Az amerikai püspökök a Népszámlálási Hivatalt a javasolt szabálymódosítások visszavonására kérik

Az amerikai püspökök ellenzik a Népszámlálási Hivatal által javasolt szabálymódosításokat, amelyek meghatároznák, kit vesznek figyelembe a kongresszusi mandátumoknak a 2030-as népszámlálás alapján történő elosztásakor. Álláspontjuk szerint a jogszerű állandó tartózkodási engedéllyel nem rendelkező nem állampolgárok kizárása gyakorlatilag megtagadná tőlük a személyként való elismerést.

Az Egyesült Államok Katolikus Püspöki Konferenciája (USCCB) október 22-én nyilvános észrevételt nyújtott be a Népszámlálási Hivatalnak helyet adó Kereskedelmi Minisztériumhoz, kérve, hogy teljes egészében vonják vissza a javasolt módosításokat. A püspökök szerint ezek „ellentétben állnak minden ember egyenlő méltóságába vetett alapvető hitünkkel, az igazságos társadalom kötelezettségeivel és a jogi precedensekkel”.

A püspökök a javaslatot a háromötödös kompromisszumhoz hasonlították, felidézve egy, a rabszolgaságban gyökerező alkotmányos rendelkezést, amelyet később megváltoztattak, és amely a kongresszusi képviselet céljából a rabszolgasorban élő embereket egy személy háromötödének számította. Rámutattak arra, hogy ha emberek millióit kizárják a népszámlálási összesítésből, az árthat a szövetségi finanszírozású egészségügyi, szegénységellenes, családtámogatási és infrastrukturális programoknak.

A szeptember 10-én közzétett, és november 2-ig nyilvános véleményezésre bocsátott javasolt szabálymódosítások a mandátumelosztás céljából csak az állampolgárokat és a jogszerű állandó lakosokat (LPR-eket) vennék figyelembe. A hivatal kijelentette, hogy „az illegális bevándorlókat (többek között) nem kell belefoglalni a mandátumelosztási összesítésbe, mivel nem valódi lakosok, nem tagjai a politikai közösségnek, és az Egyesült Államokhoz fűződő kellő kapcsolatuk és lojalitásuk hiánya miatt nem rendelkeznek »szokásos lakóhellyel« az Egyesült Államokban”.

„A népszámlálásból kizárni az LPR-státusszal nem rendelkező nem állampolgárokat, beleértve – de nem kizárólag – az okmányokkal nem rendelkező népesség tagjait, gyakorlatilag annak megtagadását jelenti, hogy »személyek«” – áll a levélben.

A püspökök ezt a változtatást „újszerű nézetnek” nevezték, és vitatták a Népszámlálási Hivatalnak a „szokásos lakóhely” értelmezését. A hivatal szerint ez általában az a hely lenne, ahol egy személy jogszerűen a legtöbb napot töltötte január 3. és április 1. között, az adónyilvántartásokkal összhangban. A levél arra is rámutat, hogy a javaslat szövegezése nem egyértelmű abban a tekintetben, hogy a nem LPR-eket teljesen kizárnák-e a népszámlálásból, vagy csak a mandátumelosztási alapból.

A püspökök szerint az adónyilvántartásokra való támaszkodás egy világos módszertan nélkül statisztikailag kivitelezhetetlen és pontatlanság kockázatával jár. Azzal érvelnek, hogy további kérdésekre vagy új eljárásokra lesz szükség annak megállapításához, hogy egy személy „szokásos lakóhelye” összhangban van-e jogi bevándorlási státuszával. Az Egyesült Államok Népszámlálási Hivatala által közzétett kutatási eredményekre hivatkoznak, amelyek „kedvezőtlen hatást mutatnak a válaszadási arányra”, amikor a bevándorlási státuszra és az állampolgárságra vonatkozó kérdéseket vizsgálják.

Megjegyezték, hogy az 1790-es kezdete óta minden népszámlálás számba vette a nem állampolgárokat, köztük azokat is, akik nem rendelkeznek állandó jogszerű státusszal.

A püspökök azt is írták, hogy az Egyesült Államok alkotmánya által előírt népszámlálás elsődleges célján – vagyis az egyes államoknak az Egyesült Államok Képviselőházában juttatott, a népesség alapján meghatározott mandátumok számának megállapításán – túl olyan adatokat is szolgáltat, amelyeket a szövetségi források közösségek közötti elosztására használnak.

A püspökök szerint az alulszámlálás súlyosan árthat a közjónak, mivel a szövetségi finanszírozásból ezermilliárdokat kapó, egészségügyi ellátást nyújtó, a szegénységet csökkentő, családokat támogató és minden állampolgár által használt létfontosságú infrastruktúrát biztosító programokat hátrányosan érintené, ha személyek millióit kizárnák a mandátumelosztási összesítésből.

Megjegyzik, hogy a katolikus szolgálatok, amelyek gyakran a kormány kérésére működnek, hogy segítsenek a népszámlálási adatok által irányított programok végrehajtásában, akadályoztatva lennének a kiszolgáltatott népességnek nyújtott szolgálatukban, ha a közösségek elveszítenék az erőforrásokhoz való hozzáférést, és ha a helyi szükségletek megértéséhez szükséges adatok kevésbé lennének pontosak.

A Népszámlálási Hivatal a javasolt szabálymódosításban azt is kezdeményezi, hogy tiltsák meg a faji hovatartozásra, az etnikumra és a szexuális orientációra vonatkozó demográfiai kérdéseket a népesség számbavételére használt kérdőíveken. A változtatást adatvédelmi aggályokra hivatkozva támogatja, mondván, hogy bizonyos kérdések könnyebben azonosíthatóvá tehetik az egyéneket, továbbá megjegyzi, hogy a népszámlálási kérdőíven szereplő kevesebb kérdés növelni fogja a válaszadási arányt. A hivatal azzal is érvel, hogy az ilyen kérdések nem mozdítják elő a népszámlálásnak a képviselőházi mandátumok elosztására irányuló alapvető alkotmányos célját.

A püspökök azt javasolják, hogy a faji hovatartozásra és az etnikumra vonatkozó kérdések teljes eltávolítása helyett szerepeljen egy „nem kívánom közölni” lehetőség, és azt írják, hogy „a demográfiai adatok segíthetnek azonosítani és kezelni a rasszizmusból fakadó egyenlőtlenséget”. Megjegyzik, hogy a hivatal „még csak kísérletet sem tesz annak megvizsgálására, miként hathatnak hátrányosan a demográfiai információk gyűjtésére vonatkozó javasolt korlátozások” arra a támogatásra, amelyet a különféle közösségek sajátos közösségi szükségleteik alapján kapnak, és amelynek meghatározásában a népszámlálás során gyűjtött demográfiai adatok segítenek.

Az Egyesült Államok Népszámlálási Hivatala nem reagált azonnal az EWTN News kommentárkérésére.