Elektromos rollertől a felkapott videókig: egy denveri pap új utakat talál az evangelizációra

Amikor Wielmondta Kaczmarzyk atya az év elején megérkezett a Colorado állambeli Lakewood Christ on the Mountain plébániájára, a Denveri Főegyházmegyében sokak számára ismeretlen közösséget vett át. Érsekétől azt a küldetést kapta, hogy leheljen új életet a közösségbe.

Kaczmarzyk megoldásához egy elektromos roller, némi humor és az a készség kellett, hogy a közösségi média használatával kilépjen a komfortzónájából – mindezt annak reményében, hogy több embert segítsen találkozni Jézus Krisztussal.

A lengyelországi Ostrów Wielkopolskiban született és nőtt fel; szüleivel és öccsével élt ott huszonöt éves koráig, majd az Egyesült Államokba költözött, hogy szemináriumba járjon.

Emlékei szerint hatévesen gondolt először arra, hogy pap legyen. Ahogy azonban felnőtt, felismerte, hogy a papság a saját családról való lemondással jár. A középiskola után egyetemre ment Varsóba, és atomfizikusnak készült.

„Egy olyasféle lengyel MIT-re [Massachusetts Institute of Technology] jártam Varsóban. Valójában ezt nevezem az én Damaszkuszomnak: ahogyan Pál Damaszkusz felé tartott, én vonattal utaztam Varsóba, hogy megvalósítsam az álmaimat, és Isten akkor ragadott meg” – mondta az EWTN Newsnak.

Az egyetemre érve Kaczmarzyk több olyan emberrel találkozott, aki imádságra, bibliaolvasásra és hite elmélyítésére kezdte bátorítani.

„Lassan újra felszínre került ez a gyermekkori vágy” – mondta. „És kicsit furcsán éreztem magam, mert a fizika és a tudomány iránti szeretetem csökkent, miközben Isten iránti szeretetem napról napra nőtt.”

Hat hónap után otthagyta az egyetemet, és belépett a szemináriumba. Eredetileg misszionáriusi hivatást érzett, arra vágyott, hogy „olyan legyen, mint az apostolok”.

„Nem akartam egyszerűen egy lengyelországi plébánia unalmas papja lenni. Ez nem én vagyok. Afrikába, Ázsiába akartam menni, más kultúrák, nyelvek és veszélyek közé” – mondta. „Megmondtam a szüleimnek, hogy misszionárius szeretnék lenni… Nos, a szüleim őrültnek tartottak. Még apám is azt mondta: »Lehet, hogy megölnek.« Én pedig: »Az még jobb. Vértanú leszek, az gyorsjárat a mennybe, írjatok fel!«”

Bár végül nem lett misszionárius, a lengyelországi egyházmegyei szemináriumban töltött második évében továbbra is vágyott arra, hogy máshová menjen. Az interneten Lengyelországon kívüli lengyel szemináriumokat keresett, végül átiratkozott a Michigan állambeli Orchard Lake Szent Cirill és Metód Szemináriumába. Ezután a Denveri Főegyházmegye meghívta, hogy egyházmegyés papjaként szolgáljon; 2019-ben szentelték pappá.

Új megbízatás, új lehetőség

A Christ on the Mountain plébánián kapott megbízatása Kaczmarzyk első plébánosi szolgálata. Korábban a főegyházmegye több más plébániáján káplánként dolgozott. Amikor Samuel Aquila akkori denveri érsektől megkapta a megbízatást, azt az útmutatást kapta, hogy segítsen visszavezetni az embereket az Egyházba, és Krisztus iránti lelkesedést ébresszen bennük.

„Minden reggel hatkor megtartom a szentórámat; ott ülök pizsamában, a kávémmal az Oltáriszentség előtt a plébánián, és azt mondom: »Jézus, szükségem van a segítségedre, mert nem tudom… ha az öt kenyérhez és két halhoz hasonlítom a plébániámat, nem tűnik soknak, de te tudsz kezdeni vele valamit«” – idézte fel.

Ez lett Kaczmarzyk mindennapi imája. Aztán rátalált a plébánia Facebook-oldalára.

