Tudósok bírálják az amerikai püspököket, amiért a javasolt népszámlálási szabályt a 18. századi rabszolgasági kompromisszumhoz hasonlították

Az amerikai püspököknek a 2030-as népszámlálást érintő javasolt szabálymódosításokkal szembeni ellenállása éles bírálatokat váltott ki amerikai történészek és tudósok részéről, különösen azon állítással kapcsolatban, hogy a nem állampolgároknak a népszámlálási számlálásból való kizárása megtagadja személyvoltukat.

Az Egyesült Államok Népszámlálási Hivatala szerint a javasolt szabálymódosítások megszüntetnék a fajra, etnikumra és szexuális irányultságra vonatkozó demográfiai kérdéseket, és a képviselőházi mandátumok elosztásához csak az állampolgárokat és a jogszerűen állandó lakosokat számítanák be.

A javaslat szerint „az illegális bevándorlókat (többek között) nem kellene bevonni a mandátumelosztási számlálásba, mivel nem valódi lakosok, nem a politikai közösség tagjai, és nem olyan személyek, akiknek »szokásos tartózkodási helyük« az Egyesült Államokban van.”

Az Egyesült Államok Katolikus Püspöki Konferenciájának jogtanácsosa többek között egy október 20-i, Howard Lutnick kereskedelmi miniszternek benyújtott levélben azzal érvelt, hogy a nem állampolgárok kizárása a mandátumelosztási számlálásból „gyakorlatilag annak megtagadása, hogy »személyek«”. Azt írták, hogy ez „a személyvolt megtagadása felidézi a »nyíltan bűnös és súlyosan igazságtalan« háromötödös kompromisszumot.”

A háromötödös kompromisszum az 1787-es amerikai alkotmányozó konventen létrejött politikai megállapodás volt, amely egyben tartotta a formálódó Uniót. Meghatározta a képviselőházi mandátumok elosztásának képletét, amelyet az egyes államok népessége határoz meg: a szabad személyeket, beleértve a szabad feketéket is, teljes egészében vették figyelembe, míg „minden más személyt” (a rabszolgasorban élő népességet) háromötödként számítottak be.

Több jogtudós és más szakértő határozottan nem értett egyet a püspökök összehasonlításával.

A Dallasi Egyetem történésze, Susan Hanssen az EWTN Newsnak azt mondta, úgy véli, hogy a püspökök háromötödös kompromisszumra való hivatkozása „az amerikai történelem kirívó félreértelmezése”.

„Az a kompromisszum nem a rabszolgák személyvoltának megtagadását célozta” – érvelt, rámutatva a kompromisszum szövegére, amely következetesen „személyeknek” nevezi mind a szabad, mind a rabszolgasorban élő embereket.

Elmondta, hogy a kompromisszum célja „a rabszolgatartó államok hatalmának korlátozása volt a nemzeti kormányzatban, megtagadva tőlük a nagyobb politikai súlyt olyan alávetett népességek alapján, amelyeknek nincs hangjuk vagy szavazatuk.”

Hanssen szerint a Népszámlálási Hivatalnak a javasolt változtatásokkal kapcsolatos céljai hasonlóképpen a politikai hatalom korlátozására irányulnak, és azzal érvelt, hogy a hivatal megtagadja „politikai befolyás biztosítását azoknak az államoknak, amelyek nagyobb számú okmányokkal nem rendelkező illegális munkavállalót engednek munkára felhasználni a törvény védelme nélkül.”

David Upham, a Dallasi Egyetem alkotmányjogásza, akinek munkája jelentős részben a 14. alkotmánykiegészítésre összpontosít – amely állampolgári jogokat, köztük a tisztességes eljáráshoz és a törvény előtti egyenlő védelemhez való jogot állapította meg, különösen a nemrég felszabadított rabszolgák számára –, azt mondta az EWTN Newsnak, hogy a javasolt szabálymódosítások nem jelentik azt, hogy a nem állampolgárok ne lennének személyek. A püspökök személyértelmezését „túlzásnak” nevezte.

„Ha ez így van, akkor minden olyan emberi lény, akit nem számolnak meg a népszámlálásban, nem személy” – mondta, megjegyezve, hogy a népszámlálás elsődleges célja az emberek megszámlálása annak érdekében, hogy meghatározzák a politikai hatalom elosztását az Egyesült Államok Képviselőházában, amelynek tagjait az állampolgároknak kell megválasztaniuk.

„A valódi kérdés az, hogy a jóhiszemű állampolgárokon kívül az állam határain belül lévő mely más emberi lényeket számítják a nép tagjai közé” – mondta, hozzátéve, hogy az elnöknek alkotmányos hatásköre van e kérdés kezelésére.

„A végrehajtó hatalomnak jelentős felhatalmazása van annak meghatározására, hogy egy nem állampolgár személyt” be kell-e számítani a népszámlálásba a politikai képviselet céljából – mondta.

„Úgy gondolom, hogy az a veszély, amelyet a Trump-kormányzat orvosolni kíván, az, hogy azok az államok, amelyek a leglelkesebben ösztönzik a jogellenes migránsokat, a szövetségi törvény végrehajtása iránti közömbösségük eredményeként több szavazatot kapnak majd a Kongresszusban és az elektori kollégiumban” – mondta.

Adrian Vermeule, a Harvard Jogi Karának alkotmányjog-professzora is hozzászólt a vitához, és ezt írta az X-en: „A rabszolgasággal való analógia teljesen abszurd, hacsak az USCCB nem véli úgy, hogy minden állampolgárságon alapuló megkülönböztetés igazságtalan.”

„Minden tisztelettel, a »személyvolt« nem valamiféle mágikus ütőkártya, amely felülírja a köztársasági kormányforma alapelveit” – írta. „A személyvolt puszta tényéből nem lehet arra következtetni, hogy bárkinek és mindenkinek joga van ahhoz, hogy beszámítsák a népszámlálásba, szavazzon vagy tisztségre jelöltesse magát.”

„Miért kellene pontosan a státusz nélküli nem állampolgárokat beszámítani a képviseleti testület mandátumainak elosztásához?” – kérdezte. Azt javasolta, hogy a püspökök nyilvános észrevételét „valóban vissza kellene vonni”, és hozzátette, reméli, hogy „a józanabb fejek kerekednek felül”.

Különböző jelentős agytrösztök tudósai is gyorsan bírálták a püspökök személyvoltra alapozott érvelését.

Mike Fragoso, az Ethics and Public Policy Center Alkotmány, Bíróságok és Kultúra programjának kutatója komolytalannak nevezte a püspököket, míg Jay Richards, a Heritage Foundation társadalom- és belpolitikai alelnöke, valamint vezető kutatója „abszurdnak” nevezte a püspökök álláspontját.

Andrew Arthur, volt bevándorlási bíró és a Center for Immigration Studies munkatársa azt mondta az EWTN Newsnak, hogy „személyként való eredendő elismerésünk – a személyvoltunk – nem a kormány népszámlálásából ered, amely meghatározza, ki tartózkodik az országban.”

„Katolikusként hisszük, hogy a meg nem született gyermekek emberek” – folytatta –, „de a püspökök nem terjesztik ki logikájukat arra, hogy követeljék a meg nem születettek beszámítását a népszámlálásba, annak ellenére, hogy a várandós anya halálát okozó emberölést sok helyen két gyilkosságnak tekintik. Miért nem?”

A szeptember 10-én közzétett javasolt szabálymódosításokkal kapcsolatban november 2-ig lehet nyilvános észrevételeket benyújtani. Az amerikai püspökök nem válaszoltak a visszhanggal kapcsolatos megkeresésekre.