Vatikáni találkozón vizsgálják, miért vonakodnak házasságot kötni a fiatalok

VATIKÁNVÁROS – Miért dönt egyre kevesebb fiatal úgy, hogy a Katolikus Egyházban köt házasságot, és hogyan értelmezi a mai társadalom a szexualitás, a gyermeknemzés és a házasság szentsége közötti kapcsolatot? Ezekkel a kérdésekkel is foglalkozik a családról szóló nemzetközi vatikáni találkozó, amely október 14-ig zárt ajtók mögött zajlik, a világ püspöki konferenciái elnökeinek részvételével.

Timothy Costelloe érsek, az Ausztrál Katolikus Püspöki Konferencia elnöke október 9-én, pénteken tartott előadásában elmondta: országában – és valószínűleg sok más országban is – „a szexuális élet és a gyermeknemzés közötti szükségszerű kapcsolatot, valamint ennek jelentőségét a keresztény házasságban már nem értik vagy fogadják el széles körben”.

A probléma szemléltetésére egy nyugat-ausztráliai hitoktatási vezető megfigyeléseit idézte, aki házas, és tizenéves gyermekei vannak.

„Fiataljaink közül sokan a szexualitással kapcsolatban olyan kulturális előfeltevéseket örököltek, amelyek lényegesen eltérnek az Egyházétól. Lehet, hogy értik az Egyház álláspontját, de nem találják könnyűnek, hogy magukévá tegyék” – mondta neki az oktatási szakember.

Costelloe szerint ez az Egyház tanítása és az uralkodó kulturális szemlélet közötti feszültséget tükrözi. Ezt a közösségi média, a szórakoztatóipar, a kortárskultúra és az internetes véleményformálók is erősítik; gyakran olyan kapcsolatokat népszerűsítenek, amelyekben „a személyes kiteljesedés, az önállóság és az azonnali boldogság elsőbbséget élvez a tartóssággal, az áldozatvállalással és a szövetséggel szemben”.

Egyházi vezetők erkölcsi botlásai

A problémát súlyosbítja – mondta Costelloe –, hogy sok fiatal fájdalmas élethelyzeteket tapasztalt meg: saját családjában felbomló házasságot, családon belüli erőszakot, férfiak és nők közötti egyenlőtlenséget, valamint olyan egyházi vezetők erkölcsi botlásait, akiknek hitelessége ezáltal sérült.

„A házasság értelmének számos más megközelítésével kell versenyeznünk” – ismerte el.

Az érsek hangsúlyozta: e nehézségek ellenére sok fiatal továbbra is tartós kapcsolatot keres, amely a legjobbat hozza ki belőle, és szilárd alapot kínál egy értelmes jövőhöz. E törekvések támogatását és a fiatalok kísérését sürgette, miközben stabil kapcsolatot igyekeznek kialakítani.

Costelloe ugyanakkor megjegyezte: a válások és a kudarcba fulladt kapcsolatok elterjedtsége sok fiatalt annak megkérdőjelezésére késztet, hogy „lehetséges-e, sőt egyáltalán kívánatos-e az egész életre szóló elköteleződés”.

Ebben az összefüggésben hangsúlyozta a stabil házasságok és családok példájának jelentőségét. Ahogyan egy házaspár fogalmazott neki: „A keresztény házasság melletti legmeggyőzőbb érv gyakran egy olyan házaspár, amely jól éli meg azt.”

Costelloe szerint a plébániáknak és az egyházmegyéknek módot kell találniuk arra, hogy láthatóbbá tegyék az ilyen példákat, többek között a házassági felkészítőkön és a katolikus iskolákban. Szorgalmazta azt is, hogy az Egyház házastársi intimitásról szóló tanítását pozitívan, követésre méltó eszményként mutassák be, ne pusztán szabályok és tilalmak összességeként.

Megérteni, miért utasítják el a fiatalok a házasságot

Kevin Farrell bíboros, a Világiak, a Család és az Élet Dikasztériumának prefektusa arra figyelmeztette a résztvevőket, hogy világszerte csökken a házasságkötések aránya, a polgári és az egyházi házasságoké egyaránt.

„Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy jelenleg világszerte csökken a házasságkötések száma: a polgári házasságoké és az Egyházban kötött házasságoké is – mondta. – Megpróbáljuk értelmezni ezt a jelenséget, megvizsgálva, hogy mindenütt azonosak-e az okai.”

A találkozó az Amoris Laetitia apostoli buzdítás megjelenésének tizedik évfordulójáról emlékezik meg. Ferenc pápa 2016-ban adta ki a dokumentumot, két olyan szinódust követően, amelyeken élénk vita folyt az Egyház családokhoz való lelkipásztori közeledéséről.

