogabb és szexuálisan legelégedettebb férjek és feleségek a templomba járó katolikusok” – mondta Wilcox az EWTN Newsnak. „Például a templomba járó katolikusok 79%-a és a templomba járó protestánsok 74%-a nagyon boldog házasságban él, szemben a nem vallásos férjek és feleségek 66%-ával.”

„A templomba járók között a katolikusok 55%-a és a protestánsok 45%-a számol be arról, hogy elégedett a szexuális életével. (Vagyis szexuális életét „kiválónak” vagy „nagyon jónak” értékeli), szemben a névleg katolikusok mindössze 45%-ával, a névleg protestánsok 35%-ával és a vallástalanok 40%-ával” – mondta Wilcox.

A jelentés szerint a templomba járók emellett 39%-kal nagyobb valószínűséggel házasok, mint társaik.

„A hit és a házasság intézményeihez kötődő férfiak és nők ma több mint kétszer akkora valószínűséggel nagyon boldogok, mint azok a társaik, akik nem kötődnek ezekhez” – áll a Wilcox, valamint Grant Bailey, Richard Dell’Isola és Jane Lankes Smith által jegyzett jelentésben.

„Létezik egy »hit–család paradoxon«, amely szerint a hit, a házasság és a családi élet szerepe az 1970-es évek óta csökkent (a katolikus esküvők száma 1970 óta napjainkig 74%-kal esett vissza)” – mondta Wilcox. „Ám a megmaradó hívők nagyobb valószínűséggel élveznek erős, stabil családi életet.”

A kutatás összefüggést talált az Egyház tanításainak elfogadása és a házassági boldogság között.

„Azok a párok, akik magukévá teszik a házasság felbonthatatlanságáról és az életre való nyitottságról szóló klasszikus katolikus tanításokat, a legnagyobb valószínűséggel élnek boldog házasságban és elégedettek szexuális életükkel” – folytatta Wilcox.

A jelentés megállapította, hogy a templomba járó pároknak „jelentősen gyakrabban élnek nemi életet, és szexuálisan elégedettebbek, mint nem vallásos társaik”.

„Azok a katolikusok és protestánsok, akik úgy vélik, hogy a házasság életre szóló elköteleződés, nagyobb valószínűséggel elégedettek szexuális életükkel, mint azok, akik nem vallják ezt a nézetet (a katolikusoknál 60% szemben 46%-kal, míg a protestánsoknál kisebb, 43% szemben 40%-kal való eltérés mutatkozott)” – mondta Wilcox.

Az adatok fényében a jelentés szerzői a hitre és a családra fordított nagyobb figyelmet sürgették.

„A hit és a család megerősítése ezért nem nosztalgia, hanem szükségszerűség kérdése: különbséget jelenthet egy olyan társadalom között, amely fenntartja a személyes és társadalmi jólét alapjait, és egy olyan között, amely magára hagyja sodródni, magányosan és boldogtalanul az embereit” – áll a jelentésben.

A jelentés ugyanakkor rávilágított a templomba járó párok és családok problémáira is, például a pornográfia fogyasztására és a nagycsaládok közösségi támogatásának hiányára.

„Nem csupa jó hír ez” – mondta Wilcox. „Azok a férfiak, akik pornográfiával küzdenek, nagyobb valószínűséggel kerülnek bajba a házasságukban.”

A templomba járó férjek továbbra is nem vallásos társaikhoz hasonló arányban néznek pornográfiát (a vallásos férjek egynegyede, szemben a nem vallásos férjek egyharmadával).

Emellett a katolikus házastársak jelentős kisebbsége „aggódik amiatt, hogy házassága nem tart ki”.

A három vagy több gyermeket nevelő katolikus szülők kisebb házassági elégedettségről számoltak be. A jelentés ennek egyik fő okaként a közösségi támogatás hiányát nevezte meg.

„A nagycsaládos katolikus szülők (három vagy több gyermek) kisebb házassági elégedettségről számolnak be, részben – úgy véljük – azért, mert nem kapnak elegendő támogatást helyi egyházi közösségeiktől” – mondta Wilcox. „Sajnos a templomba járó katolikus szülőknek csak 46%-a számol be arról, hogy akár »némi segítséget« is kap egyházi közösségétől.”

A jelentés, amelyet a FOCUS (Fellowship of Catholic University Students) katolikus csoport rendelt meg, az adatokat egy 1219 válaszadóból álló, a FOCUS korábbi tagjaiból álló csoporttal is összevetette. E csoport tagjai más katolikus pároknál nagyobb valószínűséggel kötöttek házasságot és éltek boldog házasságban, miközben más katolikus pároknál kisebb valószínűséggel voltak elégedettek szexuális életükkel.

A szerzők a jelentésben aktív hitéletet, a házasság tudatos megfontolását, plébániai szintű családtámogatást, valamint a serdülők és fiatal felnőttek házasságra való felkészítését ajánlják.

„A példátlan digitális figyelemeltereléssel és magánnyal jellemzett korban a hit és a család értéke jelentős, és akár növekedhet is” – zárul a jelentés.

Szerkesztői pontosítás: A jelentés amerikai adatokat vizsgál. A közölt összefüggések önmagukban nem bizonyítanak ok-okozati kapcsolatot.

Iratkozzon fel az EWTN News hírlevelére!

Hírlevél-feliratkozás – még nem elérhető
Ossza meg a cikket!