Érsek a spanyol szenátusban: „Amikor csak tehetem, politizálok”

A spanyolországi Oviedo érseke, Jesús Sanz Montes Isten közéleti jelenléte mellett állt ki a spanyol szenátusban rendezett, „A katolikus hit hozzájárulása Spanyolországhoz és Európához” című fórumon. „Amikor csak tehetem, politizálok” – jelentette ki.

Az Enraizados Alapítvány által szervezett eseményt október 19-én tartották „Isten: fény a közéletben?” mottóval. A rendezvény imádsággal kezdődött, amelyben ez a kérés is elhangzott: „Alakítsd hazánkat az égi haza előcsarnokává.”

A találkozón a ferences érsek Higinio Marínnal, a Cardenal Herrera CEU Egyetem rektorával, a Melillát képviselő Fernando Gutiérrez szenátorral és Bieito Rubidóval, az El Debate internetes hírportál igazgatójával vett részt kerekasztal-beszélgetésen.

Sanz elmondta: gyakran vádolják azzal, hogy olyan püspök, „aki belekeveredik a politikába”. Elismerte, hogy a vád megállja a helyét, és megjegyezte: egyes homíliáival és írásaival e tekintetben „ritkán okoz csalódást”.

„Mindent elmondok, amit csak tudok. Amikor lehetőségem van rá, politizálok” – fogalmazott, majd pontosította: „politikán” „a tanúságtétel szolgálatát érti a »poliszban«, vagyis a városban”.

Kifejtette: ezekben a megszólalásaiban „nem pártoktól független javaslatokat, hanem olyan értékeket oszt meg, amelyekben hisz, olyan értékeket, amelyeket Istentől és az ő Egyházától tanult”.

„Amikor rámutatok a hazugságokra és a hazugokra, soha nem említem a nevüket, és politikai hovatartozásukat vagy pártjuk rövidítését sem idézem. Ezt ők maguk teszik meg, amikor magukra veszik a szavaimat” – jegyezte meg Sanz.

A főpásztor emellett azt hangsúlyozta, hogy Istennek van helye a társadalomban, „jogos lehetősége van arra, hogy elkísérjen bennünket”: olyan Istenként, „aki nem vetélytárs, aki nem lép a helyünkbe, hanem tapintatosan mindig velünk van”.

„Nincsenek ateisták és hívők, hanem hívők és bálványimádók”

Amikor arról a felhívásról kérdezték, amelyet Szent II. János Pál a pápai szolgálatát megnyitó homíliájában fogalmazott meg, hogy „tárjátok ki a kapukat Krisztus előtt” az „államok határain, a gazdasági és politikai rendszerekben, a kultúra, a civilizáció és a fejlődés tágas területein”, Sanz kiemelte: a lengyel pápa először arra szólított fel, hogy ne féljünk.

Sanz arra is rámutatott, hogy Európa „a francia forradalomtól kezdve egyre inkább egyfajta gyanakvás, közöny és ellenségesség felé hajlott a kereszténység jelenlétével szemben”.

Oviedo érseke azt is kijelentette: „társadalmunkban nincsenek ateisták és hívők, hanem hívők és bálványimádók”.

T. S. Eliot költőt idézve a főpásztor úgy érvelt: „amikor valaki elveszítette az igaz Istenbe vetett hitét, megszűnt hívőnek lenni”, mert mindig marad számára három kisebb isten, amelyek nem istenek, az emberek mégsem hajlandók lemondani róluk: a hatalom, a pénz és a szex.

„Mondják meg nekem: vajon nem éppen azok feszítenek büszkén, és állítanak ezernyi akadályt önök elé, nehogy szabadon kifejezhessék hitüket, akik ateistának vagy agnosztikusnak vallják magukat, miközben teljes meggyőződéssel hisznek a hatalomban, a pénzben és a kéjvágyó szexualitásban?” – vetette fel.

A rejtőzködés kísértése

A főpásztor óva intett a rejtőzködés kísértésétől is, mert az „bennünket, katolikusokat a közéletben, a város szívében némaságra és láthatatlanságra kárhoztathat”.

„Ha nem szólalunk meg, és nem tesszük ismertté jelenlétünket, talán még támogatást is kapunk” – jegyezte meg ironikusan. „Ha azonban hangot adunk a hosszú keresztény hagyományban gyökerező nézeteinknek, és kritikusan, de nem hibakeresően vagyunk jelen, terhessé válunk. Így nemcsak támogatást nem kapunk soha – hála Istennek, mert így továbbra is szabadok maradunk –, hanem megpróbálnak elhallgattatni is bennünket, egészen addig, hogy hallgatásunkkal és láthatatlanságunkkal a föld alá szorítsanak” – magyarázta.

Végül a főpásztor amellett érvelt, hogy a katolikusok ne az árnyékban éljenek, hanem az igazság tanúiként legyenek jelen „a templomban, ahol ünnepeljük a misztériumot; a köztéren, ahol tanúságot teszünk róla; és a kettő közötti előcsarnokban, oda-vissza járva a templomból a térre és a térről a templomba”.

Ez az írás először az EWTN News Español felületén jelent meg. Magyar fordítását és átdolgozását az EWTN magyar nyelvű szerkesztősége készítette.