Katolikus vezetők tanácsai az abortuszról folytatott szeretetteljes párbeszédhez

Az Egyesült Államok Katolikus Egyháza minden októberben megünnepli az Élet tiszteletének hónapját, és megerősíti minden emberi élet méltóságát, beleértve a meg nem született gyermekekét is. Bár az abortusz továbbra is vitatott kérdés, középpontjában az áll, hogyan tekint a társadalom a meg nem született gyermekre, és tágabban a gyermek és édesanyja kapcsolatára.

Nehéz lehet beszélni róla, mivel a vita mindkét oldalán magasra csapnak az érzelmek. Ahogy a gyógyszeres abortuszhoz használt tabletták egyre hozzáférhetőbbé válnak az Egyesült Államokban élő nők és lányok számára, felmerül a kérdés: Katolikusként hogyan beszéljünk szeretettel és igazmondóan az abortuszról?

Tadeusz Pacholczyk atya, a National Catholic Bioethics Center vezető etikusa azt mondta, „gyakran fontosabb az, ahogyan beszélünk, mint annak részletei, amit mondunk”.

„Az abortuszról szóló beszélgetésekhez közeledve fontos elismerni a nő félelmeit” – mondta Pacholczyk. „A várandósságot »válsághelyzetként« éli meg, ahogy aggodalmai egyre halmozódnak, és ezer fájdalmas kérdést tesz fel magának: Mit fognak gondolni rólam a barátaim, ha megtudják? Lehetetlenné teszi ez, hogy befejezzem az egyetemet? Olyan egyedül, szégyenben és elhagyatva érzem magam – miért nincs itt a barátom, hogy támogasson?”

„A nő félelmeinek együttérző nyelvezettel való elismerése segíthet megnyitni a párbeszéd terét az abortusz szószólóival, miközben igyekszünk emlékeztetni őket arra, hogyan is kellene valójában kinéznie egy váratlan terhességre adott jobb válasznak” – mondta Pacholczyk.

„Szinte magától értetődőnek kellene lennie, hogy jobb volna támogatással és kíséréssel válaszolni zaklatott félelmei közepette, igyekezve lecsillapítani a hullámokat, ahelyett hogy tovább korbácsolnánk azokat az abortusz erőszakához fordulva, amely végső soron további megbánást és zaklatottságot okoz” – folytatta Pacholczyk.

„A türelemnek és a másik őszinte meghallgatására való készségünknek fontosabbnak kell lennie annál a vágyunknál, hogy gyorsan megnyerjük a vitát” – tette hozzá. „Hasznos lehet nyugodt és megfontolt kérdéseket feltenni, hogy előrevigyük a beszélgetést, ahelyett hogy drámai, hangos és uszító kijelentéseket tennénk, amelyek csak arra szolgálhatnak, hogy a két felet továbbra is szembenállásban tartsák.”

Az életvédelmi nézőpontból a meg nem született gyermek méltóságának megerősítése szintén a beszélgetés alapvető része.

„Figyelmesnek kell lennünk, amikor az abortusz »jogairól« szóló nyelvezetről van szó, és igyekeznünk kell világossá tenni, hogy valójában nem léteznek olyan »jogok«, amelyek lehetővé teszik, hogy valaki közvetlenül célba vegyen és áldozattá tegyen ártatlan kívülállókat” – mondta Pacholczyk. „Egy válságterhesség helyzetében lévő meg nem született gyermek bizonyosan ártatlan kívülálló, hiszen éppúgy áldozata a nehéz körülményeknek, mint az anya.”

„Azok a valódi »jogok«, amelyekben mindannyiunknak egyet kellene tudnunk érteni, magukban foglalják azt a jogot, hogy az új édesanyák segítséget kapjanak a társadalomtól a szülői feladatok ellátásában, amikor először néznek szembe a gyermek gondozásának és nevelésének félelmetes és váratlan kilátásával” – mondta Pacholczyk.

Camille Pauley, aki a Healing the Culture nevű katolikus szervezetet vezeti, amely arra oktatja az embereket, miként foglalkozzanak olyan nehéz kulturális kérdésekkel, mint az abortusz, az EWTN Newsnak beszélt arról, mit jelent szeretetet tanúsítani egy másik személy iránt.

„A szeretet azt jelenti, hogy a másik ember javára cselekszünk, aki Isten képére és hasonlatosságára teremtetett” – mondta Pauley. „Azok a személyek, akik elkövetik az abortusz rossz tettét, nem »démoni szörnyetegek« vagy »lélektelen vademberek«. Ezek olyan szavak, amelyek kárt okoznak a társadalomnak és nekünk magunknak, amikor használjuk őket.”

