Imádság Leó pápáért: Sienai Szent Bernardin, a tüdőbetegek védőszentje

Miközben XIV. Leó pápa ezen a héten tüdőműtéten esik át és a római Gemelli-kórházban lábadozik, a hívek egy XV. századi ferences szerzetes közbenjárását kérhetik: Sienai Szent Bernardin a tüdő- és légzőszervi betegségekben szenvedők védőszentje.

Bernardint „Itália apostolának” nevezték, mert az 1400-as években sokat tett az ország katolikus hitének megújításáért. Élete korai szakaszában gyenge hanggal, súlyos légzőszervi és torokpanaszokkal küzdött, amelyeken felülkerekedett; pestises és kórházi betegeket is ápolt.

Bernardino Albizeschi 1380-ban született előkelő családban, a Sienai Köztársaság területén. Korán veszteségek érték: háromévesen elveszítette édesanyját, négy évvel később pedig édesapját is. Ezután Diana nagynénje nevelte, aki arra tanította, hogy Istenbe vetett bizalmában keressen vigaszt és biztonságot.

Isten iránti szeretetéből fakadóan már fiatalon különösen törődött a szegényekkel. Hozzászokott a böjthöz; olykor inkább teljesen lemondott az ételről, hogy nála is rászorulóbb emberen segíthessen. Tizenegy és tizenhét éves kora között tanulmányaira összpontosított: ekkor fejlődött ki szónoki tehetsége és elkötelezettsége, amely későbbi evangelizáló munkáját szolgálta.

Mielőtt azonban prédikátor lett, Bernardin éveken át betegeket és haldoklókat gondozott. Belépett a sienai Santa Maria della Scala kórházban szolgáló vallásos társulatba, és 1397-től 1400-ig ennek a munkának szentelte magát.

Ebben az időszakban súlyos pestisjárvány tört ki Sienában. A válság végül oda vezetett, hogy a fiatalember az egész kórház irányítását átvette. Falai között naponta akár húszan is meghaltak a betegségben, amely a dolgozók közül is sokak életét követelte. A személyzet megfogyatkozott, miközben folyamatosan érkeztek új betegek.

Bernardin tizenkét fiatal férfit győzött meg arról, hogy segítsenek fenntartani a kórház működését. Négy hónapon át vezette az intézményt. Bár a pestist nem kapta el, a kimerítő munka legyengítette, és egy másik betegség négy hónapra ágyba kényszerítette.

Felépülése után több mint egy évig, annak haláláig ápolta Bartholomaea nagynénjét. A huszonkét éves Bernardin ezután egy városon kívüli kis házba költözött, ahol imádsággal és böjttel kereste Isten jövőjére vonatkozó akaratát.

Végül 1403-ban az obszerváns ferencesekhez csatlakozott. Szigorú, szegénységre és alázatra épülő életet vállalt. Ekkoriban, miközben egy feszület előtt imádkozott, így hallotta Krisztus szavát: „Fiam, nézz rám, amint a kereszten függök. Ha szeretsz, vagy követni kívánsz, te is engedd, hogy ruhátlanul saját keresztedre szegezzenek, és kövess engem. Így bizonyosan megtalálsz.”

Pappá szentelése után elöljárói azzal bízták meg, hogy misszionáriusként prédikáljon a katolikus hitüktől eltávolodó olaszoknak. A domonkos Ferreri Szent Vince közvetlenül Itáliából való távozása előtt egyik beszédében megjövendölte, hogy hallgatói közül valaki folytatni fogja munkáját az olaszok között. Bernardin személyesen hallotta, majd életével beteljesítette ezt a jövendölést.

Isten iránti odaadása még a szigorú ferenceseket is ámulatba ejtette, prédikációját pedig rendkívül hatásossá tette. Hallgatóit arra indította, hogy hagyjanak fel vétkeikkel, térjenek vissza Istenhez, és béküljenek ki egymással. Jézus nevének tiszteletét egyszerű és hatékony eszközként terjesztette, amely minden időben Isten szeretetére emlékeztet.

Amikor papok fordultak hozzá tanácsért, egyszerű szabályt adott nekik: „Minden cselekedetetekben először Isten országát és dicsőségét keressétek. Mindent kizárólag az ő tiszteletére tegyetek. Tartsatok ki a testvéri szeretetben, és először magatok gyakoroljátok mindazt, amit másoknak tanítani akartok.”

„Így – mondta – a Szentlélek lesz a mesteretek, és olyan bölcsességet és beszédkészséget ad nektek, amelynek egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni.”

Bernardin saját élete is tanúsította ennek az erőnek a forrását a megpróbáltatások közepette. Türelmesen viselte az ellene emelt eretnekségi vádat, amelyet V. Márton pápa alaptalannak ítélt. Akkor sem hagyott fel bátor prédikálásával, amikor egy nemes halállal fenyegette meg.

Egész Itáliában nagyra becsülték, és háromszor is felajánlották neki a püspöki tisztséget. Mindannyiszor visszautasította: missziós munkájával kívánta beteljesíteni Ferreri Szent Vince jövendölését.

Bernardin Itália nagy részét többször is bejárta prédikálva; még az egymással harcoló politikai csoportok tagjait is sikerült kibékítenie. Később öt éven át ferences rendjének általános helynökeként szolgált, és megújította a szigorú szerzetesi életszabály követését.

1444-ben, mintegy negyven évvel szerzetesi életének kezdete után utazás közben megbetegedett. Tovább prédikált, de hamarosan elfogyott az ereje és a hangja. 1444. május 20-án halt meg. Alig hat évvel később, 1450-ben V. Miklós pápa avatta szentté.

A cikk először 2011. május 15-én jelent meg. Frissítve: 2026. október 13.