Székely János: Nyissuk meg kapuinkat a szegény, a szenvedő előtt!

Dr. Székely János szombathelyi megyéspüspök 2026. november 3-án, a magyar püspökök ad limina látogatásának első szentmiséjén Szent Péter apostol életének két üzenetét állította a középpontba: az ég és az emberek felé megnyitott otthont, valamint az Istennek kimondott és megélt igent.

Az imádság és a befogadás háza

Péter kafarnaumi háza Jézus otthona lett, és megnyílt mindazok előtt, akik hozzá érkeztek. A püspök ennek nyomán arra hívta a családokat és az egyházi közösségeket, hogy az imádságban nyíljanak meg Isten kegyelmének, és adjanak helyet a szegényeknek, a betegeknek és a szenvedőknek.

„A szegényben Krisztussal találkozunk. Ha a közösségeinkben nincs helye a szegénynek, akkor nagyon hamar nem lesz helye Jézusnak sem.”

Kimondani és megélni a nagy igent

Péter hitvallása a személyes önátadás fontosságára mutat rá: az Istennek adott igen az időt, az imádságot, a fáradtságot és a küzdelmeket is magában foglalja. A szentbeszéd záró felhívása egyszerre szólt az imádságos megújulásról és a cselekvő szeretetről:

„Nyissuk ki az életünk háztetőjét az ég felé, a kegyelem felé! Hallgassuk, mit üzen a Lélek az egyháznak! Nyissuk meg kapuinkat a szegény, a szenvedő előtt! És mondjuk ki életünk nagy igenjét! Éljük meg azt!”

A szentbeszéd teljes szövege

Az alábbiakban a szerkesztőséghez eljuttatott teljes leiratot közöljük, az elütések és a központozás javításával.

Tisztelt Bíboros atya, kedves érsek és püspök atyák, nagykövet úr, rektor atya, titkár úr, papnövendékek, paptestvérek, kedves zarándokok!

Itt állunk alig tíz-húsz méterre Szent Péter apostol sírjától. Minden ad limina látogatásnak ez a szíve, a középpontja: ellátogatni az apostolfejedelem sírjához, találkozni velük, találkozni Szent Péter apostol utódával.

Ma reggel Szent Péter életéből két üzenetet szeretnék kiemelni, amelyek bevezetnek bennünket az ad limina látogatás során.

Az első: Péter apostol háza Kafarnaumban Jézus otthona lett. Péter háza lett Jézus otthona.

Az evangélium leírja egy helyen, hogy négy ember hozott egy bénát, nem fértek oda a nagy tömegtől, felmentek a ház tetejére, és – Márk így írja – kiásták a tetőt, a gerendákkal, ágakkal, agyaggal fedett lapos tetőt. Tönkretették, Péter apostol házát félig-meddig tönkretették, úgy engedték le a bénát. Bíztak abban, hogy Péter apostol nem fog ezen megsértődni. Így is lett.

Péter apostol kinyitotta a házát Jézus előtt. Kinyitotta mindazok előtt, akik Jézushoz jöttek: sánták, bénák, vakok, Istent kereső emberek előtt. Ez egy ég felé kinyíló ház volt.

Gyönyörű szimbóluma ennek az, hogy a templom, ami épült, Péter háza fölé épült egy hatalmas bárka. A közepét üresen hagyták, és a zarándokok fölülről nézhetnek be a megmaradt romok, házfalak irányába, ahogyan valaha leengedték a bénát a háztetőn.

Mennyire fontos lenne, hogy a mi életünk háza is kinyíljon az ég felé! Mennyire fontos lenne, hogy a családi otthonok estéről estére kinyíljanak az ég felé az esti imában! Megnyissuk a gyerekek szívét, életét a hit titka felé, Isten felé. S mennyire fontos lenne, hogy az egyházunk kapui, ablakai szüntelenül nyitva legyenek az ég felé, a Szentlélek sugallataira, most az ad limina látogatáskor is halljuk meg, amit a Lélek üzen az egyháznak!

Valaki írta, hogy igen gyakran talán az egyház hajója azért nem tud könnyen előresiklani a vízen, mert hiányzik a kegyelem áradása, az imádság, a dicsőítés, a kegyelem folyama, amely meglendítse.

