A magyar püspökök óva intenek az „elhamarkodott véleményektől”, miután egyházi személyek nevei szerepeltek a szovjet titkosrendőrségi aktákban

Magyarország katolikus püspökei arra kérik a híveket, hogy ne ítélkezzenek elhamarkodottan, miután nyilvánosságra hozták azokat az aktákat, amelyek szerint az ország egyes katolikus vezetői a szovjet korszakban együttműködtek a titkosrendőrséggel.

Magyarország a második világháború után a Szovjetunió szatellitállamaként létezett, és 1949-től 1989-ig Magyar Népköztársaságként kommunista irányítás alatt állt. A kommunista államokban megszokott módon a kormány titkosrendőrséget használt az állampolgárok megfigyelésére és ellenőrzésére.

A jelenlegi miniszterelnök, Magyar Péter november 4-én hivatalosan megnyitotta a kormány titkosrendőrségi archívumait, és a nyilvánosságra hozatalt „régóta esedékesnek” nevezte. Az akták mintegy 60 000 titkosrendőrségi besúgó nevét tartalmazzák.

Az akták nyilvánosságra hozatala után kiadott közleményében a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elismerte, hogy a lista „az Egyházhoz kötődő személyek” neveit is tartalmazta. A nevek között szerepel László Paskai bíboros és István Seregély érsek neve is.

A magyar püspökök arra kérték a híveket, hogy „ne … tévesszék szem elől a nagyobb összképet”. Rámutattak, hogy a kommunista irányítás alatt álló Magyarországon az Egyház súlyos üldöztetésnek volt kitéve: papok és szerzetesek tucatjait gyilkolták meg, további mintegy 2000-et börtönöztek be, miközben „megközelítőleg 11 500 szerzetest és szerzetesnőt kényszerítettek utcára”, és az Egyház tevékenységét általánosságban elfojtották.

A titkosrendőrségi aktákban megnevezett vezetők egy része „valóban együttműködött az egypárti állammal, és a közösség tagjairól és másokról bizalmas információkat adott át a hatóságoknak” – mondták a püspökök. „Nevükben bocsánatot kérünk az áldozatoktól és családjaiktól.”

Ugyanakkor „voltak olyanok is, akiket megkínoztak vagy megzsaroltak” – folytatták a püspökök. „Voltak, akik értelmetlen jelentéseket írtak. És a listán szereplő nevek között olyanok is vannak, akiket a hatóságok csupán be akartak szervezni”, de végül nem voltak hajlandók részt venni.

A kommunista rendszer „fő felelősei” nem az ilyen aktákban felsorolt „beszervezett személyek” voltak, hanem maguk a kommunista vezetők – mondták a püspökök.

„A társadalmi megbékélés és a múlt sebeinek gyógyulása csak az igazságon keresztül valósulhat meg. Senki tetteiről ne alkossunk elhamarkodott véleményt, amíg nem ismerjük történetének minden részletét” – mondták.

Arra kérték a híveket, hogy utasítsák el a „megvetést, a bosszút vagy a gyűlöletet”, és ehelyett a „bűnvallást, a megbocsátást és az irgalmat” válasszák.

Magyarország kormánya 1989-ben, az akkori Kelet-Európán végigsöprő politikai zűrzavar és átalakulás közepette demokratikus irányítású állammá alakult át. A Szovjetunió végül 1991. december 26-án felbomlott.

A Katolikus Egyház kulcsszerepet játszott abban, hogy véget érjen a kommunista többnemzetiségű kormányzat, nagyrészt az akkori II. János Pál pápa erőfeszítéseinek köszönhetően.

A brit történész, Timothy Garton Ash például azt írta, hogy közvetlen kapcsolat volt II. János Pál pápasága és az 1989-es forradalmak között, amelyek hozzájárultak a kelet-európai marxista–leninista kormányok bukásához.