XIV. Leó pápa első latin-amerikai pápai útján három különböző üzenetet fogalmazott meg három eltérő valóság számára. Uruguayban egy látszólag elaludt hit felébresztésére szólított fel; Argentínában a demokrácia megerősítése érdekében a megbékélésre és a párbeszédre hívott; Peruban pedig saját történetének gyökereihez tért vissza, hogy emlékeztesse az Egyházat: nem feledkezhet meg a peremre szorultakról.
Első állomása Uruguay volt. Tizenkét nappal ezelőtt érkezett abba az országba, amely 38 éve nem fogadott pápai látogatást. Szent II. János Pál pápa 1987-ben látogatott oda, majd 1988-ban ismét visszatért.
Uruguayt gyakran Latin-Amerika leginkább szekularizált nemzeteként írják le. Mintegy 3,5 milliós lakosságának körülbelül 33%-a vallja magát katolikusnak. Más szóval, csak minden harmadik uruguayi katolikus.
Néhány hétre lesz szükség ahhoz, hogy fel lehessen mérni a Szentatya látogatásának hatását. Mindazonáltal tagadhatatlannak tűnik, hogy üzenete mély nyomot hagyott az országban.
Mária „itt maradt”
XIV. Leó azzal együtt akart búcsút venni Uruguaytól, aki a kezdetektől fogva kísérte történelmét. A nemzet védőszentje, a Harminchárom Boldogasszonya képmása előtt tartotta utolsó jelentős uruguayi eseményét november 15-én, ismét felvetve látogatásának egyik visszatérő kihívását: miként lehet továbbadni a hitet egy olyan társadalomban, ahol sokan eltávolodtak tőle.
A helyszín kiválasztása nem volt véletlen. A kis Mária-kép Uruguay történelmének egyik meghatározó pillanatához kapcsolódik. 1825-ben a föld szabadságáért küzdők is Máriához fordultak, vállalkozásuk kezdetét az ő oltalmába helyezve. „A népek történetét sem lehet teljesen megérteni Istenre való utalás nélkül” – emlékeztetett a pápa.
Azóta – mondta – nemzedékek változtak, a körülmények is megváltoztak, s vele együtt „sok uruguayi kapcsolata is a hittel”. Mária azonban „itt maradt”.
Az asszonyok, akik megőrizték a hitet
A pápa különösen azoknál kívánt időzni, akik nemzedékről nemzedékre továbbadták ezt a hitet: „Miközben Mária kísérte e nép történelmét, ugyanakkor oly sok otthonban más asszonyok őrizték meg a hitet, és adták tovább gyermekeiknek.”
Olyan édesanyákról beszélt, akik megtanították az első imádságokat, elvitték gyermekeiket megkeresztelni, és felkészítették őket a szentségek vételére.
Nagymamákról is szólt, akik kis házi oltárt tartottak, imádkoztak élőkért és holtakért, és jelenvalóvá tették Istent a hétköznapi életben.
A hitnek „valódi helyet” kell kapnia a családok férfitagjainak életében
Üzenete azonban nem korlátozódott az asszonyokra. XIV. Leó közvetlenül az édesapákhoz és nagyapákhoz fordult, kijelentve, hogy a fiataloknak látniuk kell: a hitnek „valódi helye” van családjuk férfitagjainak életében.
„A gyermekek sokat tanulnak abból, amikor látják, hogy édesapjuk térdre tud borulni Isten előtt anélkül, hogy emiatt kevésbé érezné magát férfinak” – mondta, mielőtt Argentínába indult volna.
Ugyanezen a napon a pápa megérkezett Buenos Airesbe, megkezdve latin-amerikai apostoli útjának második szakaszát. Érkezésekor Javier Milei elnök fogadta.
Javier Milei argentin elnök fogadja XIV. Leó pápát a buenos aires-i repülőtéren 2026. november 8-án. | Forrás: Vatican Media
Argentínába érkezése a körút valószínűleg politikailag legkényesebb szakaszát jelentette. Nemcsak azért, mert az ország mély társadalmi és politikai megosztottság időszakát éli, hanem azért is, mert XIV. Leó elődje, Ferenc hazájába lépett, abba az országba, ahová az argentin pápa pápaságának 12 éve alatt egyszer sem tért vissza.
„Egységes hazát” örökül hagyni a jövő nemzedékeinek
A pápa első argentinországi beszéde megadta a látogatás alaphangját. Nem sokkal érkezése után találkozott a közhatalmi szervek képviselőivel, a civil társadalom képviselőivel és a diplomáciai testület tagjaival.
Ott Ferenc pápát idézte fel: „Éveken át az egyetemes Egyház egy argentin pápa hangját hallgatta, aki emlékeiben és szívében őrizte azokat a helyeket, embereket és hitet, amelyeket itt kapott” – mondta.
„Ma, mint utódja a péteri szolgálatban, bizonyos értelemben az ő nyomdokaiban járok ebben az országban, ahol Ferenc pápa személyes története később az egész Egyház történetéhez kapcsolódott.”
XIV. Leó kiemelte azt a sokféleséget is, amely Argentínát formálta, valamint az ország történelmi képességét arra, hogy „megnyissa kapuit”, és a nehézségek közepette is felemelkedjen. Ugyanakkor emlékeztette az argentinokat arra, hogy „egyetlen nemzedék sem a semmiből építi fel hazáját. Örökli azt.”