Minden igazi megújulás forrása odafönn van: Isten kegyelméből.

Péter nemcsak Jézusnak nyitja meg a házát, hanem mindenkinek, aki Jézushoz jön: sántáknak, bénáknak, vakoknak. Erről szól a mai evangélium is. Erre hív minket, hogy Isten országának lakomájához meghívást kapjon a szegény, a gyönge, a beteg. Arra szólít minket, hogy hívjuk meg mi is őket az egyházba, az asztalunkhoz, az életünkbe.

A szegényben Krisztussal találkozunk. Ha a közösségeinkben nincs helye a szegénynek, akkor nagyon hamar nem lesz helye Jézusnak sem.

A másik példa, amelyet szeretnék Péter életéből kiemelni: Péter hitvallása.

Az evangélium első felében arról hallunk, hogy Jézust főleg tömeg veszi körül, de alig értik, hiába vannak a csodák. Jézus kicsit elszomorodva meg is jegyzi: még mindig vak a szívetek? Van szemetek, de nem láttok?

Aztán mintha Ő maga elégelné ezt meg, elviszi a tanítványokat külön, és megkérdezi, kinek tartják az emberek az Emberfiát. Mondanak különböző tévedéseket. Akkor megkérdezi:

– Hát ti kinek tartotok engem? Ki vagyok én?

Legalább ti megértettétek-e a titkot? Vagy ti is hiába éltétek át mindent?

Senki nem tud válaszolni, csak Péter. Mintha ezt mondaná:

– Uram, én sem tudom egészen pontosan, hogy ki vagy te. Nem értjük mindig a szavaidat. Nem mindig tudjuk, hogy merre vezet az út, amerre hívsz. De azt tudom, hogy nagyobb vagy az égnél és a földnél. A te szemeidből az élő Isten néz ránk. A te szavaid olyan húrokat érintenek meg, amiket senki más nem tud. Te vagy a Messiás, a beteljesedés, az élő Isten Fia.

Jézus boldog. És azt mondja:

– Boldog vagy, Simon, Jónás fia! Nem a test és a vér nyilatkoztatta ezt ki neked, hanem az én mennyei Atyám.

Ettől kezdve az evangélium megfordul, megváltozik. Addig Jézus főleg a tömegeknek beszélt, akik alig értették. Mostantól főleg a tizenkettőhöz fordul, és feltárja előttük a szívét. Beszél önmagáról, a keresztéről, aztán az utolsó vacsorán önmagát adja a kezükbe.

Úgy is hívják ezt a bibliatudósok, hogy galileai fordulat. Jézus a tanítványokhoz fordul, és kitárja a szívét.

A mi életünkben is ugyanígy van. Ha merjük kimondani az életünk nagy igenjét Istennek, akkor minden megváltozik. Feltárja előttünk a titkait, részesít benne, beenged a belső életébe.

Ez a nagy igen azt jelenti: nekiadom az életemet, fáradtságomat, imádságomat, időmet, küzdelmeimet. Odaadom magamat totálisan.

Erre is hívott a mai szentlecke: kiüresítette magát, engedelmes lett egészen a halálig.

Benedek pápa, amikor írt a papi és szerzetesi küldetésről, akkor többek között azt mondja, hogy az egyház titokzatos termékenysége nem utolsósorban az Istennek odaadott, odaszentelt életekből fakad. Ezekből a kimondott és megélt igenekből.

Vigyük haza, vigyük magunkkal az ad limina napjaira Péter apostolnak ezt a két üzenetét!

Nyissuk ki az életünk háztetőjét az ég felé, a kegyelem felé! Hallgassuk, mit üzen a Lélek az egyháznak! Nyissuk meg kapuinkat a szegény, a szenvedő előtt! És mondjuk ki életünk nagy igenjét! Éljük meg azt!

Ebben segítsen Péter apostol közbenjárása és a Szűzanyának, Magyarok Nagyasszonyának közbenjárása. Az ő nagy igenje, amelyet az angyalnak kimondott:

„Íme, az Úr szolgálóleánya vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.”