A múlt héten Rómában egyházi személyek, lelkipásztori munkatársak és mentális egészségügyi szakemberek találkoztak, hogy megvitassák: miként küzdhetnek a mentális betegségeket övező egyházi megbélyegzés ellen.
Az október 9–10-én tartott „Gyógyító jelenlét: az Egyház meghívása a mentálhigiénés szolgálatra” című konferencia XIV. Leó pápa mentális egészségért szóló októberi imaszándékához kapcsolódott.
A katolikus mentálhigiénés szolgálattevők nemzetközi szövetsége (International Association of Catholic Mental Health Ministers) szervezte, az október 10-i lelki egészség világnapjához is kapcsolódva. A rendezvény az Életvédő Pápai Akadémia védnöksége alatt állt.
Részt vett rajta Borys Gudziak, a philadelphiai ukrán katolikus főegyházmegye főpásztora, John Dolan phoenixi püspök és Ed Shoener diakónus, a nemzetközi szövetség egyik alapító tagja.
Az Egyház biztonságos közeg, a pszichológusokat pedig nem helyettesíti
A konferencia egyik témája az Egyház mint olyan közeg volt, ahol a mentális nehézségekkel küzdő emberek lelki segítséget kereshetnek. Shoener tisztázta: az Egyház és a mentálhigiénés szolgálattevők az egészségügyi szakemberek munkáját egészítik ki.
„Az a célunk, hogy egy napon, amikor valaki mentális nehézséggel szembesül, először a katolikus Egyház jusson eszébe mint biztonságos közeg” – mondta az EWTN Newsnak. „Nem vagyunk egészségügyi ellátást nyújtó pszichológusok vagy pszichiáterek. Azt a lelki és közösségi támogatást adjuk, amely a megbélyegzés, a hátrányos megkülönböztetés és a félelem miatt oly gyakran hiányzik.”
„Szorosan együttműködünk a szakemberekkel, mert hitnek és tudománynak együtt kell haladnia” – tette hozzá.
Ed Shoener diakónus a katolikus mentálhigiénés szolgálattevők szövetségének egyik alapító tagja. | Fotó: Ed Shoener diakónus jóvoltából
Shoener személyes tragédiájáról is beszélt: lánya 2016-ban öngyilkosság következtében meghalt. Ez indította arra, hogy segítsen létrehozni a nemzetközi szövetséget, abban a reményben, hogy más, hasonló nehézségekkel küzdő emberek meghallgatásra találnak.
„Katie bipoláris zavarral élt tíz éven át. Egyetemre járt, voltak barátai, és nem illett bele a mentális betegségekről élő gyakori sztereotípiákba. Sajnos 2016-ban öngyilkosság következtében meghalt” – mondta. „Gyászjelentése széles körben elterjedt, mert világosan leírtuk: mentális betegsége volt, de az nem határozta meg őt; Isten csodálatos gyermeke volt.”
A „Gyógyító jelenlét: az Egyház meghívása a mentálhigiénés szolgálatra” című konferenciát 2026. október 9–10-én tartották Rómában. | Fotó: Andrea Sarubbi jóvoltából
A mentális nehézségekkel kapcsolatos társadalmi és egyházi megbélyegzés több okát is felsorolta.
„Az Egyesült Államokban gyakran kerüljük ezt a témát, mert attól félünk, hogy gyengének vagy alkalmatlannak látszunk, és ezzel veszélybe kerülhet sikerünk vagy állásunk. Engem az a hatalmas visszhang vezetett ehhez a szolgálathoz, amely azoktól érkezett, akik arra vágytak, hogy az Egyház megvigasztalja őket, és ne félretolja” – mondta Shoener.
A boldogság felszíne alatt rejtőző válság Svédországban
Az egyik résztvevő, Samuelle Falk arról beszélt, milyen lehetőségei vannak az Egyháznak a mentális nehézségekkel küzdők támogatására, különösen hazájában, a magas boldogságmutatójáról ismert Svédországban.
„Kívülről Svédország gyakran a biztonság és a jólét mintájának látszik; a 2025-ös Világboldogság-jelentésben a negyedik helyen állunk” – mondta. „A jólét felszíne alatt azonban a fiatalok mentális egészségének mély válságával szembesülünk, amelyet a magány csendes járványa táplál.”
Samuelle Falk pszichiáterrezidens, a svéd Karolinska Intézet doktorandusza részt vett a 2026. október 9–10-én Rómában tartott „Gyógyító jelenlét: az Egyház meghívása a mentálhigiénés szolgálatra” című konferencián. | Fotó: Samuelle Falk jóvoltából
„Mégis hiszem, hogy Isten ezt a belső szenvedést arra használja, hogy egy nemzedéket visszavezessen önmagához. A svédországi katolikus Egyházhoz szemmel láthatóan sok új tag csatlakozik. Az Egyház nem a pálya széléről figyeli a fiatalok mentális válságát: ott áll a kellős közepén” – tette hozzá.
Falk pszichiáterrezidensként a stockholmi egyházmegyében kezdett mentálhigiénés szolgálatot végezni. Tapasztalatairól szólva felidézte, milyen sajátos ajándékot kínálhat az Egyház a segítséget kereső fiataloknak.
„Az Egyház azt adja, amit az orvoslás nem tud: otthont a léleknek, az élet értelmét megvilágító keretet és a valódi odatartozás érzését” – mondta az EWTN Newsnak. „Amikor a fiatalok egyre inkább elszigetelődnek a képernyők mögött, az Egyház személyesen jelen lévő közösséget kínál. Azt az igazságot hirdetjük, amelyet a szekuláris világ nem tud felkínálni: értéked nem a teljesítményedben rejlik, hanem abban, hogy Isten feltétel nélkül szeret. Emlékeztetjük őket arra, hogy soha nem járnak egyedül.”



