A szervezők közlése szerint mintegy 15 000 életvédő támogató vonult fel november 14-én Hollandia Hágájának utcáin az ország éves, csendes Élet Menetén.
A közelmúlt fejleményei fokozták az életvédők aggodalmát, köztük Hollandia első nyilvántartott eutanáziája egy 12 év alatti gyermek esetében: egy kisgyermek 2025 végén halt meg. Az esetről először az egészségügyi miniszter júniusi jelentése számolt be, és egy szeptemberi felülvizsgálóbizottsági döntés megállapította, hogy az orvos kellő gondossággal járt el.

További aggodalomra adott okot Rob Jetten miniszterelnök októberi bejelentése, miszerint béranyaság útján gyermeket vár, valamint az országban évente végrehajtott abortuszok száma, amely megközelíti a 40 000-et. E kérdések együttesen láthatóan mozgósították az idei résztvevőket.
Egy nagyrészt szekuláris országban, ahol az abortusz a terhesség 24. hetéig legális, ezek a fejlemények fokozták a holland életvédő közösség etikai aggályait, és növelték a nyomást a támogatókra, hogy hallassák aggodalmaikat és jelenlétüket is érzékeltessék.
A tüntetőknek nem sikerül megtörniük a menet csendjét
A menet a csendes felvonulásokra jellemző módon zajlott: a résztvevők életvédő jelszavak skandálása vagy kiabálása nélkül vonultak. A csend azoknak a meg nem született gyermekeknek a jelképe, akiknek nincs hangjuk. Szokás, hogy egyes résztvevők hangosan imádkoznak a meg nem született gyermekek védelméért és az abortált gyermekekért.

A felvonulók között olyan feliratú molinókat lehetett látni, mint „Egy abortuszmentes társadalomért” és „Az emberi jogok az anyaméhben kezdődnek”. Kis csoportok rózsafüzért imádkoztak, egyesek latinul, mások hollandul, míg néhányan himnuszokat énekeltek. Gyermekes családok is nagy számban voltak jelen, a szülők babakocsikat tolva haladtak az útvonalon.
Egy ponton tüntetők megafonokkal próbálták megzavarni a menet csendjét, azt kiabálva: „Haal je kruis uit mijn kruis” („Vedd ki a keresztedet az ágyékomból”); a hollandban ugyanaz a szó jelenti a keresztet és az ágyékot. Más tüntetők „Nem szaporítógépek vagyunk” feliratú táblákat is feltartottak.
Válaszul egyes felvonulók rózsafüzért imádkoztak a tüntetőkért. Mivel egy vízi csatorna választotta el a felvonulókat a tüntetőktől, fizikai megzavarásról nem érkezett jelentés, és a csendes menet a tervek szerint folytatódott.

