Szingapúr — Egyes szingapúri katolikus halotti virrasztásokon a látogatók piros zsinórokat kapnak, és meghívást, hogy csatlakozzanak az elhunytak lelkéért mondott imákhoz. Távozáskor virágvizet ajánlhatnak nekik mosakodásra, a koporsókra hintendő szenteltvíz mellett.
Az ilyen virrasztások azt mutatják, miként élnek egymás mellett a halállal kapcsolatos kínai és katolikus szokások – mondta Bryan Goh, a Szingapúri Nemzeti Egyetem történésze, aki a kereszténység történetét kutatja a szigetvilági Délkelet-Ázsiában.
A katolikusok – mondta – „nem látnak problémát abban, hogy taoista/buddhista halotti virrasztásokon füstölőpálcikát ajánljanak fel, és inkább a szívükben mondott imákra összpontosítanak, nem pedig a cselekedet formájára”.
A szingapúri papság nem tekintette ezeket a szokásokat „olyasminek, ami sürgős kiigazításra szorul” – mondta Goh –, „főként azért, mert bizonyos cselekedeteket és rituálékat inkább a gyermeki tisztelet kifejeződésének, mintsem vallásosságnak tekintettek”.
„A szeretet túlmutat a halálon”
John Chen atya, a Szingapúri Érsekség papja az EWTN Newsnak elmondta, hogy a katolikus hit és a kínai kultúra ugyanazon szemléleten osztozik az elhunytakkal kapcsolatban: „Elhunyt szeretteink iránti szeretetünk nem ér véget a halállal. Valóban, a szeretet túlmutat a halálon” – mondta.
Buddhista vagy taoista családból származó diákok gyakran kérdezik tőle: „Ha a szüleim vagy nagyszüleim nem katolikusok, hogyan mutathatok irántuk tiszteletet anélkül, hogy veszélyeztetném a hitemet?”
Katolikussá válni azt jelenti, hogy „megkülönböztetjük, mely kulturális gyakorlatok fejeznek ki az evangéliummal összeegyeztethető értékeket, és melyeket kell esetleg újraértelmezni vagy módosítani a keresztény hit fényében” – mondta.
Luke Zhang atya, a Szentháromság-templomnak, az Úr Tanítványainak Kongregációjához tartozó papja elmondta: egyes katolikusok otthon tartják az ősök tábláit, mert nem katolikus rokonaikkal élnek együtt. Arra bátorítja őket, hogy hajoljanak meg a táblák előtt, ajánljanak fel virágot és gyümölcsöt, gyújtsanak gyertyát, és katolikus imákkal imádkozzanak az elhunytakért. A kongregációt Kínában alapította 1928-ban Celso Costantini érsek, aki később bíboros lett.
„E gyakorlatok által kifejezzük tiszteletünket az elhunytak iránt és megemlékezünk róluk, imádkozunk értük, és Isten irgalmas kezébe ajánljuk őket” – mondta.
Az áldozati papír vagy szellempénz elégetése azonban „szigorúan tilos” – mondta.

„Egyszerűen csak alkalmazkodni”
A 61 éves Matthew Tserng Jia Uei, félig nyugdíjas szállítókonténer-asszisztens, aki az Oltáriszentség-templomban vezeti a Felnőttek Keresztény Beavatásának Rítusa (RCIA) mandarin nyelvű programját, taoista családban nőtt fel, és 1984-ben keresztelték meg. Rokonai soha nem ragaszkodtak ahhoz, hogy meghajoljon a családi oltár előtt.
„Csak azt kérték tőlem, hogy a fiatalabb nemzedék egyik tagjaként teljesítsem a kötelességemet, és a gesztus kedvéért egyszerűen csak alkalmazkodjak” – mondta kínai nyelven adott írásos válaszaiban.
A 65 éves Polly Ng Eng Lan, nyugdíjas hivatalnok, aki a Szent Alfonz-templomban (Novéna-templom) a mandarin nyelvű RCIA keretében katekumeneket kísér, elmondta, hogy a papok és hitoktatók általában arra tanítják a katolikusokat, hogy ne vegyenek részt istentiszteleti szertartásokon, és „csak az elhunytnak ajánljanak fel tömjént, valamint imádkozzanak”.
Az 57 éves Michael Robert Tan informatikai igazgató, akit 2024 áprilisában kereszteltek meg, elmondta, hogy RCIA-óráin szóba került, mi megengedett, többek között az, hogy részt vegyenek más vallások halottakra való megemlékezési módjaiban. Otthonában nincs oltára vagy fényképe. „Semmi, csak az emlékeimben” – mondta.
A 63 éves Serene Xu, 1991-ben megkeresztelt adminisztrátor, továbbra is felkeresi azt a templomot, ahol családja hamvait őrzik, minden Qingming alkalmával – amely hagyományos kínai ünnep az ősök tiszteletére és a tavasz köszöntésére –, valamint a halálozási évfordulókon, „hogy lerójam tiszteletemet és megemlékezzem róluk”. Csecsemőként megkeresztelt gyermekei részt vesznek a család buddhista és taoista temetésein.
„Szilárdan hiszem, hogy a hit és a családi hagyományok harmonikusan együtt létezhetnek, ha kölcsönös tisztelet, megértés és elfogadás van” – mondta.
Ima „a kanapén”
„Soha nem létezett az ősök tiszteletének egyetlen kínai módja” – mondta Michel Chambon, az Ázsiai Katolikusok Tanulmányozására Létrejött Kezdeményezés munkatársa.
„Úgy tűnik, az emberek egyre inkább előnyben részesítik, hogy magánosan, saját szívük bensőségességében imádkozzanak, akár a kanapén, akár az ágyban, ahelyett, hogy formális oltár előtt gyűlnének össze” – mondta.
Zhang elmondta, hogy a fiatal katolikusok szüleik nemzedékénél „kevésbé lelkesednek az elhunytakról való megemlékezési alkalmakért”, de „talán megvannak a saját módjaik arra, hogy megemlékezzenek róluk, például egy egyszerű szívbéli imával”.
Chen szerint a fiatalabb katolikusok törekedhetnek arra, „hogy megőrizzék a gyermeki tisztelet, a hála és a családi egység értékeit, miközben kortárs módokat találnak ezek kifejezésére”.
Xu számára egy remény továbbra is megmarad. „Szívem mélyén továbbra is ragaszkodom ahhoz a reményhez, hogy egy napon újra együtt leszünk mennyei Atyánk házában” – mondta.
