Helen Alford nővér: az Amoris laetitia összhangban áll az Egyház tanításával

Az Amoris laetitia, Ferenc pápa 2016-ban kiadott, családról szóló apostoli buzdítása összhangban áll az azt megelőző egyházi tanítással és gyakorlattal – mondta Helen Alford domonkos nővér szerdán, a pápai dokumentumnak szentelt vatikáni találkozó megnyitóján.

Alford szerint – Szent II. János Pál korábbi, családról szóló dokumentumához hasonlóan – az Amoris laetitia új választ adott arra a kihívásra, hogyan kövessük az erkölcsi törvényt a gyorsan változó, bizonytalan társadalmi körülmények között.

Az Amoris laetitia 2016-os megjelenése heves vitákat váltott ki. Különösen a Buenos Aires-i lelkipásztori régió püspökeinek értelmezése került a figyelem középpontjába: eszerint lelkipásztori kísérettel végzett megkülönböztetési folyamat után bizonyos elvált és polgárilag újraházasodott katolikusok a kiengesztelődés és az Eucharisztia szentségéhez járulhatnak, ha úgy ítélik meg, hogy újabb vétséget követnének el azzal, hogy kárt okoznak az új kapcsolatból született gyermekeknek.

A Hittani Dikasztérium 2023-ban megerősítette: ez az értelmezés, miután bekerült a Szentszék hivatalos közlönyébe, az Acta Apostolicae Sedisbe, a hiteles tanítóhivatal részét képezi.

Az év korábbi részében XIV. Leó pápa a Vatikánba hívta a püspöki konferenciák elnökeit, a keleti egyházak vezetőit, valamint házaspárokat és teológiai szakértőket. Az egyhetes találkozó célja, hogy az Amoris laetitia fényében szinodális megkülönböztetést végezzenek a családok helyzetéről és mai kihívásairól, köztük az elhagyásról, a különélésről és a válásról.

A fokozatosság törvénye

Az október 7–14-i találkozó első napján Alford elmélkedése a közös nyitóimát és XIV. Leó pápa beszédét követte. A pápa szintén hangsúlyozta a házasságról szóló tanítás folytonosságát I. János Páltól Ferenc pápáig.

Alford a pápához hasonlóan összekapcsolta a családról szóló két apostoli buzdítást: Szent II. János Pál Familiaris consortio és Ferenc pápa Amoris laetitia című dokumentumát. Mint mondta, mindkettőben megjelenik a fokozatosság törvénye.

Ferenc pápa az Amoris laetitiában emlékeztet rá: II. János Pál annak tudatában javasolta ezt az elvet, hogy az ember az erkölcsi jót fokozatos növekedés útján ismeri meg, szereti meg és valósítja meg.

Alford Ferenc pápát idézve hangsúlyozta: ez nem magának a törvénynek a fokozatosságát jelenti. Azoknak az embereknek a szabad, megfontolt cselekvésében érvényesül, akik egyelőre nem képesek teljesen megérteni, értékelni vagy teljesíteni a törvény objektív követelményeit. A törvény Isten mindenki számára adott, utat mutató ajándéka, amelynek megélésében a kegyelem segít.

A nővér szerint mindkét pápa egyszerre kívánja megőrizni ezt az eszményt és elismerni, hogy sokan még nem képesek teljesen megérteni vagy teljesíteni követelményeit.

Rámutatott: a két dokumentumot harmincöt év választja el egymástól, és ezalatt sokat változott a keresztény családok élethelyzete.

„Ahogyan más területeken, például az Egyház társadalmi tanításában is, a gyorsan változó, bizonytalan társadalmi helyzetekben szükség lehet új utak keresésére” – mondta. Ezeknek egyszerre kell figyelembe venniük a törvény objektív követelményeit (AL 295) és a fokozatosság törvényét (FC 34), amelyet sokan megtapasztalnak, miközben igyekeznek ezekhez a követelményekhez igazodni. Mindkét buzdítás erre törekszik a maga történelmi környezetében.

