Az amerikai püspökök a hitből fakadó állampolgári felelősségről adnak útmutatást a félidős választások előtt

Az Egyesült Államok Katolikus Püspöki Konferenciája (USCCB) egyházmegyéknek szóló útmutatót tett közzé, amely felvázolja, hogyan képezhetik a papokat arra, hogy jobban segítsék közösségük tagjait a „hitükhöz hű állampolgári életben”.

A dokumentum mintegy két hónappal a félidős választások előtt jelent meg, amelyek eldöntik, ki irányítja majd az amerikai Szenátust és Képviselőházat. Nem mondja meg az embereknek, hogyan szavazzanak, de megnevezi a katolikus tanítás azon alapelveit, amelyeket e döntés meghozatalakor figyelembe kell venni.

A hithez hű állampolgárság – magyarázza az útmutató – magában foglalja „az Egyház tanításának teljességét, és az evangélium megélésének egyik módja a közéletben jelentkező sajátos kötelességek teljesítésében, amelyek sok más kötelesség mellett állnak”. Hangsúlyozza, hogy a hitnek meg kell előznie a politikát.

A „Képzési vázlatok a papság számára a hithez hű állampolgárságról” című útmutató mintavázlatokat kínál papi képzési alkalmakhoz, köztük egy 3–5 órás és egy tömör, egyórás foglalkozáshoz.

A dokumentum a püspökök belső párbeszéde nyomán készült, miután néhányan útmutatót kértek a témában. Középpontjában az Egyház társadalmi tanítása, annak alkalmazása az Egyesült Államok mai politikájára, valamint az áll, hogyan segíthetnek a papoknak közvetíteni ezt a tanítást híveiknek.

„Az evangélium alapelvei, valamint minden egyes ember mélységes méltósága és élete szerint kell a társadalom átalakításának munkálóivá lennünk” – mondta Alexander Sample portlandi érsek abban a videóüzenetben, amelyet az USCCB az útmutató kísérőanyagaként bocsátott az egyházmegyék rendelkezésére.

„Nekünk, az Egyháznak és a világi híveknek – mondta – helyet kell kapnunk a tárgyalóasztalnál, hogy segítsünk olyan társadalmat formálni, amelyben minden ember méltóságát és mindenki élethez való jogát elismerik.”

A dokumentum az Egyház társadalmi tanításának öt irányadó alapelvét tartalmazza, amelyek XIV. Leó pápa Magnifica Humanitas enciklikájából erednek.

Elsőként a közjóra mutat rá, hangsúlyozva minden ember kötelességét, hogy „az egész társadalom javát szolgálva cselekedjék”, és „mindenki felebarátja legyen”. Idézi a II. Vatikáni Zsinat meghatározását: „a társadalmi élet azon feltételeinek összessége, amelyek lehetővé teszik a társadalmi csoportoknak és egyes tagjaiknak, hogy teljesebben és könnyebben elérjék beteljesedésüket”.

Másodikként a javak egyetemes rendeltetésére hivatkozik. Megjegyzi, hogy Isten „megteremtette a világot, és az emberiség gondjaira bízta”. Utal XIII. Leó pápa Rerum Novarum enciklikában kifejtett tanítására, amely védi a magántulajdonhoz való jogot, de nem tekinti abszolútnak. Ez a jog „alá van rendelve annak a kötelességnek, hogy mindenki méltóságban élhessen” – magyarázza.

Rámutat a szubszidiaritásra: arra az elvre, hogy „az ügyeket lehetőleg a leginkább helyi szinten kell rendezni”. Megjegyzi: „a természetes igazságosság tiltja, hogy a kormányzat megsértse a család méltóságát”.

A negyedik alapelv a szolidaritás, amely – a dokumentum magyarázata szerint – „gyakorlatra váltja Urunknak a felebarátról adott, az irgalmas szamaritánus példabeszédében megfogalmazott tág meghatározását”.

Az ötödik – állapítja meg az útmutató – a társadalmi igazságosság. A kifejezést gyakran „tévesen »woke« szemléletűnek tekintik”, pedig a sarkalatos erényekből fakad. Idézi XIV. Leó pápát, aki úgy magyarázta: „túltekinteni az emberek közötti közvetlen kapcsolatokon… a társadalmi igazságtalansághoz vezető szerkezeti elemeken is gondolkodni”.

Daniel Flores, a texasi Brownsville püspöke a videóüzenetben elmondta: a katolikusok arra „kaptak meghívást, hogy hűségesek legyenek: hitükhöz hű állampolgárok, hűséges emberek egy olyan társadalom és közösség építésében, amely valamiképpen tükrözi mindazt, amit maga Isten mutatott meg nekünk Krisztusban”.

„A többi pedig Isten kezében van – mondta. – Úgy gondolom, katolikusként az első feladatunk a politikai és társadalmi életben, hogy hitelesen tanúskodjunk arról: Krisztus személyét hordozzuk magunkban, mindazzal együtt, ami ebből következik.”

Az útmutató a hithez hű állampolgárságot „életformának nevezi, nem pusztán olyasminek, amit egy szavazólap kitöltésekor gyakorolunk”.

„Bár konkrét erkölcsi kérdésekkel foglalkozik – abortusszal, faji egyenlőséggel, gazdasági egyenlőtlenségekkel, büntető igazságszolgáltatással, eutanáziával, családi élettel, bevándorlással, a politikai folyamatban való részvétellel, háborúval és békével, és még sok mással –, a hithez hű állampolgárság alapvetően azt jelenti, hogy az evangélium fényében tekintünk a világra, és engedjük, hogy az evangélium igazsága mutasson utat a megfontolt ítéletek és a konkrét döntések felé” – fejti ki.