A dokumentumnak a friss házasok és a házassági nehézségekkel küzdő párok kísérésére vonatkozó javaslatait részben háttérbe szorították az arról szóló viták, hogy milyen következményekkel jár az elvált és polgárilag újraházasodott katolikusok számára.

A Buenos Aires-i lelkipásztori régió püspökei úgy értelmezték a dokumentumot, hogy egyes elvált és polgárilag újraházasodott katolikusok lelkipásztori kíséréssel végzett megkülönböztetési folyamat után részesülhetnek a kiengesztelődés és az Eucharisztia szentségében. Ez olyan helyzetekre is vonatkozhat, amelyekben az érintett úgy ítéli meg, hogy a nemi élettől való tartózkodás további kárt okozna az új kapcsolatban élő gyermekeknek.

A Hittani Dikasztérium 2023-ban megerősítette, hogy ez az értelmezés a hiteles tanítóhivatal részét képezi, miután megjelent az Acta Apostolicae Sedis című hivatalos szentszéki közlönyben.

Farrell megjegyezte: a papok nincsenek egyedül a fiatalok házasságkötéstől való vonakodása miatti aggodalmukkal. Sok keresztény szülő osztozik ebben, látva gyermekei magányát és az egész életre szóló elköteleződéssel kapcsolatos bizonytalanságát.

„A lelkipásztorok nincsenek egyedül ezzel az aggodalommal. Elsősorban az a sok keresztény szülő érzi ezt, akinek gyermeke magánytól szenved, habozik tartósan elköteleződni, vagy határozottan elutasítja azt az utat, amelyet szülei maguk örömmel vállaltak” – mondta.

Az irányzathoz hozzájáruló tényezők között Farrell a válást, az együttélés különböző formáit és az uralkodó kulturális szemléletet említette.

„Mélyebb szinten azonban feltehetjük a kérdést: vajon Isten már nem szól a fiatalok szívéhez, nem ébreszt bennük vágyat a házasságra?” – fogalmazott.

A bíboros elmondta: a résztvevők a remény jeleit keresik majd, és megvizsgálják azokat a kezdeményezéseket, személyeket és körülményeket, amelyek új utakat nyithatnak a házasság felé.

„Azt is mérlegeljük, mennyire figyelnek közösségeink azok tanúságtételére, akik mindennek ellenére a házasságot választják – akár fiatalon, akár később –, és tapasztalatuk miként segíthet hatékonyabban megérteni és bemutatni a házasság hivatását.”

Mit keresnek a fiatalok, amikor a szeretetről beszélnek?

Stephen Fernandes, az indiai Bombay segédpüspöke szerint az Egyház központi kihívása nem egyszerűen annak megkérdezése, hogy miért vonakodnak a fiatalok házasodni, hanem annak megértése, hogy mit keresnek kapcsolataikban.

„Az Egyház előtt álló kihívás tehát nem az, hogy azzal a kérdéssel kezdje, miért nem fogadják el a fiatalok a házasságot, hanem inkább azzal: mit keresnek, amikor szeretetről, szabadságról, méltóságról és a jövőjükről beszélnek?” – mondta.

Fernandes kifejtette: a fiatalok az előző nemzedékekétől igen eltérő kulturális környezetben élik meg kapcsolataikat.

„Az azonnaliság és a folyamatos választás kultúrája az intimitás megélésébe is beléphet, a házasság viszont türelmet, jelenlétet, megbocsátást és kitartást kíván” – jegyezte meg.

A gazdasági bizonytalanságot is jelentős akadálynak nevezte a házasság útjában: a munkavállalási nehézségekre, a lakhatási költségekre, a migrációra és a társadalmi instabilitásra hivatkozott.

„Egyesek számára ezért a házasság elhalasztása nem egyszerűen a házasság elutasítása. Annak a bizalomnak a válságát tükrözheti, hogy lehetséges-e egy másik emberrel stabil és tartós életet felépíteni” – mondta.

Fernandes hangsúlyozta: sok fiatal nem mondott le a tartós szeretet iránti vágyáról, még ha egyre inkább kételkedik is abban, hogy az elérhető.

„A fiatalok nem szűntek meg szomjazni a szeretetre. Sokakban az a bizalom gyengült meg, hogy a szeretet tartós lehet” – fogalmazott.

Arra buzdította az Egyházat, hogy figyelmesebben hallgassa meg a fiatalok tapasztalatait, és a házasságot ne egyszerűen kötelezettségként vagy társadalmi intézményként, hanem a szabadságban, a hűségben és a kölcsönös önátadásban gyökerező hivatásként mutassa be.

Ez a cikk [eredetileg az ACI Prensánál jelent meg](https://www.aciprensa.com/noticias/129141/encuentro-sobre-amoris-laetitia-busca-respuestas-a-por-que-muchos-jovenes-no-quieren-casarse), amely az EWTN News spanyol nyelvű testvérszolgálata. Az EWTN News English fordította le és dolgozta át.