„Azok az emberek, akik az abortusz bűnébe estek, olyan emberi lények, akik vagy lelkileg elveszettek, vagy mélyen megsebesültek, elhagyatottak, elárultak, megtévesztettek, és olykor bántalmazták vagy kényszerítették őket” – mondta Pauley.

„Ugyanakkor nem szabad összetévesztenünk a személyek iránti szeretetet az abortusz iránti szeretettel” – folytatta Pauley. „Az »abortusz«, a kifejezés általános használata szerint, rossz, helytelen és bűnös dolog. Árt a nőknek, és igazságtalanul megöl egy önmagában értékes és szent emberi lényt, akinek elidegeníthetetlen joga van az élethez. E szavak kimondása a szeretet cselekedete, amikor a másik személy javára használják őket.”

Hangsúlyozta, hogy a nőt és gyermekét nem szabad egymással szembeállítani.

„Az általunk használt nyelvezetnek meg kell erősítenie, hogy a nő érdekei megegyeznek a gyermek érdekeivel” – mondta Pauley. „Az abortuszpárti mozgalom mindig el akarja választani egymástól az anyát és gyermekét, és egymással akarja szembeállítani őket. Soha nem szabad ezt tennünk. Gyermeke életének védelme a gyermek és az édesanyja legjobb érdekét szolgálja.”

Miért tanítja a Katolikus Egyház, hogy az élet szent?

Szent II. János Pál 1995-ös *Evangelium Vitae* („Az élet evangéliuma”) kezdetű enciklikájában, amely ma is irányadó az életvédelmi ügy számára, a néhai pápa az élet szentségéről szóló tanítást ahhoz kapcsolja, miként viszonyul az ember Istenhez.

„Minden egyes emberi személy, éppen a megtestesült Ige misztériuma folytán, az Egyház anyai gondoskodására van bízva” – írta II. János Pál. „Ezért az emberi méltóságot és életet fenyegető minden veszélyt szükségképpen az Egyház legbensőbb szívében kell érezni.”

Megjegyezte, hogy az abortusz melletti döntés a nő számára „gyakran tragikus és fájdalmas”. Súlyos okok azonban továbbra sem „igazolhatják soha egy ártatlan emberi lény szándékos megölését” – tette hozzá.

A felelősség azonban nem kizárólag a nőre hárul. II. János Pál szerint bármely abortuszért az egész társadalom felelős, az anyától és az apától a törvényhozókig, valamint az abortuszt fenntartó rendszerekig; az enciklikában azt is kifejtette, hogy az abortusz ellentétes az élethez való joggal, amely az emberi társadalom alapja, és bírálta az „abortuszjogok” nyelvezetét.

„Az abortuszhoz, a gyermekgyilkossághoz és az eutanáziához való jogot követelni, és e jogot a törvényben elismerni, azt jelenti, hogy az emberi szabadságnak eltorzult és gonosz jelentőséget tulajdonítunk: azt, hogy abszolút hatalom mások felett és mások ellen” – írta II. János Pál. „Ez az igazi szabadság halála.”

Hangsúlyozta, hogy a hívőknek különleges meghívásuk van a meg nem született gyermekek védelmére, mivel – mint mondta – Jézus Krisztus megtestesülése feltárja „minden emberi személy összehasonlíthatatlan értékét”.

Így folytatta: „[Az élet] ránk bízott szent valóság, amelyet felelősségtudattal kell megőriznünk, és szeretetben, valamint önmagunk Istennek és testvéreinknek való odaadásában kell tökéletességre vinnünk.”

Az idei téma: „Mária, az Élet Anyja”

Az amerikai püspökök az Élet tiszteletének hónapjához készült segédanyagaikban Máriára mint „minden emberi élet szentségének védelmében követendő példaképünkre” mutatnak rá, kiemelve az idei témát: „Mária, az Élet Anyja”.

„Amikor Jézus anyjává válik, Mária az élet anyjává válik” – írták a püspökök. „Mária elfogadása ebben az előre nem látott pillanatban megmutatja, hogy mindannyiunknak be kell fogadnunk az új emberi élet ajándékát, akkor is, ha ez az ajándék váratlan, vagy áldozatok meghozatalára hív bennünket.”

A püspökök arra bátorították a katolikusokat, hogy október 22–30. között imádkozzák el az Élet tiszteletének kilencedét. Az Élet tiszteletének hónapjáról további segédanyagokért látogasson el ide: https://www.respectlife.org/.