Remény a megtört házasságoknak: egy pár története

2009. április 7-én Mariela Villanueva Venezuelába érkezett, meggyőződve arról, hogy véget vet házasságának. Öt év telt el azóta, hogy férje, Harold Figueras elhagyta perui családját és egy másik országban építette új életét. Mariela magával cipelte a hosszú távollét fájdalmát és az elhatározást, hogy aláírja a válási papírokat. Harold pedig egy írásos listát vitt magával minden panaszáról, amelyeket azonnal ki akart tárni, amikor találkoznak.

Semmi sem úgy alakult, ahogy egyikőjük elképzelte.

Megállapodtak, hogy szerdán, 15 órakor találkoznak, az irgalmasság órájában, azon a helyen, ahol évekkel korábban udvaroltak egymásnak. Amikor Mariela megjelent, Harold kétségbeesetten kereste panaszlistáját. Az eltűnt.

„Háborúra számítottam. Ő átölelt, és rájöttem, hogy csak én akarok harcolni” – emlékezett vissza Harold az EWTN News spanyol nyelvű testvérhírügynökségének, az ACI Prensának adott interjúban.

Mariela elmondta, hogy azért tette ezt a gesztust, mert már elkezdett egy megtérési folyamatot, és egy utolsó reményt tartott magában.

Az ölelés azonban nem hozta azonnal helyre a házasságot. Szinte egy hónapnak kellett eltelnie, mire Harold befejezte a másik kapcsolatát és úgy döntött, visszatér családjához. De azon a napon mindketten tanúsítják, hogy Jézus megnyerte az első nagy csatát.

Harold és Mariela a limai székesegyház előtt. | Forrás: Harold Figueras és Mariela Villanueva jóvoltából

Sebekkel terhelt házasság

Harold és Mariela 1998-ban találkoztak a venezuelai mérnökök szakmai szervezetében (Colegio de Ingenieros de Venezuela). Harold informatikai területen dolgozott; Mariela pedig fiatal ügyvédként működtetett egy több tucat szakembert irányító jogi tanácsadó céget.

Miközben Mariela katolikus családban nevelkedett és gyakran imádkozta a rózsafüzért, Harold teljesen közömbös volt a hit iránt.

„Gúnyolódtam a papokon. Számomra az egyházi esküvő pusztán társadalmi formalitás volt” – ismerte el.

Polgári esküvőjük volt, majd 2000. szeptember 2-án részesültek a házasság szentségében az Assisi Szent Ferenc-plébánián Barrancóban, Peruban. Ugyanakkor elismerték, hogy az oltár elé nem úgy álltak, hogy valóban értették volna a házasság hivatásának jelentését.

„Úgy kezdtük közös életünket, hogy nem Isten állt a középpontban. Ez volt az első nagy hibánk” – magyarázta Harold.

Az évek során mély sebek kezdtek felszínre kerülni: elhagyatottság, magány, büszkeség, kommunikációs képtelenség és irreális elvárások a szerelemmel kapcsolatban. Venezuela gazdasági válsága tovább súlyosbította a helyzetet. Harold folyamatosan ingázott a két ország között, mígnem egyszer csak nem tért vissza.

Mariela egyedül maradt Limában fiatal lányával.

Harold és Mariela három lányukkal Limában, Peruban. | Forrás: Harold Figueras és Mariela Villanueva jóvoltából

„Anya, taníts meg imádkozni”

Paradox módon a helyreállás nem akkor kezdődött, amikor Harold megváltozott, hanem amikor Mariela térdre ereszkedett.

Az Egyháztól elidegenedett és keserűséggel teli fiatal anyuka felhagyott vallási gyakorlatával egy korábbi plébániai rossz élmény miatt. Minden megváltozott azonban egy váratlan kérésnek köszönhetően hétéves lányától: „Anya, nagymama azt mondja, hogy tudsz imádkozni. Taníts meg a rózsafüzérre.”