„Csak úgy kétszáz követője volt. A munkatársaim közül senki sem tudta a jelszót” – mesélte. „Azt mondták: »Atya, volt egy lány, aki létrehozta, de már elment, és senki sem tudja a jelszót.« Erre azt mondtam: »Nos, nevezzük el Lázár-projektnek, és lássuk, mi lesz, mert most halott, és meg kell kérnem Jézust, hogy támassza fel.«”

Arra gondolt, hogy a közösségi médián keresztül kapcsolatot tarthat híveivel, és esetleg több embert is a plébániára vonzhat, ezért posztolni kezdett. Az oldal azonban csak akkor lendült fel igazán, amikor közzétett egy képet magáról, amint elektromos rollerrel megy szentmisére.

Kaczmarzyk elmondta, hogy a plébániaház fél mérföldnyire van a templomtól. Az autózás helyett takarékoskodni akart a benzinnel, ezért megvette az Amazonon talált legolcsóbb elektromos rollert, és vasárnaponként azon kezdett szentmisére járni – reverendában is.

Egyik nap a mise után egy hívő lefényképezte a rolleren, és elküldte neki a képet. Ezután egyszerű Facebook-bejegyzést készített a fotóval. Másnap reggel pozitív üzenetekkel teli postafiók fogadta; még a helyi denveri hírcsatornáktól is kapott e-maileket, mert beszélni akartak vele.

„Azt kérdeztem magamban: miért izgat fel bennünket ennyire, hogy egy pap rollerezik? Mindig azt mondom az embereknek: kétezer év történelme van mögöttünk, annyi szent… Én csak megyek a rolleremmel, és ez népszerűbb Aquinói Tamásnál? Azt mondtam: »Emberek, mit csináltok?«”

Ezután kezdte felismerni, milyen lehetőséget kínál a közösségi média arra, hogy több emberhez jusson el az evangélium üzenete. Folytatta a képek és videók megosztását a plébánia Facebook-oldalán, valamint saját Instagram- és TikTok-oldalán.

Kaczmarzyk arról is ismert, hogy homíliáiban humort használ. Korábbi plébániáján még egy telt házas humoros est egyik főszereplője is volt, az ottani plébánossal együtt.

A pap ma humorérzékét a katolikus egyház tanításának igazságaival ötvözi: vicces, mégis a mindennapokra alkalmazható rövid videókat és mémeket készít, de komolyabb tartalmakat is, például egyperces homíliákból álló videosorozatát.

A humoros videók és az ötletes megszólítás mögött azonban olyan pap áll, aki elismeri: a nyilvánosság elé lépés nem természetes számára.

„Introvertált vagyok, a klasszikus fajtából” – mondta Kaczmarzyk.

Ám az a vágya, hogy közelebb vigye az embereket Krisztushoz, arra késztette, hogy túllépjen a komfortzónáján – mondta. Akár rövid videókat tesz közzé az interneten, akár humoros esteket rendez, akár kötetlen beszélgetésre hívja híveit egy korsó ital mellé, mindegyikben lehetőséget lát arra, hogy olyanokat szólítson meg, akik másként talán nem lépnék át temploma küszöbét.

„A közösségi média segít, mert minden felületen annyi ember van, talán olyanok is, akik már nem gyakorolják a hitüket, és ha használom a humoromat, az segít” – mondta. „Nem állandóan komoly üzenetről van szó… Ha készítek egy vicces jelenetet vagy bármi hasonlót, az emberek először is azt látják, hogy normális vagyok, ember vagyok, tudok vicces lenni, és akkor talán szeretnének vasárnap eljönni a templomba. Mert természetesen ez a cél: hogy az emberek visszatérjenek az Egyházhoz, Jézushoz – ne hozzám.”

Hozzátette: „A fő cél persze az, hogy behozzuk az embereket, hogy Jézushoz jöjjenek, találkozzanak vele a szentségekben, különösen az Eucharisztiában és a gyónásban. A közösségi média tehát nagyszerű eszköz, de csak eszköz; nem ez mindennek a végcélja. Csupán eszköz arra, hogy behozzuk az embereket, és beleszerethessenek Istenbe.”