A szinódus a kánonjog reformját javasolja, hogy nagyobb súlyt kapjanak a világiak és a nők az Egyházban

A Szinódus Főtitkársága szerdán közzétette a Kánonjogi Bizottság zárójelentését, amely kifejezetten támogatja a Egyházi Törvénykönyv több, a világi férfiak és nők Egyház életében és kormányzásában való részvételéhez kapcsolódó kánonjának módosítására irányuló javaslatot.

A dokumentum konkrétan támogatja azon kánonok módosítását, amelyek a világi hívők azon lehetőségére vonatkoznak, hogy „az Egyházon belül olyan hivatalokat, feladatokat és szolgálatokat tölthessenek be, amelyekre alkalmasak és illetékesek, beleértve az egyházi kormányzás területét is”.

A szöveg, amely eredetileg olaszul készült, és angolul is elérhető, nem kötelező érvényű, és most XIV. Leó pápának kell megvizsgálnia. Ez egyike azoknak a jelentéseknek, amelyeket a Ferenc pápa által 2024-ben, a Püspöki Szinódus szinodalitásról szóló folyamatának részeként létrehozott 10 tanulmányi csoport készített. Ezek a csoportok munkájuk befejezése és közzététele után feloszlanak.

A reformok tanulmányozásával megbízott bizottság munkáját Filippo Iannone érsek, a Püspöki Dikasztérium prefektusa és a Pápai Latin-amerikai Bizottság elnöke koordinálta, és neves kánonjogi szakértők is tagjai voltak.

Tagjai között volt Gianfranco Ghirlanda jezsuita bíboros; Myriam Wijlens holland kánonjogász; Matteo Visioli monsignore, az Apostoli Szignatúra Legfelsőbb Bíróságának referendáriusa; Giacomo Incitti monsignore, a Pápai Urbaniana Egyetem professzora; Szabó Péter magyar kánonjogász; Alphonse Borras atya; José San José Prisco professzor, a Salamancai Pápai Egyetem Kánonjogi Karának dékánja; Benedict Ndubueze Ejeh atya, az olaszországi velencei Szent X. Pius Kánonjogi Kar dékánja; valamint Gianluca Merlini olasz atya, a bizottság titkára.

Korlátozott, de jelentős reform

A bizottság úgy véli, hogy a szinódusi folyamatból kibontakozott elképzelések megvalósításához nincs szükség a „kánonjogi rendszer mélyreható reformjára”.

A jelentés szerint „az Egyház jelenlegi jogrendje már megfelelő rendelkezéseket biztosít a világi személyek fokozottabb elismerésére és kijelölésére, hogy a lelkipásztorokkal együtt az egyházi társfelelősség szerepeit és feladatait ellássák”. Mindazonáltal elismeri, hogy ezeket a rendelkezéseket „gyakran figyelmen kívül hagyják”, és egyes esetekben „erősebb normatív megerősítést igényelnek, hogy gyakorlatiasabbak és hatékonyabbak legyenek”.

Ezért a javaslatok a kánonjog egyes szempontjainak a szinódus következtetéseihez való igazítását célozzák, különösen a világiaknak az Egyház küldetésében való részvételét illetően.

A dokumentum azt is hangsúlyozza, hogy a szinódusi folyamat „nem csökkenti a püspök, a püspöki testület vagy a pápa döntéshozatali hatáskörét, hanem beépíti Isten népének hozzájárulását, és ezzel a szinódusi cselekménynek valóban közösségi jelleget ad”.

A vizsgált kánonok között szerepel a 204., 208. és 212. kánon, amelyek megerősítik minden megkeresztelt egyenlő méltóságát és az Egyház életében való részvételhez való jogát; a 228. és 230. kánon, amelyek a világiak egyházi hivatalok és szolgálatok ellátásának lehetőségét szabályozzák; az egyházi hivatalokról szóló 145. kánon; valamint a klérus és a világiak együttműködését előmozdító 275. kánon.

A tévedhetetlen tanítóhivatalról szóló kánont is vizsgálják

Tanulmányozták továbbá a 476. és 483. kánont, amelyek az egyházmegyékben betöltött bizonyos kormányzati és igazgatási feladatokhoz kapcsolódnak; az 1112. kánont, amely meghatározott körülmények között lehetővé teszi, hogy egy világi személy érvényesen közreműködjön házasságkötések ünneplésénél; az egyházi bíróságokban való világi részvételről szóló 1421. és 1425. kánont; valamint a 749. kánont, amely a Katolikus Egyház tévedhetetlen tanítóhivatalának gyakorlását szabályozza.

