XIV. Leó pápa arra szólítja a katolikus egyetemeket, hogy „hűségesen szolgálják az igazságot”

CHICLAYO, Peru — XIV. Leó pápa küldetésnyilatkozatot fogalmazott meg a katolikus felsőoktatás számára, amely az igazság keresésének és az emberségnek a bástyája egy olyan világban, amelyet egyre inkább a lélektelen technokrata haszonelvűség ural.

A pápa november 13-án, pénteken korábbi egyházmegyéjében beszélve kijelentette, hogy az egyetem arra hivatott, hogy „a tehetségek kovácsműhelye és az értelem laboratóriuma legyen: olyan tér, ahol az értelem nem hajol meg a hasznosság előtt, hanem hűségesen szolgálja az igazságot” — mindenekelőtt pedig, tette hozzá, „a nagybetűs Igazságot, aki Krisztus, a világ Megváltója”.

„A katolikus egyetem azon munkálkodik, hogy előmozdítsa a hit és az ész, valamint a vallás és a tudomány termékeny találkozását” — folytatta a pápa. „Ez az akadémiai megközelítés megszabadít bennünket attól a kísértéstől, hogy csupán képzett munkaerőt termeljünk egy kizárólagos és erősen versengő piac számára.”

Leó a Santo Toribio de Mogrovejo Katolikus Egyetemen tett látogatása során mondta mindezt Chiclayóban, ahol püspökként az egyetem nagykancellárjaként is szolgált. Ez volt az első alkalom, hogy pénteken visszatért a városba, amióta 2025 májusában pápává választották.

Az intézmény Mogrovejói Szent Turibiusról kapta a nevét, arról a spanyol misszionáriusról, aki 1581-től 1606-ban bekövetkezett haláláig Lima érsekeként szolgált, és előmozdította az őslakos kecsua és ajmara nyelvek használatát az evangelizációban.

Leó pápa különös tisztelettel viseltetik Szent Turibius iránt, és a tervek szerint részt vett volna a szentté avatásának 300. évfordulója alkalmából meghirdetett jubileumi évet lezáró ünnepségen november 14-én, szombaton.

„Szent Turibius nagy kulturális munkája a világnak ezen a részén továbbra is inspirál bennünket” — mondta a pápa pénteken. „Az ő példáját követő egyetem arra hivatott, hogy a tudományos innovációt a társadalmi szakadékok áthidalására és a társadalom sebeinek gyógyítására használja.”

Kijelentette, hogy egy ilyen egyetem hatékonyan oszlathatja el annak délibábját, amit transzhumanizmusnak és poszthumanizmusnak nevezett: „olyan ideológiai áramlatokét, amelyek szerint a technológia előbb-utóbb minden betegséget és fájdalmat, valamint az öregedést, sőt magát a halált is megszünteti.”

Az ilyen elképzelésekkel szemben a keresztény antropológia „arra emlékeztet bennünket, hogy a korlátozottság nem gyártási hiba, hanem éppen az emberi nagyság feltétele” — mondta Leó. Miközben „az önelégség mítosza önzésbe zár bennünket, és oda vezet, hogy elvetjük a gyengéket”, tette hozzá, „törékenységünk felismerése figyelmessé tesz bennünket mindenki szükségletei iránt”.

A diákokhoz fordulva a pápa arra buzdította őket, hogy koruk lehetőségeit a hit fényében lássák; a hitet ragyogó fáklyának nevezte „a magány, az unalom és a fájdalom zűrzavarában és sötétségében”, valamint „olyan erőnek, amely bölcsességet és erőt ad, és a lényegeshez vezet”.