Törökországtól Etiópiáig: hét templom és kolostor a kalandvágyó zarándokoknak

A világ templomai és kolostorai építészetükben, méretükben és megközelíthetőségükben is különböznek egymástól. Némelyik városok szívében áll, másokhoz félelmetes hegyi utakon vagy sziklás ösvényeken lehet eljutni. A túrázást és felfedezést kedvelő zarándokok számára ezek a helyek a keresztény történelmet a szabadban átélt kalanddal kapcsolják össze. Az odavezető gyalogút vagy mászás éppolyan emlékezetes lehet, mint maga a látogatás.

Íme hét úti cél a Közel-Keleten, Afrikában és Európában, ahol maga az út is a zarándoklat részévé válik.

Szümela-kolostor, Törökország

A Szümela-kolostor a Trabzon közelében fekvő, erdős Altindere-völgy fölé magasodó meredek sziklafalból emelkedik ki, mintegy 300 méterrel (984 lábbal) a völgyfenék fölött. A Szűz Máriának szentelt egykori görög ortodox kolostor a térség görög keresztény közösségeinek fontos zarándokhelye volt.

Az épületegyütteshez sziklatemplom, kápolnák, szerzetesi lakóhelyiségek és szent forrás tartozik. A freskók bibliai jeleneteket, valamint Krisztus és Szűz Mária életének eseményeit ábrázolják.

A környezet megmutatja, hogyan igazította a közösség az épületeket a hegyhez: helyiségek és erkélyek sorakoznak a sziklafal mentén.

Szent Katalin-kolostor, Egyiptom

Az egyiptomi Sínai-félsziget déli részén, a Sínai-hegy lábánál álló Szent Katalin-kolostor a hatodik század óta folyamatosan élő szerzetesi hagyományt őriz. A Jusztiniánusz császár uralkodása idején épült ortodox kolostor azon a helyen áll, amelyet a hagyomány az égő csipkebokorral azonosít, amelyből Isten Mózeshez szólt.

Főtemploma, a Színeváltozás-bazilika egy hatodik századi mozaikot őriz, amely Krisztust Mózessel és Illéssel, valamint Péter, Jakab és János apostolokkal ábrázolja. Az épületegyüttesben ókeresztény ikonok és több ezer kéziratot őrző könyvtár is fennmaradt. A többek között görög, arab és szír nyelvű kéziratok tanúskodnak a Sínaihoz kapcsolódó számos keresztény kultúráról.

A Meteorák kolostorai, Görögország

A Meteorák kolostorai olyan magasba törő homokkősziklák tetejét koronázzák, amelyek az ortodox szerzetesek nemzedékei számára tették az elvonulás helyévé a vidéket. Remeték már a 11. században megtelepedtek itt, később pedig kolostorok épültek a csúcsokon. A 15. század végére huszonnégy állt közülük; ma hat működik.

Egykor kötéllétrák és az emberek, illetve az ellátmány felhúzására használt hálók biztosították a feljutást. A Szentháromság-kolostor látogatói ma leereszkednek a szikla tövéhez, majd egy 1925-ben kivájt, mintegy 140 fokból álló lépcsőn kapaszkodnak fel. Felfelé haladva kilátás nyílik Kalambakára, a Píniosz folyóra és a környező hegyekre.

Szevanavank kolostora, Örményország

A Szeván-tó fölé emelkedő Szevanavank egy egykor szigetnek számító félszigeten áll, amely elzártabb környezetet biztosított korai szerzetesi közösségének. Két legfontosabb fennmaradt temploma 874-ben épült Mariam hercegnő, Asot Bagratuni lányának pártfogásával, Masztoc szerzetes lelki vezetése alatt. Masztoc később minden örmények katholikosza, az Örmény Apostoli Egyház legfőbb püspöke és lelki vezetője lett.

A templomokat a Szent Apostolok és az Istenszülő tiszteletére szentelték fel. Kereszt alakú alaprajzuk és központi kupolájuk a középkori örmény egyházi építészetet tükrözi.

Az út könnyebb a sziklamászásnál: a látogatók a hegyoldal lépcsőin jutnak fel a templomokhoz és a tóra nyíló kilátáshoz. A hely az örmény katolikus történelemhez is kapcsolódik: Szebasztei Mechitár, a későbbi mechitarista kongregáció alapítója a 17. század végén a kolostorban tanult.

Abuna Jemata Guh-templom, Etiópia

Az Etiópia Tigráj régiójában található Gheralta-hegység egyik homokkőcsúcsába vájt Abuna Jemata Guh a felsorolt úti célok közül az egyik legnehezebben megközelíthető: bejáratának eléréséhez meredek sziklafalon kell felmászni.

A templom Abuna Jemata nevét viseli, aki a Kilenc Szent egyike. A hagyomány hozzájuk köti a szerzetesség elterjesztését Észak-Etiópiában a hatodik század elején. Belsejében olyan falfestmények maradtak fenn, amelyeket a művészettörténészek általában a 15. század második felére datálnak, bár a helyi hagyomány korábbi keletkezést tulajdonít nekik.

A Vádi-Kadísa kolostorai, Libanon

Észak-Libanonban, a Vádi-Kadísában, vagyis a Szent-völgyben meredek sziklafalak és megművelt teraszok között kolostorok, barlangtemplomok és remeteségek találhatók. A közeli Isten cédrusaival együtt 1998-ban az UNESCO világörökségi listájára felvett völgy a keresztény szerzetesi élet évszázadainak tanúja, és különleges helyet foglal el a Maronita Egyház történetében.

A Kannúbini Miasszonyunk-kolostor 1440 és 1823 között a maronita pátriárkák székhelye volt. Története tükrözi a völgy menedékhelyszerepét az üldöztetés időszakaiban. A templom alatti szűk kripta rejtekhelyül szolgált a pátriárkáknak; a fennmaradt falfestmények között Szűz Mária megkoronázásának ábrázolása is látható.

Mor Mattai-kolostor, Irak

A Moszultól északkeletre emelkedő Alfaf-hegyről – más néven Maklúb-hegyről – a Mor Mattai-kolostor a Ninivei-síkságra tekint. A szír ortodox kolostor Remete Szent Máté nevét viseli. Alapítását a hagyomány Kr. u. 363-ra teszi, és a szerzetesnek a Julianus római császár alatti üldöztetés elől való meneküléséhez kapcsolja.

A kolostor a szír keresztény vallási élet és tudomány fontos központjává vált. Épületegyütteséhez templomok, kápolnák és emlékhelyek tartoznak, a környező hegy barlangjai pedig az egykor ott élő remetékre emlékeztetnek.

A hegyvidéki környezet menedéket kínált. Amikor 2014-ben az Iszlám Állam erői előrenyomultak a térségben, a közeli falvak keresztényei ideiglenesen a kolostorban kerestek oltalmat.

Ez az írás először az ACI MENA felületén jelent meg. Magyar fordítását és átdolgozását az EWTN magyar nyelvű szerkesztősége készítette.