„Ezer évre” tervezett kolostort építenek a karmelita nővérek Pennsylvaniában

A sarutlan karmelita nővérek egyik közössége évszázados módszerekkel épít kolostort a pennsylvaniai Fairfieldben. Azt remélik, hogy az épület a következő nemzedékek számára is „világító jelként” szolgál majd.

Amikor a Jézusról, Máriáról és Józsefről nevezett Kármel nővérei felismerték, hogy kinőtték a Harrisburgi Egyházmegyében lévő, az 1940-es évekből származó kolostorukat, tudták: új otthonukat tartósra szeretnék építeni, Avilai Szent Teréz karizmájukról alkotott elképzelésének megfelelően – mondta az EWTN Newsnak Catherine Bauer, a nővérek marketingért és fejlesztésért felelős igazgatója.

„Ezen azt értik, hogy ezer évig maradjon fenn.”

A modern építészeti és kivitelezési szokásokkal szemben a fairfieldi nővérek hagyományos módszereket választottak, köztük a kőfaragást és az ácsszerkezetek készítését.

Bauer szerint a kolostor „inkább kisebb méretű lesz”, de „a hangsúly a kőmunkán van, azon, hogy az alapoktól hiteles módon építsük meg, szögek és ragasztó nélkül, elektromos vezetékek beépítése nélkül”.

„A vízvezetékeket és a vízellátó rendszereket is régi módszerekkel alakítják ki” – tette hozzá.

A 2013-ban indult, jelenleg mintegy húsz százalékban elkészült beruházás költségvetése 100 millió dollár. A nővérek eddig hozzávetőleg 22 millió dollárt gyűjtöttek össze.

„Az elképzelés az, hogy a következő tizenkét vagy tizenöt év alatt felépülő kolostor az elkészülte után a jövő nemzedékei számára csak csekély karbantartást igényeljen, vagy egyáltalán ne legyen szükség rá – mondta Bauer. – Lényegében most előre költenek rá, hogy ötven év múlva ne kelljen különféle rendszereket, tetőket, falakat és más részeket cserélni.”

Bár új otthonuk kezdeti költsége magas lehet, a nővérek leleményesnek bizonyultak: nemcsak helyi anyagokat, követ és fát szereztek be, hanem ólomüveg ablakokat és oltárt is a kápolnájuk számára.

Az általuk megtalált márványoltár egykor a Borromei Szent Károly Szeminárium eredeti oltára volt. Ronald Gainer nyugalmazott püspök, aki a kápolna 2024-es felszentelésekor a homíliát mondta, elárulta: évtizedekkel korábban ennél az oltárnál mutatta be első szentmiséjét – jegyezte meg Bauer.

„Sok ilyen tárgyat próbálunk megmenteni. Csodálatos, hogy otthont adhatunk ezeknek a gyönyörű daraboknak” – fogalmazott.

Bár maguk a karmeliták rejtett életet élnek, Bauer szerint „a kolostornak világító jelnek, a dombon álló világítótoronynak kell lennie a tágabb közösség számára. Olyan helynek, ahová a hívek ellátogathatnak, és amely mindenki számára oázis, a kegyelem, a vigasz és az életszentség forrása lehet.”

A látogatók részt vehetnek a szentmisén, a szentségekhez járulhatnak, és együtt imádkozhatnak a kolostor külső szolgálatot ellátó nővéreivel.

Bauer szerint végső soron a karmelita rend küldetése, hogy az Egyház szívével együtt dobogjon.

„A karmelita karizma a papokért végzett imádság – mondta. – Ez az egész küldetésük: imádkozni a papokért és az Egyházért. Így fogunk fennmaradni. Ők az Egyház szíve. Ők tartják keringésben a vért az Egyház testének többi részében.”