Az élet tiszteletének hónapja kezdetén katolikus vezetők adnak tanácsot arról, hogyan beszéljünk az abortuszról

Az Egyesült Államok katolikus egyháza minden októberben megtartja az élet tiszteletének hónapját, és megerősíti minden emberi élet – köztük a meg nem született gyermekek – méltóságát. Bár az abortusz továbbra is vitatott kérdés, a vita középpontjában az áll, hogyan tekint a társadalom a meg nem született gyermekre, és ebből következően a gyermek és édesanyja kapcsolatára.

Nehéz lehet erről beszélni, mivel a vita mindkét oldalán erősek az érzelmek. Ahogy a kémiai abortusztabletták az Egyesült Államokban egyre könnyebben hozzáférhetővé válnak a nők és lányok számára, felmerül a kérdés: hogyan beszéljünk katolikusként az abortuszról szeretettel és igaz módon?

Tadeusz Pacholczyk atya, a Nemzeti Katolikus Bioetikai Központ vezető etikusa szerint „az, ahogyan beszélünk, gyakran fontosabb annál, pontosan mit mondunk”.

„Az abortuszról folytatott beszélgetésekben fontos elismerni a nő félelmeit – mondta Pacholczyk. – »Válságos« várandósságnak éli meg helyzetét, miközben aggodalmai egyre növekednek, és ezernyi fájdalmas kérdést tesz fel magának: Mit gondolnak majd rólam a barátaim, ha megtudják? Lehetetlenné teszi ez, hogy befejezzem az egyetemet? Annyira egyedül vagyok, szégyellem magam, és elhagyatottnak érzem magam – miért nincs itt a barátom, hogy támogasson?”

„Ha együttérző nyelven elismerjük a nő félelmeit, az teret nyithat a párbeszédnek az abortusz támogatói felé, miközben emlékeztetni próbáljuk őket arra, milyen is lenne valójában a jobb válasz egy váratlan várandósságra” – mondta Pacholczyk.

„Szinte magától értetődőnek kellene lennie, hogy felkavaró félelmei közepette támogatással és kíséréssel jobb válaszolni, a hullámokat lecsillapítva, ahelyett, hogy az abortusz erőszakához fordulva tovább korbácsolnánk őket, hiszen az végső soron újabb megbánást és zaklatottságot tesz a korábbiakra” – folytatta Pacholczyk.

„A türelemnek és a beszélgetőtársunk meghallgatására való valódi készségnek felül kell kerekednie azon a vágyunkon, hogy gyorsan megnyerjük a vitát – tette hozzá. – Hasznos lehet nyugodt, megfontolt kérdésekkel előrevinni a beszélgetést ahelyett, hogy drámai, harsány és indulatkeltő kijelentéseket tennénk, amelyek talán csak fenntartják a két fél szembenállását.”

Életvédő szempontból a meg nem született gyermek méltóságának megerősítése szintén a beszélgetés alapvető része.

„Figyelnünk kell az abortuszhoz fűződő »jogok« nyelvezetére, és világossá kell tennünk, hogy valójában nem léteznek olyan »jogok«, amelyek megengednék, hogy valaki közvetlenül ártatlan kívülállókat vegyen célba és tegyen áldozattá – mondta Pacholczyk. – A válságos várandósságban élő meg nem született gyermek biztosan ártatlan kívülálló, hiszen éppen annyira áldozata a nehéz körülményeknek, mint az édesanyja.”

„Azok közé a hiteles »jogok« közé, amelyekben mindannyiunknak egyet kellene tudnunk érteni, beletartozik a társadalomtól kapott szülői segítséghez való jog is, amikor az újdonsült édesanyák először szembesülnek egy gyermek gondozásának és felnevelésének ijesztő és váratlan kilátásával” – mondta Pacholczyk.

Camille Pauley, a Healing the Culture katolikus szervezet vezetője, amely olyan nehéz kulturális kérdések megvitatására készíti fel az embereket, mint az abortusz, az EWTN Newsnak arról beszélt, mit jelent szeretettel fordulni egy másik emberhez.

„A szeretet azt jelenti, hogy a másik ember javáért cselekszünk, aki Isten képére és hasonlatosságára teremtetett – mondta Pauley. – Azok, akik elkövetik az abortusz rossz tettét, nem »démoni szörnyetegek« vagy »lelketlen vademberek«. Ezek olyan szavak, amelyek használatával a társadalomnak és önmagunknak is ártunk.”