Mariela eleinte inkább kötelességből, mint lelkesedésből beleegyezett. Nem sokkal később a lánya ragaszkodott ahhoz, hogy elsőáldozó lehessen, és kimondott valamit, ami mélyen megérintette anyja szívét: „Tudod milyen érzés, hogy Jézus a szívedben van… akkor miért nem jársz te is áldozni?”

Ezek a szavak visszavezették Marielát a gyónófülkéhez.

Azóta élete megváltozott: napi mise munka előtt, szentségimádás délben, és minden este a rózsafüzér imádkozása lányával együtt.

„Istentől azt vártam, hogy megváltoztassa a férjemet. Végül az Úr engem változtatott meg” – vallotta.

Harold és Mariela a perui katolikus „Jézus és Mária helyreállítják a családomat” mozgalom tagjaival. | Forrás: Harold Figueras és Mariela Villanueva jóvoltából

„Nézz rám”

A szentségimádás idején történt egy élmény, amely évekkel később névadója lett annak a lelkigyakorlatnak, amelyet a pár jelenleg vezet a perui katolikus „Jézus és Mária helyreállítják a családomat” mozgalomban.

Mariela imádkozott, magát áldozatnak látva a történetben: „Uram, nézz rám. Nézd, milyen jó vagyok. Nézd, mit tett velem ő.”

Majd felemelte tekintetét a monstranciára.

„Már nem a monstranciát láttam. Jézust láttam, sebekkel borítva és véresen. És csak annyit mondott: ‘Nézz rám.’”

Ebben a pillanatban személyes találkozást élt át Jézussal. Elkezdte felidézni a gyermekkorától fogva elkövetett bűneit, és rájött, hogy éveken át képtelen volt felismerni saját sebeit.

„Rájöttem, hogy Isten nem Harold bűneiről fog kérdezni engem, hanem arról, hogy mennyire szerettem a férjemet a házasság szentségében.”

Imája teljesen megváltozott, már nem azt kérte, hogy Harold térjen vissza, hanem csak ennyit imádkozott: „Uram, hozd vissza őt Hozzád.”

Mariela Villanueva. | Forrás: Mariela Villanueva jóvoltából

Az okkultizmus pokla

Miközben Mariela mélyítette imádságos életét, Harold teljesen ellentétes útra lépett.

Jobb anyagi jövő reményében elkezdett tarot-kártyákhoz fordulni. Ezután szinkretista szanteria gyakorlatok következtek, végül pedig a paléria, egy olyan boszorkánysági gyakorlat, amely emberi maradványokat és állati áldozatokat foglal magába.

„Beléptem egy sötét szobába, amely csontvázmaradványokat tartalmazott. Leírhatatlan félelmet éreztem, mégis tovább kerestem választ ott, ahol nem volt” – idézte fel Harold.

Ebben az ürességben kezdett furcsát észrevenni: Mariela hívogatta, de már nem azért, hogy visszahozza.

Egy délután gúnyosan megkérdezte tőle: „Mi a baj? Már nincs szükséged rám?”

Felesége válasza megdöbbentette.

„Nem. Az van, hogy van itt valaki, aki szeret engem.”

Harold azt hitte, hogy a feleségének más szerelme van, de ma már tudja, hogy az asszony magáról Krisztusról beszélt.

Harold Figueras. | Forrás: Harold Figueras jóvoltából

Szeretettel fogadták vissza

A venezuelai találkozás után Harold végül visszatért Peruba.

Bevallotta, rettegett attól, hogy szembenéz Mariela családjával, és legfőképpen lányukkal. Képzelte a szemrehányásokat, a megaláztatást és az elutasítást, ám éppen az ellenkezőjét találta.

„Úgy öleltek meg, mintha épp kimentem volna kenyérért” – mesélte.

Néhány nappal később kísérte Marielát a limai Barranco negyedben lévő oblátus atyák templomába. Eredetileg nem volt szándékában bemenni, az ajtó közelében állt, amikor – ahogy ő mondja – egy belső indíttatás vezette a gyóntatószékhez.

