Vance alelnök az EWTN-nek: „Isten követei vagyunk a Földön”

JD Vance alelnök október 22-én az EWTN News „The World Over with Raymond Arroyo” című műsorában azt mondta Raymond Arroyónak, hogy Isten arra hívja a keresztényeket, hogy „alázatosak legyenek a bizonytalansággal szemben”, és hogy a hitben járó keresztények gyakran „két lépést tesznek Jézus felé, majd egyet hátra”, mielőtt eljutnak Krisztushoz.

Vance átfogó interjút adott Arroyónak, amelyben a politika, a bevándorlás, a gazdaság és a hit is szóba került.

Az alelnök különösen nyíltan beszélt saját hitbeli útjáról, amely az appalache-i protestáns egyházakban kezdődött, és végül a katolikus Egyházhoz vezette. Gyermekkorában keresztény egyházakba járt, ám vonzotta az, amit júniusban a katolicizmus „gyönyörű, ősi Egyházának” nevezett.

Arroyóval beszélgetve Vance egy vallási élményről számolt be: nagymamája temetéséről hegyi utakon vezetett hazafelé, és majdnem lehajtott az útról.

„És éppen annál a pontnál, amikor azt gondoltam: rendben, mindjárt lezuhanok a hegyoldalon, az autó egyszer csak teljesen nyugodtan megállt” – mondta. „Mintha Isten rátette volna a kezét az autóra, és megállította volna.”

Az élmény „nem hagyta nyugodni” – mondta Vance, és az eseményt „egy kinyíló ajtóként” írta le.

„Végső soron Isten követei vagyunk itt a Földön” – mondta, a keresztények „jót cselekvő” tanúságtételét „erőteljesnek” nevezve.

Arroyo és Vance az interjúban több más témát is megvitatott, köztük a Franciaországban zajló polgári zavargásokat és fosztogatásokat.

„Nem hiszem, hogy beszélhetünk a Franciaországban történtekről anélkül, hogy elismernénk a migráció szerepét” – mondta Vance. „Mert azokban a városrészekben, ahol a legsúlyosabb erőszakot, a legjelentősebb kitöréseket, e gyönyörű történelmi épületek felgyújtását látjuk, gyakran rendkívül magas a bevándorló népesség aránya.”

A nyugati társadalmak „szeretnék befogadóan fogadni az embereket” – mondta az alelnök. De „amikor beengedünk valakit az országunkba, kulturálisan összeegyeztethető-e velünk? Hajlandó-e beilleszkedni a nyugati értékekbe és a nyugati társadalomba?”

Az Egyház vezetésének a bevándorlással kapcsolatos álláspontjáról kérdezve Vance – aki a bevándorlási vita egyes kérdéseiben nyilvánosan nem értett egyet az amerikai püspökökkel – azt mondta, hogy „soha nem vádolná az Egyházat naivitással”.

Az Egyház „két olyan dolgot fog mondani, amelyekben alapvetően hiszek és amelyekkel egyetértek, de szerintem az emberek 90%-a is egyetért velük, mégpedig: először is, befogadóan kell viszonyulni az idegenhez. Másfelől a nemzeteknek joguk van ellenőrizni a határaikat.”

Vance szerint az Egyház vezetése az Egyesült Államokban „elszalasztott egy lehetőséget”, hogy az erős migráció korában egyensúlyt teremtsen a bevándorlás kérdésében. Megjegyezte, hogy a repülőgép „kevesebb mint 100 éves”, és hogy a gyors, nagy léptékű bevándorlás „nagyon új jelenség”.

„Úgy gondolom, az Egyháznak ki kell találnia, milyen bevándorlási politikát kell folytatnia egy fejlett gazdaságnak a tömegközlekedés világában” – mondta.

Megjegyezte, hogy a keresztények arra kaptak meghívást, hogy „alapvetően reményteliek legyenek a jövőt illetően”. Vitatta azokat az érveket, amelyek szerint Franciaország a „civilizációs halál” küszöbén áll, és ezt inkább „civilizációs kockázatnak” nevezte.

„Úgy gondolom, hogy ha Franciaország visszatér keresztény gyökereihez, befogadó lehet az idegennel szemben. A határait is megvédheti, mégpedig oly módon, hogy megőrizze civilizációját” – mondta.