Változó tájkép Hollandiában
Arthur Alderliesten, a holland Élet Menetét szervező, immár 34. alkalommal megrendezett Schreeuw om Leven („Kiáltás az életért”) igazgatója azt mondta: „a csendes menet illik az üzenetünkhöz”, mivel a védelmet igénylő, hang nélküli meg nem született gyermekek életére irányítja a figyelmet. Az EWTN News német nyelvű társszolgálatának, a CNA Deutschnek nyilatkozva arra szólította fel a holland törvényhozókat, hogy ismerjék el: „a meg nem született gyermekeknek is joguk van az élethez”.
Alderliesten azt mondta, ahelyett, hogy a holland társadalmat a szekularizmus egyetlen útján haladónak tekintené, úgy látja, hogy az ország egyszerre három irányba változik, különösen a fiatalabb generációk körében.
Először is megjegyezte, hogy „az abortuszpárti mozgalom egyre erősebb”, aktivistái pedig „sokkal hangosabbak, mint korábban voltak”. E változást egy szélesebb európai kampányhoz kötötte, amely az abortuszt egészségügyi ellátásként és alapvető jogosultságként igyekszik beállítani; ezt a törekvést „hihetetlenül ostobának” és „veszélyesnek” nevezte. Alderliesten szavaival: „soha, semmilyen körülmények között nem válhat joggá emberi élet kioltása”.
Ugyanakkor párhuzamos mozgósítást tapasztal a vallási közösségekben. Mint mondta, „egyre több keresztény” ismeri fel, hogy az abortusz „valami szörnyűség, olyan rossz, amelynek ellen kell állni”, és a felvonulás résztvevőinek folyamatos növekedésére mutatott rá az erősödő életvédő hang bizonyítékaként.
E két hangos tábor között helyezkedik el egy harmadik, bizonytalan csoport, amelyet Alderliesten kulcsfontosságúnak tart. Magyarázata szerint ma sokan „már nem igazán értik, miért volt eleve olyan erős küzdelem az abortuszért”, és egyre inkább készek kritikus kérdéseket feltenni. „Úgy gondolom, hogy éppen ezt a csoportot kell igyekeznünk elérni életvédő üzenetünkkel.”
Végül, miközben az évi abortuszok száma Hollandiában megközelíti a 40 000-et, Alderliesten azt mondta, reméli, hogy a politikusok a statisztikák mögé néznek, és meglátják az emberi árat: „Minden szám mögött egy meg nem született gyermek áll. Fogadjuk be az új életet, ahelyett hogy elpusztítanánk.”
A holland fiatalok meglepése tudománnyal és párbeszéddel
A CNA Deutsch Roos Sparreboommall, a ProLife Europe hollandiai regionális koordinátorával is beszélt. Arra a kérdésre, hogy a fiatal hollandok milyen tévhitekkel érkeznek a nyilvános tájékoztató alkalmaira, azt mondta, sokakat meglep az érvelés, amelyet hallanak. „Az emberek gyakran azt feltételezik, hogy érveinket vallásra alapozzuk, és meglepődnek, amikor világi érveket hozunk fel” – mondta.
Elmondása szerint egyesek azt mondták neki, üdítőnek találják, hogy az életvédő érvek vallás helyett a tudomány és az emberi jogok szempontjából vannak megfogalmazva.

Egyes hallgatók azt is feltételezik, hogy tájékozatlan, vagy hogy átmosták az agyát. „Valójában abortuszpártiként születtem és nevelkedtem” – mondta Sparreboom. Családja, barátai és iskolája egyaránt azt tanította neki, hogy az abortusz a nők joga. „Idővel megváltoztattam a véleményemet, de ehhez majdnem öt évre volt szükségem.”
Ez az élmény alakította azt, ahogyan a beszélgetésekhez közelít. „Ezért tudom, hogy nem valószínű, hogy valaki egyetlen beszélgetés során megváltoztatja a véleményét, bár ez néhányszor megtörtént” – mondta. „A legtöbb ember esetében elég, ha elgondolkodva távozik, és bátorítást kap arra, hogy maga is utánanézzen a kérdésnek.”
„Sokan arra számítanak, hogy az életvédők kiabálnak és dühösek lesznek” – magyarázta. Egy beszélgetés után valaki gyakran ezt mondja neki: „Nem értek egyet az álláspontoddal, de segítettél jobban megértenem az életvédőket”, majd megköszöni neki, milyen kedvesen beszélt vele.
Sparreboom szerint szervezetének megközelítése a meghallgatásra épül. „Számunkra a meghallgatás azt jelenti, hogy igyekszünk megérteni a másik embert, nem pedig azt, hogy előkészítjük a válaszunkat” – mondta. „A vita lehet szórakoztató, de a célunk a szívek megváltoztatása.” A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a tájékoztató alkalmakon az önkéntesek „gyakran többet hallgatnak és kérdeznek, mint beszélnek”.
Mint elmagyarázta, a cél az, hogy az emberek egyénekként törődést érezzenek, ne ellenfélként kezeljék őket.

