Búcsú Pablo Colinótól: a Szent Péter-bazilika karnagya 92 éves korában elhunyt

1957-ben érkezett Rómába, amely az otthonává vált. 1980-tól 2006-ig a Szent Péter-bazilika Cappella Giuliájának karnagya volt.

Búcsú Pablo Colinótól: a Szent Péter-bazilika karnagya 92 éves korában elhunyt
Pablo Colino monsignore egyik koncertjét vezényli. | Fotó: Franco Origlia/Getty Images

Pablo Colino monsignore, a kivételes tehetségű spanyol egyházzenész, aki több mint két évtizeden át vezette a Szent Péter-bazilika énekkarát, november 18-án, 92 éves korában elhunyt.

Colino gondviselésszerű, utolsó karmesteri mozdulattal búcsúzott a földi élettől: éppen a Szent Péter-bazilika fennállásának 400. évfordulóján hunyt el, annak a bazilikának az évfordulóján, amelyet a spanyol pap otthonának tekintett.

A szent zene elismert szakértője néhány évvel ezelőtt megnyitotta otthonának ajtaját az EWTN News előtt. Teraszáról a Szent Péter-bazilika hatalmas kupolája szinte karnyújtásnyira látszott. Nem hétköznapi ház volt: maga Michelangelo rendelte meg, hogy saját használatára építsék fel, bár végül soha nem lakott benne.

Colino utolsó napjaiig csodálatra méltó odaadással élte meg papi és zenészi hivatását. Otthonának ajtaja mindig nyitva állt mindazok előtt, akik meg akarták látogatni, ő pedig mindig készen állt arra, hogy aprólékos részletességgel és élénk lelkesedéssel meséljen legkiválóbb koncertjeiről, anekdotáiról és a pápákkal való találkozásairól.

Különösen szívesen idézte fel rövid találkozását XVI. Benedek pápával, akit „bálványának” tartott. Éppen azon a napon, amikor Joseph Ratzinger bíborost pápává választották, Ratzinger megállította autóját Colino előtt, aki ezt mondta neki: „Gratulálok, Eminenciás uram... bocsásson meg, Szentséges Atyám.” Az új pápa elnevette magát, és így válaszolt: „Köszönöm, Maestro.”

Colino 1934. január 25-én született a spanyolországi Pamplonában. Zene iránti szenvedélyét édesapjától, Franciscótól örökölte, aki a spanyol csendőrség, a Guardia Civil zenekarának muzsikusa volt. A guipúzcoai Saturrarán szemináriumában tanult, majd Vitoriában filozófiai, San Sebastiánban pedig teológiai tanulmányokat folytatott.

A San Sebastián-i Egyházmegye, amellyel papi képzésének évei óta szoros kapcsolatot ápolt, imát kért lelke nyugalmáért, és hálával emlékezett „a papságnak szentelt életére, valamint az Egyház szolgálatában a szent zene iránti elkötelezettségére”.

1957-ben érkezett Rómába, abba a városba, amely az otthonává vált, ahol a Pápai Szent Zenei Intézetben fejezte be zenei képzését. 1980-tól 2006-ig a Szent Péter-bazilika Cappella Giuliájának karnagya volt, valamint a Római Filharmóniai Akadémia kórusait vezette és képezte.

Valamennyi koncertje közül egyre különös szeretettel emlékezett: arra, amelyet maga is pályafutása legfontosabbjának tartott, az 1980-as években Assisiben tartott karácsonyi koncertre.

Mindig hű maradt hivatásához: hogy zenéjével a lelkeket az ég felé emelje. Mosolya, valamint az őt oly jellemző keresztény öröm és remény kitörölhetetlen nyomot hagyott Rómában, és nagy űrt azok életében, akiknek szerencséjük volt ismerni őt.

Ezt a tudósítást először az EWTN News Español, az EWTN News spanyol nyelvű társszolgálata publikálta. Az EWTN News English fordította és dolgozta át.

Iratkozzon fel az EWTN News hírlevelére!

Válasszon témákat és gyakoriságot. A feliratkozáshoz csak e-mail-cím és e-mailes megerősítés szükséges.

Feliratkozás
Ossza meg a cikket!