„Ne feledjük: Aquinói Szent Tamás és az őt követő hagyomány szerint Isten törvénye az új törvényben, az evangélium törvényében – Jézus kegyelmében – jut a legteljesebben kifejezésre” – tette hozzá.

A találkozó célja

„Ezen a találkozón arra kaptunk meghívást, hogy hirdessük a család evangéliumát és az evangéliumot a családoknak” – fogalmazott a domonkos nővér. A család szerves része az evangelizációnak: maga is aktívan hirdeti az örömhírt, ugyanakkor szüksége van arra, hogy befogadja azt.

Alford szerint a házasságban és a családi életben gyakran jelen lévő terhek és sebek az életszentségben és az Istenbe vetett bizalomban való növekedés lehetőségét is hordozzák. Ahhoz, hogy a családok szenvedésüket Krisztuséval egyesíthessék, hallaniuk kell az evangélium örömhírét.

„Sok szenvedő és szükséget szenvedő családnak nagy segítséget jelenthet megpróbáltatásaiban, ha meghallja a neki hirdetett örömhírt, befogadja az evangélium életet megújító látásmódját, és ezáltal a szentségek kegyelmét” – mondta.

„A családi élet terhei, feszültségei és sebei nagyobb lelkierővel hordozhatók, abban a reményben, hogy Krisztus szenvedésével egyesítve el lehet jutni a feldolgozásukig.”

Az Amoris laetitia 317. pontjára utalva felidézte: a család legsötétebb óráiban az elhagyatott Jézussal való egység segíthet megelőzni a széthullást.

„A házasság hivatásának szépségét törékenységén keresztül, azzal együtt és abban fedezhetjük fel. A gyengeség ugyanis felébresztheti az Istenbe vetett bizalmat, a bizalom pedig az életszentség vágyát” – mondta. „Röviden ez az a családról szóló és a családnak hirdetett evangélium, amelyről beszélünk.”

Segíteni a fiatalokat a házasság vállalásában

Alford Jézus kapcsolatokat felismerő tekintetéről is beszélt. Hangsúlyozta: fontos észrevenni az életünket alkotó emberi kapcsolatokat. Bár ezek nem láthatók úgy, mint a fizikai tárgyak, a belélegzett levegőhöz hasonlóan valóságosan jelen vannak.

Szólt arról is, mennyire fontos megfelelő szemlélettel és a nehézségek kezeléséhez szükséges eszközökkel felkészíteni a fiatalokat a házasságra.

„Mai, rendkívül bizonytalan világunkban, ha bátorítani szeretnénk a fiatalokat a házasság vállalására, és képessé tenni őket a rájuk váró terhek hordozására, segítenünk kell, hogy »lássák« kapcsolataikat, és házasságukról, családi életükről is a kapcsolatok összefüggésében gondolkodjanak” – mondta.

Az Amoris laetitia 324. pontjára hivatkozva hozzátette: a Szentháromságot tükröző társadalmi szeretet kapcsolja össze a család lelki jelentőségét és másokhoz szóló küldetését, mert közösségi követelményeivel együtt teszi jelenvalóvá az evangélium alapvető örömhírét, a kérügmát.

Arra buzdította a résztvevőket, keressék meg, hogyan bátoríthatják a fiatalokat a házasság és a családi élet nagy kihívásának vállalására. Ennek része annak tudatosítása is, hogy a hivatás szépségének megvalósítása közben törékenységet tapasztalnak majd. Éppen ebben fedezhetik fel azonban Isten kegyelmének új és váratlan forrásait, és élhetik át személyesen az életszentség vágyát.

„Jézussal együtt hívjuk őket e kihívás vállalására! Ahogyan ő a szamariai asszonyt hívta, úgy hívjuk mi is őket arra, hogy éppen törékenységük felismeréséből kiindulva hirdessék másoknak az evangéliumot. Így másokat is meghívhatnak az Isten kegyelmébe vetett bizalomra és a keresztény életszentség vágyának megtapasztalására” – mondta Alford.

Az Amoris laetitia [magyar szövege a Magyar Katolikus Egyház dokumentumtárában](https://www.katolikus.hu/dokumentumtar/3991) olvasható.