BALTIMORE — Gabriele Caccia érsek, az Egyesült Államok apostoli nunciusa az újonnan boldoggá avatott Fulton Sheen érsekre hivatkozott az ország püspökeihez intézett üzenetében, 2027-es vatikáni zarándoklataik előtt.
Caccia november 17-én Baltimore-ban szólalt fel az Egyesült Államok Katolikus Püspöki Konferenciájának (USCCB) őszi plenáris ülésén. Elsősorban a Rómába tervezett, 2027 folyamán esedékes „ad limina” látogatásokról beszélt, amelyeket az amerikai püspököknek kell megtenniük. Ez az út ötévente kötelező a püspökök számára.
„Miközben erre a zarándoklatra készülnek, szeretnék visszatérni Fulton Sheen boldoghoz” – mondta Caccia a püspököknek.
„Önéletrajzában, a »Treasure in Clay« című művében felidézi, ahogyan Szent VI. Pál pápánál tartandó kihallgatásra várt” – mondta. „Abban a néhány percben áttekintette életét és szolgálatát, és azt kérdezte magától: »Valóban olyan jól szolgáltam-e az Egyházat, ahogyan kellett volna?« Számba vette a kapott ajándékokat és lehetőségeket, és azon elmélkedett, vajon nagylelkűen használta-e fel őket. Végül arra a következtetésre jutott, hogy »keveset tett«.”
„Amikor azonban a pápa elé lépett, valami megváltozott” – mondta Caccia. „Ezt mondta a Szentatyának: »Most, hogy Szentséged elé járulok, személyesen megjelenítve látom az Egyházat.« Péter utódja iránti gyermeki szeretetében felismerte, milyen mélyen szereti az Egyházat és Krisztust, annak láthatatlan fejét.”
Elmondta, hogy Sheen beszámolója két lelkületet javasol e látogatásokhoz: „az alázatot, hogy őszintén megvizsgáljuk szolgálatunkat, valamint a nyitottságot, hogy megújítsuk Krisztus és az ő Egyháza iránti szeretetünket, amely küldetésünket fenntartja.”
Caccia arra buzdította a püspököket, hogy imádságos lelkülettel vizsgálják meg szolgálatukat olyan kérdések fényében, mint: „Engedtük-e, hogy a Jó Pásztor saját szíve szerint formálja a mi szívünket?” és „Megőriztük-e az időt az imádságra az igazgatási feladatok közepette?”
Arra is kérte őket, gondolkodjanak el azon, hogy a papok megtapasztalják-e az atyaság, testvériség és barátság érzését püspökükkel, illetve hogy lelkipásztori prioritásaik tükrözik-e a szegényekhez való közelséget.
A nuncius arra is kérte a püspököket, gondolkodjanak el a megvalósult kegyelmen, például „a felnőtt katekumenek számán”. Elmondta, hogy tanúja volt továbbá „a papok és szerzetesek mindennapi hűségének, a családok nagylelkűségének, a migránsoknak és az időseknek nyújtott gondoskodásnak, valamint sok más jó kezdeményezésnek”.
„Vigyék magukkal Rómába a remény e jeleit, és adjanak hálát azért, amit az Úr népük körében tesz” – mondta Caccia.
Találkozás XIV. Leó pápával
A nuncius beszélt annak „különleges jelentőségéről”, hogy az amerikai püspökök az első, az Egyesült Államokban született pápával találkoznak.
„Az első pápát amerikai akcentussal fogják hallani beszélni” – mondta. „E föld szülötte elé járulnak majd, aki Szent Péter székében ül! Az Egyesült Államok Egyháza és a perui Egyház nagy ajándékot adott az egyetemes Egyháznak Leó pápában. Chicago fia és Chiclayo pásztora, de most már az egész világé.”
Caccia szerint az ad limina látogatások során „a közösség és a küldetés találkozik, és az egy hitben megerősödve megújult bátorsággal térnek majd vissza népükhöz, hogy hirdessék Krisztust, és másokat is meghívjanak a vele és Egyházával való közösségbe.
„Elviszik hozzá részegyházaik örömeit, nehézségeit és ajándékait, és megkapják bátorítását és útmutatását” – mondta. „Tapasztalatuk az egész Egyház szolgálatában is segítségére lesz.”
„Ez a találkozás erősíti a hierarchikus közösséget … amelyben püspöki szolgálatunkat gyakoroljuk” – mondta Caccia. „Ez a közösség szolgálja az Egyház egységét az apostoli hitben, és megerősíti közös tanúságtételünket az evangéliumról.”