Amennyiben a javaslatok előrehaladnak, nem ez lenne az első alkalom, hogy a Vatikán megvizsgálja a pápai tévedhetetlenség értelmezésének újrafogalmazását. A Keresztény Egységet Előmozdító Dikasztérium 2024 júniusában készült, Róma püspöke című tanulmánya javaslatokat gyűjtött össze a péteri primátus gyakorlásának az évtizedek ökumenikus párbeszédéből származó gyümölcsök fényében történő hozzáigazítására.

Nagyobb súly a világiaknak és szerzeteseknek

A legjelentősebb javaslatok között több kánon felülvizsgálata szerepel a részleges zsinatok, az egyházmegyei szinódusok és a lelkipásztori tanácsok szinodális jellegének megerősítése érdekében.

Az egyik legfigyelemreméltóbb változás a 443. kánont érintené, azzal a céllal, hogy lehetővé tegye „Isten népe valamennyi tagjának ... részvételét a »hivatalból« tagokéval azonos arányban” a részleges zsinatokon.

A javaslat túlmutat a világi hívők, valamint a férfi és női szerzetesek jelenlétének bővítésén. A „tantum” („csak”) latin szó eltávolítását is kéri, amely jelenleg különböző egyházi testületekben részvételüket „tanácsadói szavazatra” korlátozza.

Ez a korlátozás a kódex több kánonjában is szerepel, köztük a részleges zsinatokról szóló 443. és 444. kánonban; az egyházmegyei szinódusra vonatkozó 466. kánonban; valamint a papi szenátust, az egyházmegyei lelkipásztori tanácsot és a plébániai lelkipásztori tanácsot szabályozó 500., 514. és 536. kánonban.

Jóváhagyás esetén e testületek többé nem kizárólag tanácsadói logika szerint épülnének fel, hanem a döntéshozatalban erősebb hatáskörök felé mozdulnának el.

Nagyobb önállóság a püspöki konferenciáknak

A javaslatok a püspöki konferenciák szerepének megerősítésére és a nagyobb decentralizáció előmozdítására is törekednek. A javasolt változtatások között szerepel a 440. kánon 1. paragrafusának felülvizsgálata, hogy a részleges zsinatok megtartására „tízéves gyakoriságot” állapítsanak meg. A cél rendszeres összehívásuk ösztönzése, valamint jelentősebb szerepük helyreállítása az Egyház életében.

Hasonlóképpen a bizottság az 1112. kánon módosítását javasolja annak érdekében, hogy ne legyen szükség a Szentszék beavatkozására, amikor a megyéspüspök a püspöki konferencia jóváhagyásával, a jogban meghatározott körülmények között világi férfiakat és nőket hatalmaz fel a házasságkötéseknél való közreműködésre.

A reformok a 403. kánon 1. paragrafusának kiigazítását is magukban foglalják, hogy egyértelműbben meghatározzák a segédpüspökök természetét és küldetését az egyházmegyék lelkipásztori kormányzásában.

Hasonlóképpen a 450. kánon új, 3. paragrafussal való kiegészítését javasolják, hogy a nyugalmazott püspökök a püspöki konferenciák bizottságaiban szolgálhassanak, ezáltal felhasználva lelkipásztori és kormányzati tapasztalatukat azt követően, hogy már nem vezetnek egyházmegyét.

Elszámoltathatóság a püspöki kormányzásban

A jelentés harmadik része hangsúlyozza, hogy a megkereszteltek „lehető legszélesebb körű” részvétele intézményi közvetítést igényel, különösen a helyi Egyházban, és a részvételi testületeket a „részvétel elsődleges helyeiként” írja le, ahol a hívők „kánonjogi állapotuknak, karizmáiknak, szolgálataiknak és kompetenciáiknak” megfelelően járulnak hozzá a közösség életéhez.

A jelentés másik legjelentősebb fejleménye egy új bekezdés hozzáadása a 391. kánonhoz, amelyet a szinódus záródokumentuma ihletett. A javaslat kifejezetten bevezeti az „elszámoltathatóság és értékelés” elvét a püspöki kormányzás gyakorlásába.

Jóváhagyás esetén a változtatás jelentős lépést jelentene az egyházmegyék igazgatásának nagyobb átláthatósága felé, megerősítve a lelkipásztori és igazgatási döntések megmagyarázásának és indoklásának kötelezettségét az egyházi kormányzás folyamataiban.

Ezt a tudósítást először az [ACI Prensa közölte](https://www.aciprensa.com/noticias/128921/sinodo-propone-reformar-el-derecho-canonico-para-dar-mas-peso-a-laicos-y-mujeres-en-la-iglesia), az EWTN News spanyol nyelvű társszolgálata. Az EWTN News English fordította és szerkesztette.