Ismét bírálták a muszlim amerikai szenátusi jelöltet, amiért a kánonjogot a saríával hasonlította össze

ANN ARBOR, Michigan — Az élesen kiélezett amerikai szenátusi választási verseny utolsó napjaiban Abdulrahman „Abdul” El-Sayed michigani demokrata jelölt közzétett egy „Imádság” című hirdetést, amelyben azt mondja, hogy muszlimként minden nap imádkozik.

A hirdetést kommentálva Kelsey Reinhardt, az érdekvédelmi szervezet, a CatholicVote elnöke és vezérigazgatója ezt mondta: „Szaván fogom őt, amikor azt mondja, hogy az imádság embere, és amerikai muszlimként ugyanazt a vallásszabadságot érdemli meg, amelynek védelméért mi, katolikusok két évszázada küzdünk.”

„Amit megkérdőjelezek, az valami más” – folytatta Reinhardt. „El-Sayed ismételten hamis párhuzamokkal válaszolt jogos kérdésekre, és ezek középpontjába a katolikusokat és Egyházunkat állította.”

Reinhardt arra utalt, hogy El-Sayed ismételten egyenlőségjelet tesz a katolikus kánonjog és a saría közé. Iszlám hitével kapcsolatos aggodalmakra és a saría bevezetésétől való félelmekre reagálva El-Sayed egy közösségi médiában megosztott videóban hangsúlyozta, hogy ha megválasztják a Szenátusba, „esküt fogok tenni arra az Egyesült Államok alkotmányára.”

A videóban El-Sayed egy michigani lakossági fórum kereszténynek valló kérdezőjének azt mondta, hogy „az Egyesült Államok alkotmánya miatt jogod van a kánonjog szerint élni, és szintén az Egyesült Államok alkotmánya miatt nincs jogod senkire ráerőltetni a kánonjogot.”

Reinhardt egyenesen azzal vádolja El-Sayedet, hogy „hamis párhuzamot” von a két rendszer között. „A kánonjogi törvénykönyv a Katolikus Egyház belső jogrendje. Azt szabályozza, miként szolgáltatja ki az Egyház a szentségeket, hogyan szervezi meg az egyházmegyéket, és miként fegyelmezi saját papságát. Nem támaszt igényt egyetlen nemzet büntető törvénykönyvére sem” – magyarázta.

„A klasszikus saría másfajta dolog. Sok amerikai muszlim a személyes vallásgyakorlás kérdéseként értelmezi, és ehhez joguk van” – folytatta. „Történeti jogtudományában azonban a saría átfogó jogrend. Kiterjed a családjogra, a büntetőjogi büntetésekre és az állam irányítására. Ezért szerepel több nemzet alkotmányában, míg a kánonjog egyetlenében sem” – mutatott rá Reinhardt.

„Tisztelhetjük mindkét hagyományt, és mégis beláthatjuk, hogy nem ugyanazok. Egy szenátusi jelöltnek ismernie kellene a különbséget” – mondta.

A kérdés először egy augusztus 24-i, Jesse Watters Fox News-műsorvezetőnek adott interjú során került előtérbe, amikor El-Sayed ezt kérdezte: „Tudod, mi a kánonjog, Jesse? ... a kánonjog a keresztény jog elnevezése … Senki sem próbálja senkire ráerőltetni a saría jogát. Ahogyan remélem, senki sem próbálja senkire ráerőltetni a kánonjogot, mert olyan Amerikában élünk, ahol szabadon gyakorolhatod a vallásodat.”

Ezt a szóváltást követően Todd Aglialoro, a Catholic Answers munkatársa szintén rámutatott a problémás összehasonlításra és arra, miért releváns ez a kérdés.

„A saría a muszlim magatartási szabályrendszerek széles körű megnevezése” – magyarázta Aglialoro. „Számos, túlnyomórészt muszlim országban a saría mélyen beágyazódik a polgári és büntetőjogba: előírásai, ítéletei és büntetései kormányzati funkciót töltenek be.”

A Nyugaton – folytatta Aglialoro – a saría a viták gócpontjává vált olyan helyeken, „ahol a muszlimok által sűrűn lakott területeken konfliktus alakul ki a liberális nyugati értékeken alapuló helyi rendfenntartás és a környékbeli muszlim tanácsok között, amelyek szürke zónában hoznak saría szerinti ítéleteket, amelyek gyakran ellentmondanak ezeknek az értékeknek.”

„E gócpontok többsége Európában található, de ahogy az iszlám az Egyesült Államok egyes régióiban növekszik, szó esett olyan intézkedésekről, amelyek megakadályoznák, hogy az efféle „párhuzamos igazságszolgáltatás” itt gyökeret verjen” – jegyezte meg.

Gabriel Said Reynolds, aki a Vatikán Vallásközi Párbeszéd Dikasztériumában a muszlimokkal foglalkozik, és a Notre Dame Egyetem iszlám tanulmányok és teológia professzora, az EWTN Newsnak elmondta, hogy a muszlimok számára „Isten akarata az emberiség számára a saría.”

A saría kifejezett következményekkel jár a nem muszlimokra nézve is. Például az iszlám jog megengedi a zsidókra és keresztényekre kivetett, „dzsizja” néven ismert fejadót. A keresztények az iszlám világban különböző időszakokban elrablást, rabszolgaságot, alávetettséget és kényszerű áttérést szenvedtek el.

Ezzel szemben a kánonjogi törvénykönyv nem „keresztény jog”, és nem is valamennyi keresztényre vonatkozó polgári törvénykönyv, hanem a Katolikus Egyház életét rendezi. A saríával ellentétben – amint Aglialoro rámutat – „a katolikus kánonjog nem arról szól, hogy a tanbeli és erkölcsi tanítás teljes spektrumát rávetítsék a vallásos hívők mindennapi életére. Inkább egy vastag iratgyűjtőre hasonlít, amely szervezeti szabályzatokat tartalmaz.”

David Long professzor, aki kánonjogot tanít a The Catholic University of America egyetemen, az EWTN Newsnak azt mondta, hogy a kánonjog és a saría összehasonlítása segíthet szemléltetni a hívők „vallási kötelezettségeik teljesítésének szabadságát”, de „nem támasztja alá, hogy a kánonjog és a saría ugyanazokkal a tekintélyi vagy joghatósági forrásokkal rendelkezik.”

Long El-Sayed összehasonlításáról ezt mondta: „Az alkotmány által védett vallásszabadságra való hivatkozásként az analógia hasznos megállapítást tesz: a katolikusok és a muszlimok egyaránt kérhetik azt a szabadságot, hogy teljesíthessék vallási kötelezettségeiket, anélkül hogy ezzel azt az igényt támasztanák, hogy e kötelezettségeket ráerőltessék polgártársaikra. Ez az alkotmányos érv nem attól függ, hogy a két jogi hagyomány egyenértékű-e.”

„Az iszlám jogtudomány a polgári kormányzásra vonatkozó szabályokat is tartalmaz, köztük olyanokat, amelyek a nem muszlimokat érintik. A különbség jelentős, de ezt úgy kell megfogalmazni, hogy közben ne redukáljuk a kánonjogot adminisztratív szabályokra, és ne tekintsük minden muszlim vallásgyakorlását az állami kikényszerítés javaslatának” – tette hozzá Long.

Long szerint a keresztények számára a saríával kapcsolatos központi kérdés a vallásszabadság és a kényszerítő állami hatalom közötti különbségtétel.

A közzététel időpontjáig El-Sayed kampánystábja nem válaszolt az EWTN News kérésére, hogy a jelölt tisztázza álláspontját az ügyben.