
VATIKÁNVÁROS – XIV. Leó pápa szerdán szentmisével emlékezett meg a Szent Péter-bazilika felszentelésének 400. évfordulójáról abban a templomban, amelyet olykor „a világ plébániatemplomának” is neveznek.
November 18-i homíliájában a pápa felidézte a reneszánsz bazilika tervezőit és építőit, „a kor legkiválóbb elméit”, akik „tehetségükkel, munkájukkal és javaikkal Isten dicsőségét szolgálták”. A bazilikát „valóban az Egyház művének” nevezte.
Leó arra is hívta a katolikusokat, hogy a bazilika nagyszerűségében és építészeti szépségében az Egyházon kívül állókhoz szóló meghívást lássanak.
„Nézzétek a bazilika hatalmas kapuit, boltíveit, erkélyeit és ablakait! A térre nyílik, és kitárul a világ előtt, mindenkihez intézve meghívását: »Jöjjetek, lépjetek be, ízleljétek és lássátok!« Egyszóval: »Higgyetek!«” – mondta a Szentatya.
Hozzátette: „nem ezek miatt a gyönyörű kövek miatt” hiszünk, „amelyeket az idő elkerülhetetlenül kikezd, hanem a rajtuk átragyogó hit miatt: ezek annak a lelki építménynek a tükrei és emlékeztetői, amely Krisztus teste”.
„A Szent Péter-bazilika tágassága így az örök befogadó hivatást tükrözi, hogy a lehető legtöbb ember találhasson helyet az Egyházban” – fogalmazott.

Péter sírja fölött
Az első pápa, Szent Péter sírja fölé épült Szent Péter-bazilikát VIII. Orbán pápa szentelte fel 1626. november 18-án.
A négyszáz évvel ezelőtti felszenteléskor VIII. Orbán olajjal kente meg a templomhajó falain látható kék és piros mozaikkereszteket. Ez a kereszt jelent meg Leó pápa mitráján – a püspökök sajátos liturgikus fejfedőjén – a szerdai szentmisén.
A bazilika a „régi Szent Péter-bazilika” helyére épült. A Konstantin korából származó elődje 1200 éven át állt, mígnem a vértanú szent sírjához özönlő zarándokok nagy száma miatt bővítésre lett szükség.
A felszentelést több mint 120 évnyi nehézség, építési fennakadás és tervmódosítás előzte meg. A munkában a reneszánsz legkiválóbb művészeinek és építészeinek tucatjai vettek részt, köztük Bramante, Raffaello, Antonio da Sangallo, Michelangelo, Carlo Maderno és Gian Lorenzo Bernini.
A november 18-i dátum azért volt jelentős, mert az eredeti bazilikát is ezen a napon szentelték fel.
A hatalmas, 611 láb, azaz mintegy 186 méter hosszú bazilika azonban a felszentelésekor még nem készült el teljesen. Méreteire jellemző, hogy a világ legnagyobb katolikus templomai, bazilikái és székesegyházai is elférnének benne.
A díszítések egy része, köztük mozaikok és oltárképek, ekkor még hiányzott. A tér és Bernini híres oszlopcsarnoka is csak negyven évvel később készült el.

Isten szolgálatára épült
Homíliájában Leó pápa arra hívta a jelenlévőket, hogy tegyék fel maguknak a kérdést: „Mit éltünk át, amikor beléptünk a Szent Péter-bazilikába?”
Hangsúlyozta annak jelentőségét, hogy a bazilika Szent Péter sírjánál, vértanúságának helyszínéhez közel áll.
„E fenséges templom meglátogatása mindig megérint bennünket. Csodálattal tölt el a hit szentsége, a történelem ereje és a művészet szépsége. Mindez mégis egy szerény síron nyugszik: a galileai halász, Jónás fia, Simon sírján” – mondta.
Leó szerint „a bazilika, amely ma befogad bennünket, bizonyos értelemben a lelkiismeret ama szent terének jele, ahol a hit elevenen él, és az Úrral való barátságban, valamint az Egyház szolgálatában érik, akár a vértanúságig is”.
„Ezért – folytatta – Szent Péter sírja mindannyiunk számára a hit helye és a megváltás emléke, az ókori római temető idejétől kezdve minden későbbi koron át.”
A Szentatya azt is kiemelte, hogy a bazilikában történő legfontosabb esemény az Eucharisztia ünneplése.
„Ez a szentség a legnagyszerűbb remekmű, amelyet szemlélhetünk, a Szent Péter-bazilikában éppúgy, mint a világ legkisebb templomában” – mondta Leó.
„Néhány pillanat múlva, a kenyér és a bor átváltoztatásakor szemünk és szívünk a megölt és feltámadt Bárányra szegeződik” – fogalmazott.
„Ebben a cselekményben az egész Egyház egyesül. Azért épült ez a csodálatos bazilika, hogy tanúságot tegyen róla, az élő Isten Fiáról. Az Egyház azért létezik és azért járja útját a történelemben, hogy minden férfiban és nőben őt szolgálja.”
A pápa emlékeztetett: az Egyházon „a pokol kapui sem vesznek erőt”.
„A háború nem győzedelmeskedik, amíg békét hirdetünk; a nyomorúság nem győzedelmeskedik, amíg tanúságot teszünk a szeretetről; a tévedés nem győzedelmeskedik, amíg az igazságot tanítjuk; a kétségbeesés nem győzedelmeskedik, amíg Jézus nevében mindenkinek az üdvösséget hirdetjük” – mondta.