„A papnak azt mondtam: »A feleségemtől öt éve külön élek, és nem tudom, miért jöttem vissza.«”

A pap meghívta egy lelkigyakorlatra. Ott Harold megtapasztalta saját megtérését.

Az Oltáriszentség előtt, miután órák hosszán át ellenállt, felnézett: „Már nem a monstranciát láttam. Két mézszínű szemet láttam, amelyek átszúrták a szívemet. Sírni kezdtem, úgy, ahogy soha életemben.”

Ettől a pillanattól kezdve lemondott az okkultizmusról, és olyan hitbeli úton indult el, amely a mai napig tart.

Máig tartó csoda

Több mint 15 év telt el azóta a kibékülés óta.

Harold és Mariela állítják, hogy az igazi csoda nem pusztán az volt, hogy újra együtt élnek, hanem hogy felfedezték: a házasság a szentté válás napi útja.

„A házasság helyreállítása egy életen át tart. Nem ér véget, amikor a férj visszatér. Ott kezdődik” – mondta Mariela.

Harold és Mariela ma. | Forrás: Harold Figueras és Mariela Villanueva

Ez az élmény indította útjára a „Jézus és Mária helyreállítják a családomat” mozgalmat, amely támogatja azokat a házastársakat, akik külön élnek vagy válás határán állnak. Az általuk javasolt út a saját megtéréssel kezdődik, nem pedig a házastárs megváltoztatására irányuló kísérlettel.

A misszióhoz érkezők a „Mária műhelye” elnevezésű programmal kezdenek: ez a Mária Szeplőtelen Szívének való felajánlásra készít fel, és a házasság szentségére összpontosít. Célja, hogy mindenki felismerje saját sebeit, és támpontokat kapjon annak megkülönböztetéséhez, hogyan kezeljék családként a problémáikat.

Azonban Harold és Mariela hangsúlyozták, hogy nem minden út végződik ugyanúgy. Vannak házaspárok, akik újra összejönnek, mások különválnak, akár a házasság semmisségének megállapítására irányuló eljárás révén. Ami azonban megmarad, az a megtérés hívása és az Isten akarata keresése.

„Az Úr azt akarja, hogy szentek legyünk” – magyarázta Mariela. Hozzátette, hogy még ha valaki eltérő útra is jut a várttól, a szenvedés lehetőség a Krisztus közelségére és a fájdalom felajánlására az Egyház szentségéért.

Ma, amikor visszatekintenek, a pár tagjai már nem ugyanazoknak látják magukat, akik különváltak. Mariela Haroldról azt mondja, hogy Isten szeretetének megtapasztalására elkötelezettebb férfi lett, aki képes önmagát adni családjának.

Harold elismerte, hogy az az asszony, akivel öt év után újra összejött, már nem ugyanaz volt, akit otthagyott.

A Figueras Villanueva család ma. | Forrás: Harold Figueras és Mariela Villanueva

Ezért tanúságuk nem recept egy elveszett házasság helyreállítására. Elsősorban két ember története, akik felfedezték, hogy mielőtt Istent kérnénk, hogy változtassa meg a másikat, előbb engednünk kell, hogy Ő minket változtasson meg.

„Sokan jönnek azzal, hogy »Vissza akarom a férjemet.« Mi azt mondjuk nekik: Először hagyjátok, hogy Jézus térjen vissza szívetek középpontjába” – magyarázta Harold.

Válságban lévő pároknak szánt üzenetük ebből fakad: Ne rejtsétek el sebeiteket, ne engedjétek, hogy a szégyen legyőzzön, és ne tévesszétek össze a helyreállítást egykori életetek egyszerű visszatérésével.

Mint ahogy azt 2009 egyik szerdai délutánján megtapasztalták, vannak házassági csaták, amelyeket nem a másik legyőzésével, hanem úgy nyerhetnek meg, hogy hagyják: Isten irgalmas szeretete hódítsa meg őket.

Ez a történet először az EWTN News spanyol nyelvű testvérhírügynökségénél, az ACI Prensánál jelent meg. Az EWTN News English fordította le és adaptálta.