A székesegyházban nevetés tört ki. A felkenés olaja lecsorgott a frissen püspökké szentelt Espaillat kopasz fejéről mosolygó arcára, Dolan bíboros pedig derűsen nyújtott neki egy törölközőt, hogy megtörölhesse a szemét. Akkor ő lett az Egyesült Államok legfiatalabb püspöke.
Magával hozta az evangelizáció és az Oltáriszentség iránti lelkesedését is. Ez az akkor még kezdeti szakaszában járó, egyre növekvő eucharisztikus megújulási mozgalomhoz kapcsolódott.
Nagyjából egy évvel később egy papszentelést fényképeztem a Szent Patrik-székesegyházban. Utána egy fotós barátom megbökött, és megkérdezte, elmegyek-e a Times Square-en tartott eucharisztikus körmenetre.
Ránéztem: „Milyen körmenetre?”
Az 51. utcában ültem egy szendviccsel és egy kihűlt kávéval, fényképeket válogattam, és néhány gondolatot jegyeztem le. A körmenet csak késő délután kezdődött, én pedig már elég fáradt voltam. Nem terveztem, hogy elmegyek. Istenre bíztam a dolgot – és ez ismét a legjobb döntésnek bizonyult.
Néhány órával később a Father Duffy Square-en találtam magam, az Oltáriszentség előtt imádkozó emberek ezrei között. Középen Espaillat püspök állt, összetéveszthetetlen lendületével és örömével. A levegő szinte vibrált. Azon a helyen, amelyet a világ a fényekről és a látványosságokról ismer, emberek gyűltek össze Krisztus imádására.
Majdnem lemaradtam róla, mert „fáradt” voltam. Most pedig a Times Square közepén álltam, és próbáltam befogadni valami egészen lélegzetelállítót.
Most újabb meghívást kaptunk arra, hogy kövessük Őt az utcákra. A Napa Institute 2026. október 13-án ismét a Szent Patrik-székesegyházban rendezte meg éves eucharisztikus körmenetét. A délután négy órakor kezdődő szentmisét ugyanaz az Espaillat püspök mutatta be és ő prédikált, akinek felkenése egykor nevetéssel töltötte meg a székesegyházat, és akinek örömével a Father Duffy Square-en találkoztam. Vele volt Gregory Pine domonkos atya és John Burns atya is; a szentmise előtt eucharisztikus elmélkedéseket tartottak.
A mise után a körmenet kilépett a székesegyházból a zsúfolt utcákra. A Midtownon áthaladó sokaság Krisztus jelenlétét és emberek ezreinek hitbeli tanúságtételét vitte a városba.
A Napa New York-i körmenete 2021-ben indult. Meghívása egyszerű: kísérjük az Oltáriszentségben jelen lévő Krisztust a városon át. Az oltárnál táplált hitet viszi az utcára, ahol bárki találkozhat vele, aki arra jár. Azóta világszerte számtalan eucharisztikus körmenetet ihletett. A 2022 júniusában indult amerikai Nemzeti Eucharisztikus Megújulás is ugyanezt a vágyat hordozta: megújítani a katolikusok kapcsolatát az Eucharisztiában jelen lévő Krisztussal.
Homíliájában Espaillat püspök azokról beszélt, akik mellett túl könnyen elmegyünk. A napi olvasmányokból indult ki: Jézus a farizeus asztalánál ül, a poharat kívülről megtisztították, belül azonban nincs minden rendben. A gyógyír az alamizsnaadás: a szív, amely megtanul adni. A püspök a tettekre váltott irgalomról beszélt, amely a másik ember szükségletei felé fordít bennünket.
A vége felé felidézte Thompson indianapolisi érsek fiatalokhoz intézett szavait, majd a meghívást kiterjesztette a kisbabákra, a bevándorlókra, a hajléktalan emberekre és a halálraítéltekre is:
„A fiatalok nem megoldandó problémák, hanem titkok, amelyekkel találkoznunk kell!”
Ezután következett a kihívás. A püspök arra kért, hogy őszintén tekintsünk saját szívünkbe, és konkrét kiindulópontokat adott: támogassunk egy élelmiszerosztó helyet; kísérjünk valakit, aki magányos vagy szorong; üljünk le egy tőlünk eltérően gondolkodó emberrel, és beszélgessünk vele Krisztus lelkületével. Adjunk csendben, anélkül, hogy a közösségi médiában közzétennénk.
„Legyetek kedvesek. Szeretetből adjatok, ne kötelességből.”
A székesegyházban már csak állóhely maradt. Az Élet Nővérei, a Megújulás Ferences Nővérei és Testvérei, a domonkosok és számos más szerzetesközösség tagjai töltötték meg. Fölöttünk lélegzetelállító égbolt, odalent New York délutáni csúcsforgalma. A délután Espaillat püspök által adott szentségi áldással zárult.
A Szent Patrik-székesegyházat egykor „Hughes bolondságának” nevezték, mert túl messze állt a várostól. Ma a város szívében áll. Meghívása pedig túlér ajtaján: eljut munkahelyeinkre, azokhoz az emberekhez, akik mellett elmegyünk, és azokhoz az életekhez, amelyeket könnyen figyelmen kívül hagyunk.
A világ kulturális fővárosaként ismert városban új kultúra bontakozik ki: Krisztus kultúrája. Katolikusok új nemzedékei új közösségeket alkotnak. Egykor csendes templomok telnek meg. Mindez nem meglepő, ha felismerjük: amikor jelenlétét az utcákra visszük, túlárad a kegyelem.
Krisztus itt van. Szeretete ezeknek az utcáknak minden emberéhez szól. Krisztus kultúrája itt kezdődik. Kegyelméből pedig bennünk is újrakezdődhet.