„Az abortusz bűnébe esett emberek olyan emberi lények, akik lelkileg eltévedtek, vagy akiket mélyen megsebeztek, elhagytak, elárultak, megtévesztettek, és olykor bántalmaztak vagy kényszerítettek” – mondta Pauley.

„Ugyanakkor ne tévesszük össze az emberek iránti szeretetet az abortusz iránti szeretettel – folytatta Pauley. – Az »abortusz« a szó általánosan használt értelmében rossz, helytelen és bűnös tett. Árt a nőknek, és igazságtalanul megöl egy önmagában értékes és szent emberi lényt, akinek elidegeníthetetlen joga van az élethez. E szavak kimondása a szeretet tette, ha a másik ember javára használjuk őket.”

Hangsúlyozta, hogy a nőt és gyermekét nem szabad szembeállítani egymással.

„Az általunk használt nyelvezetnek meg kell erősítenie, hogy a nő érdeke azonos a gyermek érdekével – mondta Pauley. – Az abortuszt támogató mozgalom mindig el akarja választani egymástól az anyát és gyermekét, és szembe akarja fordítani őket. Ezt soha nem szabad megtennünk. A gyermek életének védelmét választani a gyermeknek és édesanyjának egyaránt a legfőbb érdeke.”

Miért tanítja a katolikus egyház, hogy az élet szent?

Szent II. János Pál 1995-ös Evangelium Vitae – „Az élet evangéliuma” – enciklikájában, amely ma is irányt ad az életvédelemnek, az élet szentségéről szóló tanítást az ember Istenhez fűződő kapcsolatához köti.

„Minden ember – éppen Isten megtestesült Igéjének misztériuma miatt – az Egyház anyai gondoskodására van bízva – írta II. János Pál. – Ezért minden, az emberi méltóságot és életet fenyegető veszélynek szükségképpen az Egyház szívében kell visszhangra találnia.”

Megjegyezte, hogy az abortusz melletti döntés a nő számára „gyakran tragikus és fájdalmas”. Ugyanakkor súlyos indokok sem „igazolhatják soha egy ártatlan emberi lény szándékos megölését” – tette hozzá.

A felelősség azonban nem kizárólag a nőre hárul. II. János Pál szerint minden abortuszért a társadalom egészét felelősség terheli, az anyától és az apától a törvényhozókon át az abortuszt fenntartó rendszerekig. Az enciklikában kifejtette azt is, hogy az abortusz az emberi társadalom alapját jelentő élethez való jog ellen irányul, és bírálta az „abortuszjogok” nyelvezetét.

„Az abortuszhoz, a csecsemőgyilkossághoz és az eutanáziához való jog követelése, és e jog törvényes elismerése azt jelenti, hogy az emberi szabadságnak torz és gonosz jelentést tulajdonítunk: a mások fölötti és mások ellen irányuló korlátlan hatalomét – írta II. János Pál. – Ez az igazi szabadság halála.”

Hangsúlyozta, hogy a hívők különleges meghívást kaptak a meg nem született gyermekek védelmére, mivel Jézus Krisztus megtestesülése – mint mondta – feltárja „minden emberi személy páratlan értékét”.

Így folytatta: „[Az élet] ránk bízott szent valóság, amelyet felelősségtudattal kell őriznünk, és szeretetben, önmagunknak Istennek és testvéreinknek való odaajándékozásában kell kiteljesítenünk.”

Az idei téma: „Mária, az élet anyja”

Az amerikai püspökök az élet tiszteletének hónapjához készített segédanyagaikban Máriára mutatnak mint „példaképünkre minden emberi élet szentségének megőrzésében”, kiemelve [az idei témát](https://www.respectlife.org/respect-life-month): „Mária, az élet anyja”.

„Azzal, hogy Jézus édesanyjává válik, Mária az élet anyjává lesz – írták a püspökök. – Mária elfogadása ebben az előre nem látott pillanatban megmutatja, hogy mindannyiunknak be kell fogadnunk az új emberi élet ajándékát akkor is, ha váratlanul érkezik, vagy áldozatot kíván tőlünk.”

A püspökök arra buzdították a katolikusokat, hogy október 22–30. között imádkozzanak kilencedet az élet tiszteletéért. Az élet tiszteletének hónapjához további segédanyagok találhatók itt: https://www.respectlife.org/.