Leó pápáért imádkozik? Ismerje meg a tüdőbetegek védőszentjét!

Miközben XIV. Leó pápát ezen a héten tüdőműtétnek vetik alá, és a római Gemelli-kórházban lábadozik, a hívek egy 15. századi ferences szerzetes közbenjárásához fordulhatnak, aki a tüdőbetegségek és légúti megbetegedések védőszentje.

Sienai Szent Bernardin, akit az 1400-as években Itália katolikus hitének megújításáért tett erőfeszítései miatt „Itália apostolának” neveznek, arról is ismert volt, hogy fiatalon leküzdötte gyenge hangját és súlyos légúti, illetve torokbántalmait, miközben pestises és kórházban fekvő betegeket is ápolt.

Bernardin Albizeschi 1380-ban született előkelő szülők gyermekeként az itáliai Sienai Köztársaságban, de hamarosan csapások érték: háromévesen elveszítette édesanyját, négy évvel később pedig édesapját. Ezután Diana nagynénje gondoskodott róla, aki arra tanította, hogy az Istenbe vetett bizalomban keressen vigaszt és biztonságot.

Bernardin már fiatalon rendkívüli figyelmet tanúsított a szegények iránt, Isten iránti szeretetéből fakadóan. Hozzászokott a böjthöz, és időnként inkább teljesen lemondott az ételről, hogy segíthessen valakin, aki még nagyobb szükséget szenvedett. Tizenegy és tizenhét éves kora között tanulmányaira összpontosított, fejlesztve ékesszólását és elkötelezettségét, amelyek későbbi evangelizációs munkáját szolgálták.

Mielőtt azonban prédikátor lett volna, Bernardin több éven át betegeket és haldoklókat szolgált. Belépett egy vallásos társulatba, amely Scala település egyik kórházában végzett szolgálatot, és 1397-től 1400-ig ennek a munkának szentelte magát.

Ekkor súlyos pestisjárvány tört ki Sienában, amely olyan válságot okozott, hogy végül a fiatalember vette át az egész kórház vezetését. Falai között naponta akár húszan is meghaltak abban a betegségben, amely a kórházi dolgozók közül is sokakat elragadott. A személyzet megtizedelődött, és folyamatosan érkeztek az újabb betegek.

Bernardin tizenkét fiatalembert győzött meg arról, hogy segítsenek fenntartani a kórház működését, amelynek irányítását négy hónapra átvette. Bár a pestis nem fertőzte meg, a kimerítő munka legyengítette, és egy másik betegséget kapott el, amely négy hónapra ágyhoz kötötte.

Felépülése után több mint egy éven át, annak haláláig ápolta Bartholomaea nagynénjét. A huszonkét éves Bernardin ezután a városon kívül egy kis házba költözött, ahol imádsággal és böjttel kezdte keresni Isten akaratát jövőjét illetően.

Végül 1403-ban a szigorú obszervanciájú ferencesekhez lépett be, vállalva a szegénységre és alázatra összpontosító aszketikus életet. Ebben az időben, miközben egy feszület előtt imádkozott, Bernardin hallotta, amint Krisztus ezt mondja neki: „Fiam, nézz rám, amint a kereszten függök. Ha szeretsz engem, vagy követni kívánsz, szegezd magad te is mezítelenül a keresztedre, és kövess engem. Így bizonyosan megtalálsz.”

Pappá szentelése után elöljárói azzal bízták meg Bernardint, hogy misszionáriusként prédikáljon a katolikus hitüktől eltávolodó olaszoknak. A domonkos igehirdető, Ferreri Szent Vince közvetlenül Itália elhagyása előtt olyan beszédet mondott, amelyben megjövendölte, hogy egyik hallgatója folytatja majd munkáját az olaszok között. Bernardin személyesen hallotta ezt a jövendölést, és később beteljesítette.

Bernardin személyes odaadása Isten iránt, amely még a szigorú ferenceseket is ámulatba ejtette, rendkívül hatásossá tette prédikációit. Hallgatóit arra indította, hogy hagyjanak fel bűneikkel, térjenek vissza Istenhez, és béküljenek ki egymással. Jézus nevének tiszteletét szorgalmazta mint egyszerű és hatékony módját annak, hogy mindenkor emlékezzünk Isten szeretetére.

Amikor más papok tanácsot kértek tőle, Bernardin egyszerű szabályt adott nekik: „Minden cselekedetetekben először Isten országát és dicsőségét keressétek. Mindent, amit tesztek, tisztán az ő tiszteletére irányítsatok. Tartsatok ki a testvéri szeretetben, és először magatok gyakoroljátok mindazt, amit másoknak tanítani kívántok.”

„Így – mondta – a Szentlélek lesz a mesteretek, és olyan bölcsességet és olyan nyelvet ad nektek, hogy egyetlen ellenfél sem lesz képes ellenállni nektek.”

Bernardin saját élete tanúskodott erről a próbatételek idején erőt adó forrásról. Türelemmel viselte az eretnekség vádját – amelyet V. Márton pápa hamisnak ítélt –, és akkor sem hagyott fel bátor prédikálásával, amikor egy nemesember halállal fenyegette meg.

Bernardint ugyanakkor egész Itáliában nagyra becsülték, és három alkalommal is felajánlották neki a püspöki tisztséget. Mindannyiszor visszautasította azonban, és inkább missziós munkájával teljesítette be Ferreri Szent Vince jövendölését. Bernardin többször is bejárta Itália nagy részét prédikálva, sőt a hadakozó politikai csoportok tagjait is sikerült kibékítenie.

Élete későbbi szakaszában Bernardin öt éven át ferences rendje általános helynökeként szolgált, és megújította a szigorú életszabály megtartását. 1444-ben, negyven évvel szerzetesi életének kezdete után, utazás közben megbetegedett. Tovább prédikált, de hamarosan elveszítette erejét és hangját.

1444. május 20-án halt meg, és mindössze hat évvel később, 1450-ben V. Miklós pápa szentté avatta.

A cikk először 2011. május 15-én jelent meg, és 2026. október 13-án frissítették.