Végül arra buzdította Argentínát, hogy őrizze meg párbeszédre való készségét, és keresse a kölcsönös megértés útjait mind az országon belül, mind a többi dél-amerikai nemzettel való kapcsolataiban.
„Most rajtunk a sor, hogy gyümölcsözővé tegyük, amit kaptunk, és élőn tartsuk »a nemzeti egység megteremtésének« célját” – mondta az argentin alkotmány preambulumát idézve. „Bárcsak azok, akik utánunk jönnek, egységes hazát kapnának, amely méltó történelméhez és a benne rejlő lehetőségekhez.”
A család, „korunk számos bizonytalansága közepette pillér”
XIV. Leó Buenos Airesbe érkezése történelmi méretű mozgósítást váltott ki, amely az argentin fővárost a hit hatalmas színpadává változtatta. A szentmisére összegyűlt közel 2,5 millió ember előtt a pápa védelmébe vette a család szerepét a kortárs társadalomban, és arra kérte az országot, hogy „ne engedjen azoknak, akik elavultnak tekintik a keresztény családot”.
Hozzátette, hogy a család továbbra is „korunk számos bizonytalansága közepette pillér”.
A hívek ezrei töltötték meg a város főútjait már a kora reggeli óráktól, miközben további százezrek sorakoztak fel a pápai konvoj útvonalán, hogy üdvözöljék a pápát azon az eseményen, amely eddigi pápaságának legnagyobb ünneplésévé vált.
Peru: Hazatérés
XIV. Leó a dél-amerikai körút legmeghatóbb szakaszát Perunak tartogatta. Sok tekintetben valódi hazatérés volt. Több mint két évtizedet élt ott, és ez az élmény mélyen formálta lelkipásztori szolgálatát, a misszionáriusként töltött első éveitől püspöki szolgálatáig, sőt perui állampolgárságának felvételéig.
Uruguay és Argentína meglátogatása után a pápa Peruban tette meg az út leghosszabb szakaszát: hat napot töltött Limában, Cuscóban, Pucallpában és Chiclayóban. Az utóbbi városban visszatért olyan helyekre, amelyek annak az egyházmegyének a részét képezték, amelyet nyolc éven át, 2015-től 2023-ig vezetett.
Tartózkodása alatt elhangzott üzenetei olyan aggodalmakat tükröztek, amelyek egész pápaságát végigkísérték: a megfeledkezettekhez való közelséget, a társadalmi megbékélést és a perifériákon élők védelmét.
Santa Cruz de Succhabambában, egy helikopterrel elért, elszigetelt andoki településen elítélte a vidéki közösségek elhanyagolását, és arra buzdította a gazdálkodókat, hogy a szegénységgel és az elvándorlással szembesülve ne engedjenek „a csüggedésnek vagy az erőszaknak”.
Zañában, egy ivóvízhiány és évtizedes elhanyagolás által sújtott városban útjának egyik legszemélyesebb felhívását intézte a jelenlévőkhöz: „Törődjünk egymással, és soha ne szokjunk hozzá mások szenvedéséhez.”
Cuscóban, 11 150 láb (3400 méter) magasságban a hit szerepét hangsúlyozta mint a megbékélés eszközét „egy olyan korban, mint a miénk, amelyet sebek és megosztottság jellemez”. Ott az Andok egész területéről érkező zarándokok tömegei fogadták, akik közül sokan napokon át utaztak, hogy jelen lehessenek.
Az utolsó jelentős állomás a perui Amazonas-vidék volt. Pucallpában XIV. Leó az egész körút legerőteljesebb beszédét mondta el, igazságot követelve azoknak az őslakos vezetőknek, akiket azért gyilkoltak meg, mert megvédték területeiket az illegális bányászattal és az erdőirtással szemben.
„E testvérek vére Istenhez kiált, és igazságot követel” – mondta misszionáriusok és az amazóniai népek képviselői előtt.
Perui tartózkodásának utolsó napján ki akarta fejezni szeretetét a callaói, a Szegények Kis Nővérei által fenntartott Idősek Otthona iránt. Ott hagyta azt az üzenetet, amely összefoglalta az út szellemét: felhívást a közöny elleni küzdelemre és egy szolidárisabb társadalom építésére.
„Nem maradhatunk közömbösek, amikor tudjuk, hogy oly sok testvérünk teste és lelke elhanyagolt, és gyakran manipuláció tárgya” – figyelmeztetett.
Végül Limában, a záró szentmisére összegyűlt több mint 1,5 millió hívő előtt kiemelte a spanyol Szent Toribio de Mogrovejo (1538–1606) példáját, aki a Valladolid melletti Mayorgában született, Limába küldték érseknek, és Peruban halt meg. Ezzel XIV. Leó kulcsot adott ahhoz, miként kell hirdetni az Örömhírt.
A pápa Szent Toribiót olyan misszionáriusként mutatta be, aki „evangelizátor, atya és pásztor” volt, aki „szelídséggel” prédikált, és „nagy lélekbeli szabadsággal és türelmes meghallgatással” járta be az egész országot, hogy „megismerje és segítse híveit, és szükség esetén helyreigazítsa őket”.
Ez az írás először az EWTN News Español felületén jelent meg. Magyar fordítását és átdolgozását az EWTN magyar nyelvű szerkesztősége készítette.
