Megindult Joseph Buh minnesotai misszionárius pap szenttéavatási eljárása

A minnesotai Duluthi Egyházmegye hivatalosan megindította a 19. századi, szlovén születésű misszionárius pap, Joseph Buh atya szenttéavatási eljárását. A katolikus egyházban mostantól az „Isten szolgája” megnevezés illeti meg.

„Alázatra indít annak tudata, hogy a történelem olyan pillanatában állunk, amelyet a Szentlélek kiválasztott, hogy elénk állítsa Joseph Buh atyát, mégpedig nem csupán a múlt, hanem a jelen számára is, amikor a Duluthi Egyházmegyében ismét katolikus megújulást élünk át” – mondta Daniel Felton püspök a szenttéavatási eljárás megnyitása alkalmából szeptember 22-én bemutatott szentmise kezdetén.

Felton a duluthi Rózsafüzér Királynője-székesegyházban mutatta be a szentmisét. Részt vett rajta a szlovén kormány és a szlovén katolikus egyház egy-egy képviselője, valamint a helyi őslakos közösségek és az amerikai szlovének képviselői is.

A hivatalos szenttéavatási eljárás rendszerint helyi szinten kezdődik: az egyházmegyés püspök indítja meg a vizsgálatot. Felton júniusban egyeztetett az Egyesült Államok Katolikus Püspöki Konferenciájával (USCCB), amely szavazással támogatásáról biztosította a Buh ügyében kezdeményezett vizsgálatot.

Az 1833-ban született és 1922-ben elhunyt Buh a szegény bevándorlók és az őslakosok, köztük az odzsibvék körében szolgált, és több mint ötven plébánia alapítását segítette a térségben. Szentté avatása esetén ő lenne Minnesota első szentje.

„Ha Buh atya közöttünk volna, ő mondaná elsőként: »Ez nem rólam szól, hanem arról, hogyan választott ki Isten arra, hogy Jézus gyógyítását, reményét és örömét elvigyem másoknak«” – fogalmazott Felton. „Ezért mi is elismerjük ma este: nem rólunk van szó. Minden Jézusról szól.”

Homíliájában Felton azt mondta: Buhot nem is lehetne jobban jellemezni annál a megnevezésnél, amely mostantól hivatalosan is megilleti: „Isten szolgája”. „Egyetlen vágya az volt, hogy Isten szolgája legyen” – hangsúlyozta. Buh „Krisztus tanítványa akart lenni, mindenben egyre közelebb kerülve Jézushoz”.

Joseph Buh szlovén pap és misszionárius több mint ötven éven át szolgált. Halála után Anthony McNicholas duluthi püspök azt mondta róla: „a lelkek iránti buzgósága mindig lobogó tűz volt”, és „Amerika egész egyháza adósa neki”. | Kép: a Duluthi Egyházmegye jóvoltából

Felton felidézte a pünkösdről szóló evangéliumi olvasmányt: a Szentlélek leszállt az apostolokra, és „oda vezette őket, ahová a Szentlélek akarta”. Mint mondta, az 1900-as évek elején „ugyanez a Lélek lebegett a Duluthi Egyházmegye fölött a megújulás nagy pillanatában”.

A püspök elmondta: amikor Buh az őslakos közösségek és mások körében szolgált, mindig együtt élt az adott közösséggel, és megtanulta a nyelvét. „Csak akkor ismerhette meg sebeiket és fájdalmaikat, csak akkor érthette meg kétségbeesésüket és életük megpróbáltatásait, amikor már ismerte ezt a nyelvet, az emberek nyelvét.”

„Csak akkor kezdett Jézusról beszélni, Jézust a középpontba állítani, amikor mindezt valóban ismerte a szívében, és beszélte az emberek nyelvét. Csak ezután mondta el: Jézus gyógyulás sebeitekre, Jézus remény kétségbeesésetekben, Jézus öröm megpróbáltatásaitok közepette” – mondta Felton.

Most, hogy Buhot az „Isten szolgája” megnevezés illeti meg, az egyházmegye megvizsgálja életét, majd az eredményeket megküldi a vatikáni Szenttéavatási Dikasztériumnak. A dikasztérium dönti el, hogy az ügy továbbhaladhat-e.